A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Tapfer Dezső: A kabasólyom fészkelése a Keleti-Bakonyban

A KABASÓLYOM FÉSZKELÉSE A KELETI-BAKONYBAN A kabasólyomról (Falco subbuteo L.) HERMAN OTTÓ azt írja a század elejéről, hogy „hazánkban nem ritka". Közelítőleg még ez a helyzet napjaink­ban is az Alföldön, ahol a kisebb erdőkben, akáco­sokban májustól szeptemberig sokfelé megtaláljuk a kabát. A Dunántúlon már jóval ritkább, majdnem hogy eseményszámba megy a vele való találkozás. А К e 1 e t i - В а к о n y b a n hosszú évek óta visszatérő, rendszeres fészkelő; egy kb. ezer km-es területen napja­inkban 3—4 párban. Ezen a tájon a kába leg­többször jellegzetes módon fészkel: erősen ragasz­kodik azokhoz a kisebb erdőfoltokhoz a síkság (Me­zőföld, Móri-árok) szegélyén, melyekben sok az ül­tetett, meghonosodott feketefenyő. Itt, ezekben a szigetszerű kis erdőkben mindig van dolmányos varjú, szarka: a kabasólyom ezeknek a fészkeit fog­lalja el május vége, június eleje felé, amikor már a varjak, szarkák fiataljai kirepültek. A nagyobb er­dőségek zárt belsejébe a kába sohasem megy. El­hagyott szarkaí'észkekbe csak akkor telepszik, ha annak fedeles gallyzata már nincs meg, a szél leso­dorta. Ilyesforma „tetőt" a kábák nem tűrnek a fe­jük fölött. Elterjedésük a Keleti-Bakonyban A kilencszáznegyvenes évek elejétől kísérem fi­gyelemmel a kabasólyom életmódját, fészkelését a Bakony keleti szegélyén. Ez alatt a közel harminc­éves, csaknem folyamatos megfigyelési időszak alatt fészkelt a kába a következő települések határában (félkörben délről észak felé haladva): Csór, Iszka­szentgyörgy, Fehérvárcsurgó, illetve Bodajk, Ba­linka (lásd a térképet is). Az állomány átmeneti gyarapodását is sikerült egyes években megfigyel­nem, ez azonban nem bizonyult tartósnak. A Ba­rok-völgy szegélyén (Bakonykúti) levő egyik feke­tefenyős erdőfoltban például mindössze két éven át (1959, 1960) maradtak meg a kábák. Az ellenőrzött, meglehetősen nagy területen 3—4 fészkelő kabasólyompárral lehet évről évre rendsze­resen számolni. Kóborlókat, átvonulókat főleg szep­temberben sikerült megfigyelnem, még leginkább a síksági részeken (Inota—Csór—Sárszentmihály). Szerencsére ez a villámgyors röptű kis sólymunk, mely szinte kicsinyített mása a hazánkban rend­kívül ritka, a Bakonyban csak olykor-olykor elő­forduló vándorsólyomnak (Falco peregrinus), nem igen esik áldozatul az embernek. Sebes röpte mi­att nehéz fegyverrel elejteni, fészkelőhelyeit meg — lévén egyrészt meglehetősen késői, június—júliusi fészkelő, másrészt igen óvatos madár a fészke kö­rül — nem vagy alig ismerik, így nem is foszto­gatják. A felnövekedett fiatalok viszonylag hamar más tájakra húzódnak, magatartásukkal nem árul­ják el a fészkelőhelyet. Tavaszi érkezés, a fészkelőhelyek elfoglalása, költés-fiókanevelés A kabasólyom vércse nagyságú. Szárnya hosszú és hegyes végű (röptében olyan, mint e^'y óriá -.i sarlósfecske). Feje teteje és hosszú barkója sötétfe­kete. Torka fehér, hasoldala széles, feketés hosszan­ti foltokkal. A kifejlett kába 33—36 cm testhosszú­ságú, kiterjesztett szárnymérete valamivel megha­ladja a 60 cm-t. Tavaszi érkezését Csór, Iszkaszent­györgy határában rendszeresen április utolsó heté­ben figyeltem meg. Általában együtt érkeznek a párok. Május első felében már állandóan a kivá­lasztott fészkelőterületen tartózkodnak, melyhez legtöbbször hűségesen ragaszkodnak (Iszkaszent­györgyön nyolc éven át volt alkalmam megfigyelni egy ott fészkelő kabapárt, mely mind a nyolc alka­lommal ugyanabban az erdőrészben, egy kb. 500 méter átmérőjű körön belül foglalt el egy-egy elha­gyott dolmányosvarjú-fészket). Itt, a Bakony szegélyi tájon dombvidéki, fekete­fenyős, lombos fákkal elegyes erdőcskékről van szó, amelyekben mindig akad varjú- vagy szarkafészek, melyek május végére már néhány hete üresek és még jó karban vannak. Akad köztük gyakran olyan is, mely a tájat szinte uralóan, dombélen vagy ahhoz közel a fák csúcsára épült. Rendszerint egy ilyen fészket választanak ki a sólymok, melybe a tojó már hetekkel a tojások lerakása előtt rendszeresen beleül, a fészek csészéjét alakítja, szinte „kifürdi". A kábák soha semmiféle fészekanyagot nem horda­nak, az elfoglalt, kiválasztott fészket semmivel sem tatarozzák; igazi sólyommódra viselkednek ebben is. A fészkelőhely „légterében" nászrepülésük május­ban rendszerint több napon át ismétlődik: napsüté­ses, viszonylag szélcsendes időben szinte játszadoz­595

Next

/
Oldalképek
Tartalom