A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Gellai Mária–B.: Úrkút környéki albai mészkő rétegsorok mikrofácies vizsgálata

Mikrofácies vizsgálatok A mikrofácies megismerése vékonycsiszolatok vizsgálatával történt. A vizsgálati anyag 151 vékonycsiszolat volt. Adataimat áttekintés és elemzés céljából grafikusan ábrázoltam (2—5. ábra). Megfigyeltem a kőzetek szövetét: az alapanyag mennyiségét és minőségét, az alakos elemek abszolút és relatív mennyiségét, méretét és eloszlását, valamint az ősmaradványok megtartási állapotát. Alapanyagtípusok A vékonycsiszolatok leírásánál nem látszott célravezetőnek csupán azt a szemcseméretskálát alkalmazni, amelyet DRUBINA M. (1962) használt, mert a karbonátos kőzetek vékonycsiszolataiban annál sokkal finomabb különbségek is érzékelhetők. Ha az ott leírt kategóriákat alkalmazzuk, szinte valamennyi alapanyagtípus a szubmikroszkópos, finomszemcsés és aprószemcsés kategóriába tartozik. Ezért tapasztalati típusokat állítottam föl a különféle alapanyagok jelölésére. A megfigyelés általában 63- vagy 120-szoros nagyítással történt. Az alapanyagot két fő típusba soroltam. Az egyikben az alapanyag szemcsés, egyes típusoknál részben vagy egészben 5 mikronnál kisebb kristályokból (mikrit) áll. Ezt a típust granulomorf alapanyagnak nevezem (I. tábla 3.). A másik típusban a kalcit kristályegyedek megfigyelhetők. Ez a kalcit rendszerint víztiszta, néha opak zárványokat tartalmaz. A kalcitkristályok összefüggő mezőt alkotnak (pátit), s így az alapanyag kristályosnak látszik. Ezt a típust kristallomorf alapanyagnak nevezem (I. tábla 1.). A granulomorf alapanyag fajtái Tömött : Sötét, rendkívül finoman és egyenletesen szemcsezett anyag. Ezt a fajtát kevés kivétellel csak a mésziszaprögök és mészhomokszemcsék anyagaként találtam meg (I. tábla 5.: a legsötétebb foltok). Finomszemcsés : Viszonylag egynemű és elég sötétnek látszik, de egyenletesen elszórtan, nagyon kis méretű, világos szemcsék is észlelhetők. Elég gyakori alapanyag, ilyen a legtöbb mésziszaprög is (7. tábla 2, II. tábla 3.: a nagy mésziszaprögök és az alapanyag a Stomiosphaera közelében). Ez a két fajta felel meg a kriptokristályos szemcseméretnek, 4 mikronnál kisebb kristályokból áll. Aprószemcsés : Kevésbé egynemű ; világosabb és sötétebb szemcsék együttese, összességében még sötétnek hat. A szemcsehatár ritkán észlelhető. Uralkodó szemcseméret: 4—6 mikron. Középszemcsés : Csak ritkán egyenletesen szemcsezett, világos és sötét szemcsék együttese. A szemcsehatárok észlelhetők. Uralkodó szemcseméret: 5—9 mikron. Durvaszemcsés: A szemcsék különállóak, a szemcsehatár észlelhető, a szemcsézettség egyenetlen, a tónus világos. Az uralkodó szemcseméret: 7—12 mikron. A szemcsék gyakran mozaikszerűen összefogazódnak. Ez a három fajta — pusztán uralkodó szemcseméretét tekintve — a mikrokristályos, esetleg a szubmezokristályos mérettartománynak, illetve az újabb irodalom szerinti mikrit kategóriának felel meg. A típusok közti különbség részben a szemcsenagyság változásából, részben azonban a szemcsézettség egyenletes vagy egyenetlen voltából adódik. Az utóbbi három típus vizsgálati anyagomban ritkán alkotja önállóan egy-egy vékony csiszolatban az alapanyagot. Inkább elmosódó, vagy határozott körvonalú foltokban (I. tábla 2, 4.), esetleg mikrosztilolit mentén (I. tábla 3.) váltakozik egymással. A kristallomort alapanyagnál kristályméret szerint elkülönülő típusokat nem tudtam szétválasztani. Egy-egy kőzetben általában a legváltozatosabb kristályméretek fordulnak elő. A kristályméret 4—5 mikrontól 80—100 mikronig terjed, de helyenként 200 mikron nagyságot is mértem. A granulomorf és kristallomorf alapanyag szemcséinek mérettartománya tehát részben átfedi egymást. A fő különbség az, hogy a kristallomorf alapanyag utólagos átkristályosodás terméke, valószínűleg a kőzettéválás késői szakaszán. Amikor ez az átkristályosodás egy-egy kőzetrészben nem ment végbe teljesen, vegyes alapanyag jött létre. (I. tábla 1, 4.). Az alakos elemek Az alapanyagban megfigyelhető anorganikus és organikus eredetű építőelemek vizsgálati anyagomban a következők: mésziszaprögök, pszeudo-ooidok, mészhomokszemcsék, felszakadt réteglemezkék, detritusz, ép ősmaradványok. A mésziszaprög fogalmat KONDA J. (1967) és FÜLÖP J. (1966) nyomán használom. FÜLÖP J. a Villányi-hegység kréta képződményeinek vizsgálatánál, tehát a bakonyi albai mészkőhöz hasonló fáciesre alkalmazta. A mésziszap leülepedése közben, a kőzetté válás kezdetén, az erősebbé váló vízmozgás a többé-kevésbé megszilárdult СаСОз anyag kis darabjait feltépi és változó mértékben lekerekíti. A vízmozgás csillapultával az újra lerakódó mésziszap ezeket a rögöket magába zárja, s ezek a további diagenezis során mindig megőrzik tömörebb voltukat. így az alapanyagból mint finomabb szemcsés, sötétebb foltok válnak ki. Körvonaluk an77