A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Badinszky Péter: A Veszprém környéki felsőkarni fődolomit üledékföldtani vizsgálata

2. A 9. típusú dolomit vékonycsiszolati képe (kb. 30-szoros nagyítás) 2. Bild vom Dünnschliff des Dolomtis vom Typ 9 (etwa 30fache Vergrösserung) 2. Thin section of type 9 dolomite (approx. x30) res hasadású kalcit tölti ki. A szabályos üregalak miatt felvetődik, hogy azok ősmaradványvázak utólagos kioldódása útján képződtek. A kőzet egyébként faunamentes, homogén, mikrokristályos dolomit, mintegy 9 méter összvastagsággal. 6. Halványlila, tömött, élestörés ű, cukorszövetű dolomit, az Amauropsis sp. szórványos előfordulásával. Vastagságadatai a rossz feltártsági viszonyok miatt nem állapíthatók meg pontosan. Vékonypadosnak tűnik, rétegvastagsága mintegy 10 méterre tehető. Vékonycsiszolatban inhomogén szemcsézettséget mutat: az egy és ugyanazon rétegből néhány méterrel odébbról vett minta már eltérő szövettani jellegű. A megfigyelt két típus mikrokristályos, illetve középszemcsés (apró ooidos) dolomit. A durvább szemcseméretű szakaszokon mikrofauna (alga, Ostracoda) jelenléte ismerhető fel. 7. Barnásszürke, rozsdabarna foltos, sarkos törésű, pszeudobreccsás jellegű dolomit. Az utólagos elváltozások (tektonika, kioldás) hatására a primer kőzetanyag csaknem teljes egészében átalakult, és csak a foszlányokban jelenlevő néhány barna dolomitszemcse utal arra, hogy ez lehetett a kőzet eredetileg. Az 5,8 m vastagságú, erősen morzsolt dolomit az utólagos oldási folyamat következtében kalcitos-limonitos kötőanyaggal cementálódott össze. A kötőanyag azonban a típusos pszeudobreccsáktól eltérően igen finom eloszlású, és csak néhol jelentkezik bekérgezésként az egyes szemcsék felületén. A láthatóan erős tektonikai igénybevétel és a gyenge cementáló hatás miatt a kőzet igen könnyen murvásodik, porlik. Az utólagos, teljes felaprozódás az esetlegesen jelen volt ősmaradványokat felismerhetetlenné tette. 8. Barnáslila dolomittörmeléket tartalmazó világosszürke dolomitpor. Rétegvastagsága 0,5 méter. A durva, azaz törmelékes komponensek 0,1—1,0 mm-es szemnagyságú dolomitporba ágyazódtak. A kőzet kémiai öszszetételét tekintve a közvetlen földtani fedő, illetve fekvőréteghez viszonyítva itt az AI2O3 mennyiségének ugrásszerű csökkenése állapítható meg, két lelőhely adatainak figyelembevételével. 9. Szürkéslila, tömött, éles és kagylóstörés ű, kissé márgás dolomit. Az elemzettminták közül 2,33%-os SiCb tartalma maximális érték, és a savoldhatatlan maradék mennyisége (3,31%) is relatíve igen magas. A későbbiekben még néhány elemzési adat kapcsán látni fogjuk, hogy a veszprémi felsőkarni dolomitsorozatban a kissé márgás fáciestípusok vissza-visszatérő jelleggel továbbra is képviseltek, de a márgásság egyre csökken. A kőzet finomszemcsés alapanyagában szórványosan, helyenként kissé feldúsulva 1—2 mm-es világosszürke foltok láthatók. Vékonycsiszolatban (2. ábra) ezek a szemcsék foltokban, felhőszerűen helyezkednek el az alapanyagban. Gyakoriak a kalcittal kitöltött, jellegzetes alakú likacsok is. A csiszolatban néhány algamaradványnak minősíthető szerves zárvány is mutatkozik. A 4,3 méter vastagságú réteg fedőjében ehhez teljesen hasonló megjelenésű, makroszkóposán ettől nehezen elkülöníthető dolomit települ. 10. Szürkéslila, tömött, sarkos törésű faunamentes dolomit. Vastagsága 2,8 m, 5—30 cm közötti padvastagságokkal. Meglehetősen rideg, repedésekkel átjárt. A repedések egymásra közel merőlegesek, és többnyire zártak, vagy azokat mikrokristályos kalcit tölti ki. A kőzet alapanyaga makroszkópos megítélés alapján csaknem homogénnek tűnik. A földtani fekvőt képező réteg felé a folyamatos átmenetet a kémiai vizsgálat (CaC0

3 átlag: 53,75%, Si0

2 átlag: 0,99%), savoldhatatlan maradék átlaga: 0,86%) is alátámasztja. Ezen az átmeneti jellegű alsó szakaszon a kőzetben szórt elhelyezkedésű apró (0,1—0,6 mmes) kalcittal kitöltött likacsokat találunk, és egyetlen 6 mm-es, ovális metszetű üreget, ami valószí57