A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Szolnoky Kálmán: Adatok az Északi-Bakony és a Baonyalja madárvilágának ismeretéhez

helyett szövegszerűen ismertetem a jellemző fészkelőterületeket. Az Ëszaki-Bakony és a Bakonyalja fészkelő madarainak jellegzetes élőhelytípusai I. Vegyes lomberdők, cseres tölgyes-bükkelegyes, gyertyános-tölgyes fészkelő madarai. (Querceto petraeae — Quercetum petraeae-cerris pannonicum — Carpinetum pannonicum) II. Bükkös szálerdők. (Melitti-Fagetum) III. Hársas-kőrises erdők, sziklás törmeléklejtők. (Mercuriali-Tilietum) IV. Feketefenyő- és erdeifenyő-állományok. (Pinus nigra — Pinus silvestris) V. Karsztosodó dombhátak, galagonyás-kökényes bozótosokkal. (Fago-Ornetum, Cotino-Quercetum pubescentis, Pruno spinosae-Crataegetum) VI. Parkok, gyümölcsösök. VII. Égerligetek, nyárfások. (Aegopodio-Alnetum pannonicum, Calamagrosti-Salicetum cinereae) VIII. Vizenyős rétek, csekély kiterjedésű nádasok. IX. Legelő, rét, épületzugok, települések, fasorok. Az élőhelytípusok botanikai vonatkozásai Az Északi-Bakony nyugati részének flórájában megjelennek a montán elemek, melyek a legjobban determinálják ezt a vidéket. (Epipogium aphyllum, Ribes alpinum, Dryopteris austriaca, stb.) A bakonyi bükkös a Melitti-Fagetum, sajátos kialakulási formája. Az Északi-Bakony bükkös típusai: 1. Asperula típusú bükkös 2. Melica uniflora típusú bükkös 3. Car ex pilosa típusú bükkös A sziklás hegytetőkön is változatos aljnövényzet fejlődött ki, még a mély völgyekben a szurdokerdő Phyllitidi-Aceretum, valamint a völgyperemeken a molyhos-tölgyes bokorerdők. (Például: Pálházihegy, Cuha-völgy) stb. Egyes helyeken megtalálható a meszes-forrásláp is. (Cratoneuretum commutati). Az Északi-Bakonyban csak elvétve találkozhatunk sztyeppréttel. (Diplachno-festucetum sulcatae). Jó példa erre az aránylag nagy kiterjedésű sztyepprét a Som-hegyen. A dolomitvegetáció nagyon szegényes, fő képviselői az Északi-Bakonyban: Cotino-Quercetum pubescentis Fago-ornetum Betula pendula Aegopodio-alnetum A déli oldalakon általában a karszt-bokorerdőket találjuk, a jobb talajjal rendelkező hegyoldalakon megjelennek a szálerdőt alkotó kocsánytalan és csertölgyek. A nyirkosabb részeken kocsányos tölggyel is találkozhatunk. A tölgyesek nem alkotnak olyan zárt lombkoronajú erdőket, mint a fenyvesek vagy bükkösök. A gyertyános-tölgyesek átmeneti erdők a szárazabb tölgyesek és a nyirkosabb bükkösök között, a lombkorona szintjében magasabb kocsánytalan tölgy alatt él a gyertyán. A gyertyánosokban előfordul az Északi-Bakony nyugati vidékén a hársfa is. A bükk növény földrajzilag is a magasabb régiókat kedveli. Levele nem tűri a szárazságot. Az előzőekben utaltam már arra, hogy az Északi-Bakonyban milyen típusú bükkösöket találhatunk. A bükkösök alkotják a legzártabb, legegységesebb erdőt. A bükkösökben leginkább gyertyánt találhatunk. A fenyvesek hacsak nincs bennük tölgy vagy kőris, nagyon gyér aljnövényzettel bírnak. Az Északi-Bakonyban leginkább a következőkkel találkozhatunk: feketefenyő — Pinus nigra erdeifenyő — Pinus silvestris lucfenyő — Picea excelsa Az akácosok nem képviselnek nagy jelentőséget madártani-cönológiai vonatkozásban. A nyárfások a nedves, nyirkos élőhelyet szeretik, és ezt ha nem is 3. Tipikus bakonyi sziklás élőhelytípus 3. Typischer Bakonyer felsiger Biotoptyp 3. Typical rocky biotope in the Bakony Mts. 581