A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Tapfer Dezső: Vörös kánya és barna kánya a Keleti-Bakonyban
VÖRÖS KÄNYA ÉS BARNA KÄNYA A KELETI-BAKONYBAN A vörös kánya (Müvus müvus L.) a Kárpát-medencében szórványos fészkelő; főként a középhegységi vegyes lomberdőkben telepszik meg helyenként egy-egy pár. Hazánk területén a Sátorhegységtől Zaláig a zempléni hegyek, a Bükk, a a Mátra, a Börzsöny, a Pilis, a Gerecse, a Vértes, a Bakony, a Zalai-dombvidék erdeiben állandóan visszatérő fészkelő, de csak néhány párban. Jelzett hegységeinkben az elmúlt évtizedekben magam is rábukkantam egy-egy fészkelő párra. Országos állománya jelenleg nemigen haladja meg a másfél tucat, rendszeresen visszatérő párt. A Keleti-Bakonyban 1943-tói kezdve egy-két, néha három fészkelő pár jelenlétét évről-évre, egészen napjainkig sikerült megállapítanom és érdekes megfigyelésekre, fényképezésre nyílott alkalmam e ritka és különleges védelmet élvező ragadozó madarunk életével kapcsolatban. Az évek során a Keleti-Bakonyban a vörös kányák közvetlen szomszédságában egyetlen esetben a barna kányát is megtaláltam, de a továbbiakban már nem fészkeltek egymás közelében. A barna kánya (Müvus migrans BODD.) hazánkban főként a folyami ártéri erdők madara. A középhegységeknek általában az alföldek felé nyíló völgyeiben is megtalálható, főként a Bodrog—Latorca—Ung középső és felső folyása mentén, továbbá az erdélyi Mezőségben. A KeletiBakony szegélyén, a halastavakhoz közeli tölgyesekben, vegyes lomberdőkben (Iszkaszentgyörgy, Bittóbánya, Atyamajor; távolabb az Isztimér körüli erdőkben) 4—5 f é s z к e 1 ő h e 1 y e n is megtaláltam az évek során, de sehol sem tudott tartósan megmaradni, mert fiókáit rendszeresen kiszedték, az öreg madarakat kilőtték. így jelenleg gyakorlatilag visszaszorult a Nádor-csatorna körüli egyik síksági erdőfoltba. Meggondolandó, nem kellene-e védelmet biztosítani — legalább a fészkelési idő alatt — ennek az egyre ritkuló másik kányafajunknak is.* AKeleti-Bakonyban az utóbbi években már csak ezt az egyetlen fészkelő párt találtam. Sokkal jobban ragaszkodik a tavak, kisebb vízfolyások által tagolt területekhez, * Az azóta megjelent 12/1971 (IV. 1.) sz. Kormányrendelet értelmében a Magyarországon előforduló öszezért viszonylag szokatlan volt egyetlen előfordulása a vörös kányával lényegében azonos élőhelyen, az Isztimér mögötti erdőkben, közel 8—10 kilométerre a nagyobb vizektől. Mindkét kányafaj különben a mérsékelt égövi eurázsiai faunaterületen rendszeresen előfordul, de csak a melegebb klímájú tájakon: kb. az 50. szélességi körig találjuk meg őket (a barna kánya egyes alkalmakkor még északabbról is előkerült). Nálunk a vörös kánya az idő hirtelen hidegre fordulására igen érzékeny, többször megfigyeltem ilyenkor költésének kimaradását vagy pusztulását. A vörös kánya általában nagyobb területre kiterjedően (több száz km 2 ) is csak egy-egy párban telepszik meg, ritkaságszámba megy, amikor pl. a Keleti-Bakonyban 2 pár is fészkelt egymás közvetlen szomszédságában (1959, 1960). A barna kánya ezzel szemben nemritkán nálunk is társas hajlamú: az iszkaszentgyörgyi halastavak környékén, amikor a tórendszer még bőségesebb vízutánpótlást kapott, gazdag volt a táplálékot adó vadászterület, nemegyszer 4—6 barna kányát is megfigyelhettem, főként a vizek tocsogós sekélyesei felett vadászgatva, a költési időben. A bakonyi előfordulási adatok összefoglalása A Bakonyban előforduló kányákról már RÖMER FLÖRISnál olvashatunk. Említi őket DARNAY— DORNYAI is munkáiban. Mindketten a barna kányát írják le, mint bakonyi fészkelőt. A vörös kányát még ma is kevesen ismerik, gyakran összekeverik és összetévesztik a két kányafajt (különben a falvakban őket is ,,sas"-nak hívják; kányán a bakonyi nép errefelé főleg a varjakat érti). Tudomásom szerint a Keleti-Bakonyban, Guttamási, Bakonykúti mögött az erdőkben a vörös kányák előfordulásáról saját észleléseim az elsők. Megtaláltam őket később egyszer-egyszer a Gaja-völgy középső szakaszán és Hajmáspuszta környékén. A fészkelő barna kányák szinte kizárólag a Bakony szegélyi halastórendszerek (Csór, Iszkaszentgyörgy vidéke) közelében levő vegyes tölgyesek lakói voltak. szes ragadozó madárfaj, így a barna kánya is, törvényes védelem alatt áll, (a szerkesztő). 589
