A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Gellai Mária–B.: Úrkút környéki albai mészkő rétegsorok mikrofácies vizsgálata

ványok hiánya, vagy gyér volta is, valószínűleg eredeti jelleg, nem az átkristályosodás eredménye. Az üledékképződés körülményei Az üledékképződés közege mindkét szelvényben tisztán tengeri. Az üledékképződés színtere a tenger szublitorális öve. A rétegsor legnagyobb része a közepesen, illetve az erősen mozgatott vizet jelző fáciesekből épül fel. A vastag héjú, részben zátonyalkotó szervezetek héjainak töredékei zátonyok közelségére utalnak. Egy-egy réteg akár a pachyodontás zátony részeként is felfogható. A rendszeresen megtalálható mészalgák az átvilágított zónában éltek. A rendelkezésemre álló adatok szerint az Orbitolinák mindenütt sekélytengeri képződményekből ismertek. A vízmozgatottság különböző fokozatai voltak megfigyelhetők, amint azt a mellékelt rajzokon ábrázoltam. A mészhomokkő a hullámverés övében, a többi fácies a szublitorális zóna mélyebb részében keletkezett. A két szelvény közül a Zs—4 jelű fúrásban feltárt albai rétegsor jellegei nagyobb part84 3. A Zs—6 sz. fúrás albai rétegsorának kőzettani és fácies szelvénye 3. Das geologische und Fazies-Profil der albischen Schichtreihe der Bohrung No. Zs—

6 3. Lithological profile of the Albian sequence of borehole Zs—

6 távolságot jeleznek. Az üledékképződés korábban megindult, a mészkő összletben nincs mészhomokkő kifejlődés, és a mésziszaprögös—pszeudo-ooidos fáciesnek kisebb a vertikális elterjedése, mint a másik szelvény megfelelő szakaszában. A mészkő összlet tetemes vastagsága (Zs—6 jelű fúrás: 115 m) az üledékképződés gyorsaságára utal. Az É-i Bakony hasonló fáciesű és nagyjából azonos korú rétegsora legfeljebb 60—70 m vastag. A Zs—4 jelű fúrás albai rétegsora utólagos lepusztulás miatt vékonyabb. Ez a szelvény a Zs—6 jelű fúrás rétegsorának alsó szakaszával párhuzamosítható. Megegyezik a fáciesek változékonyságában, az alapanyag nagy mennyiségében, a Miliolina-félék és a csigák rendszeres jelenlétében. Különbözik abban, hogy a mészhomokkő és a kristallomorf fácies hiányzik, az Orbitolinák szerepe csekély. Az ősmaradványok ismertetése A fosszilis maradványok legnagyobb részét a vékonycsiszolalok vizsgálata során találtam meg. Ez a körülmény számos alak pontos meghatározását eleve lehetetlenné tette, más maradványok azonban éppen vékonycsiszolatból határozhatók meg. Ez utóbbiak közül kerültek ki azok a fajok, amelyek rétegtani szempontból fontosak. A makrofauna alakjait nagyrészt felületi csiszolat segítségével tanulmányoztam. A 4. és 5. sz. ábrán a gyakoribb ősmaradványok mennyiségét jelző vonal vastagsága a relatív gyakorisági index értékét jelzi. (1: egy-két példány, 2: kevés, 3: közepes mennyiségű. 4: sok. 5: kőzetalkotó mennyiségű.) Foraminijera (det.: SIDÓ M. és szerző): ?Glomospira sp., ?Lituola sp., ?Bolivinopsis sp.. Marssonella sp., Dorothia sp., Cuneolina sp., Dicyclina schlumbergeri MUNIER—CHALMAS, Orbitolina cf. baconica MÉHES, O. praeconica MÉHES, O. ej. praeconica MÉHES, O. sp., Quinqueloculina sp., Spiroloculina sp., Miliolidae gen. et sp. indet., ?Nautüoculina sp., ?Lenticulina sp., Nodosariidae gen. et sp. indet., ?Globigerinelloides sp., ?Gavelinella sp., ?Ticinella sp., ?Hedbergella sp., Foraminijera div. gen. et sp. indet. Monactinellida : néhány átkalcitosodott monaxon tű. Vermes: gyűrűsféreg lakócső. Bivalvia: Toucasia sp., Eoradiolites sp. (det.: CZABALAY L.) Lamellotis div. sp., Pachyodonta gen.