A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Jugovics Lajos: Balaton-parti bazaltbányászat
megszűnt, nem lesz érdektelen, ha megismerjük ezeknek a bazalthegyeknek felépítését, szerkezetét, kőzetanyagát valamint az egykori kőbányászat kialakulását, fejlődését és a bányatermelések okozta feltárások, bányaüregek méreteit, azok elhelyezkedését. A bazaltbányászat ezeken a bazalthegyeken kb. az 1900- as években indult meg, a vulkáni kúpoknak alsó szintjein ahonnan kezdetben a lecsúszott bazaltomlások törmelékanyagát szedték fel és hordták útkavicsolásra ; a hegycsúcsokat felépítő bazaltsziklákat szerencsére ekkor még nem robbantották. Komolyabb és állandó jellegű bazaltbányászat tulajdonképpen a balatoni vasút megépítése nyomán, tehát 1909—10 években bontakozott ki, az 1. sz. ábra fényképén látható bazaltkúpokon. A „Balaton-parti bazaltbányászat" a Badacsony hegy két kőbányájában 1950-, illetve 1964-ben szűnt meg. még a Hegyestő csúcsán 1970-ben, tehát ekkor végleg megszűnt ez az állami kőbányászat. A badacsonyhegy bazaltbányászata A Badacsony felső, vulkáni eredetű részében két kőbánya működött : I. A csúcs keleti oldalán az ún. „tomaji-bánya'\ melynek bányaürege a falu felett, a Balaton felől látható. II. A csúcs ÉNy-i oldalán, a „tördemici-bánya". Ezek az elnevezések azt is jelölik, hogy az illető bányák kőanyagát drótkötélpályákon, a badacsonytomaji, vagy a tördemici állomás melletti zúzóüzembe szállították. A tomaji bányát a zúzóüzemmel 1630 m hosszú, szögállomásos drótkötélpálya kötötte össze. A tördemici-bányából 1300 m hosszú és egyenes drótkötélpályán szállították a bazaltot a nemestördemici zúzóüzembe. A Badacsony-hegyi bazaltbányászat kialakulását, fejlődését röviden a következőkben foglalhatjuk össze. A Badacsony lapos bazaltkúpján a kőbányászat általában 1900—1905 között, időszakos termeléssel indult el; a Badacsonytomaj község fölötti hegyoldalban, ahol a falu határáig lehúzódott, hatalmas bazaltomlások anyagát termelték, útépítésre. Rendszeres, részben gépesített bazaltbányászat csak a tapolcai vasút megnyitása után indult el, szintén a Badacsony keleti oldalán lehúzódott és nagyvastagságú bazaltomlások anyagában. Az első nagyobb méretű kőbányát ezen oldalban, 270 m magasságban nyitották, ahonnan a kőanyagot drótkötélpályán szállították le, a badacsonytomaji MÁVállomás mellett létesített zúzóüzembe. A termeléssel e hegy belseje felé haladva kifogyott a bazalt és kitűnt, hogy a bányaüreg telepítését mélyebb szinten kezdték, tehát eddig csak a bazaltomlás anyagát termelték. A bányafeltárásban megjelent a Badacsony homokalapzata. Ezután feljebb, 302 m magasságban és kissé a Balaton felé néző oldalon, nyitották meg az újabb bányafeltárást, ahová a drótkötélpálya feladóállomását telepítették. (2. sz. ábra. I. bányatérkép). Több éves termelés után ezen a 302 m-es bányaszinten is elfogyott a bazalt és befelé haladva újból a pannonkorú homokalapzathoz jutottak el, (itt ered a Klastrom-forrás), tehát kitűnt, hogy a bazalt még magasabb szinten kezdődik. A vizsgálatok megállapították, hogy Badacsony ezen részén a homokalapzat 310 m-ig húzódik, ott települ reá az első vulkáni kitörés anyaga, a vulkáni törmelékszórásból lerakódott bazalttufa. Erre a bazalttufa rétegre azután 315 m-en települ a tömött szövetű réteges bazalt. A Badacsony-hegy „tomaji-bányája" véglegesen ezen a 315 m-es szinten alakult ki, ahol egészen 1950-ig termeltek, illetve még két évig, ezen a bányaudvaron felhalmozódott és robbantás nélkül elérhető bazalttömeget takarították ki. A tomaji bányaudvar 750 m hosszúságban 70—80 m magas bányafalakkal termelt és kőanyagát innen siklón eresztették le, a drótkötélpálya régi, 302 m magas feladóállomására, ahonnan a kőanyag a tomaji zúzóüzembe került. Ez a bányaudvar látható ma is a Balaton felől, de fásítása már 1954-ben elkezdődött, sikeresen fejlődik és remény van rá, hogy az itt kialakult magas erdő részben eltakarja a bányafalak alsó részének kopaszságát, míg azok felső részén kifejlődnek a „kőzsákok". A „Tördemici-bazaltbánya" a Badacsony ÉNy-i oldalát bontotta meg, eredetileg 350 m magasságban és 500 m hosszúságban, amelyben 50—55 m magas bányafallal termeltek. Az 1950. évi mérések szerint ez a bányaudvar 28 180 m 2 kiterjedésű volt. Ebben a bányafeltárásban termelt bazaltot külön drótkötélpályán, a nemestördemici állomás melletti zúzó-osztályozó üzembe szállították. 1950-ben a tördemici kőbánya különállósága megszűnt, egyesült az ide áttelepített tomaji üzemrésszel, mely 1950—53ban ide helyeződött át. Az egyesítés után ez a bányaszint mélyült és 1964 végéig már itt is 312 m magas bányaudvaron termeltek. A Badacsony mindkét kőbányájában szürke színű, tömött szövetű, rétegesen-padosan elváló, bazaltot termeltek. Az üzemek kockafaragásra, zúzott, illetve terméskő előállítására rendezkedtek be. Badacsony-hegy szürke színű bazaltja kockafaragásra elsőrendű kőanyag volt, a második világháború előtti időkben itt és a somoskői bazaltterületen készítették az ország legtöbb bazaltkockáját. 124
