A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Horváth Lajos: A Tapolcai-medence madárvilágának összehasonlító cönológiai és ökológiai vizsgálata

4. A Sylvia atricapilla-fészkeloközösség legtipikusabb helye a hegyesdi Vár-hegy felső kúpján körben 4. Typsichster Ort der Sylvia atricapilla-Nistkolonie am obersten Kegel des Hegyesder Burgberges 4. The most typical nesting community site of Sylvia atricapilla around the top of the Vár-hegy at Hegyesd giában aligha lehet valami véletlen, legfeljebb ritka és különleges körülmények pillanatnyi kényszerének hatása alatt fordul elő ilyesmi. A fent elmondottak alapján konzekvens, hogy egy fészkelőközösség vezéralakja egy másik közösségben lehet állandó tag, egy újabban alárendelt tag, sőt, ismét másikban esetleges vagy „véletlen" fészkelő. Anélkül még mindig nem haladhatunk tovább, hogy ne utaljunk röviden a fészkelőközösségek kialakulásának feltételeire. Ezek pl. az azonos vagy hasonló külső feltételek igénye; az azonos vagy hasonló táplálék; azonos táplálék mellett a fiókanevelés idejének eltérése; vagy fordítva: azonos fiókanevelési időszak mellett eltérő táplálék; továbbá, hogy az egyik faj a másik fészkében költ; vagy az újonnan épített fészkét elrabolja; az egyik faj a másik fészekanyagát használja fel építőanyagul; az egyik faj a másik fészkének oldalában költ; az egyik faj figyelmezteti a másikat a veszély közeledtére; az egyik faj a másikon élősködik (tojásait, fiókáit pusztítja) ; az egyik a másiknak a fészkébe rakja a tojásait (kakukk) ; végül a fészkelőközösség fő feltételeinek azonossága mellett a közösség tagjai különböző szintekben fészkelnek. Még valamit figyelembe kell vennünk, amikor cönológiai szemléletű munkát végzünk. Láttuk, hogy a m a d а г а к fészkelőközösségeit külső és belső feltételek alakították ki. Évtizedekre, sőt — túltekintve a határainkon és a hazai megfigyeléseken — évszázadokra visszamenő megfigyelések azt mutatják, hogy nemcsak a külső feltételek változhatnak meg, hanem a belsők is. Így a félénk erdei madárból bizalmas kerti vagy városi madár lehet, mert az új fészkelőközösségben olyan társai lehetnek, amelyekkel más feltételek fűzik össze, mint az eredeti közösségben. Csak egy példát említsünk: a fekete rigó eredeti otthonában a Garrulus glandarius fészkelőközösségbe (1/5) tartozik, ahol nemcsak a vezéralaktól, hanem még az állandó tag Accipiter nisus-tól is tartania kell. Városi otthonában viszont alig akad ellensége és így jóval szelídebb is. A fenti példának csupán látszólag mond esetleg ellent az a tény, hogy a fluktuálás az egyik fészkelőközösségböl a másikba aránylag ritka és ekkor is általában nagyon lassú folyamat. A fészkelőközösség alább ismertetett összetételét nagy vonalakban és történetileg is meglehetősen meghatározott formáknak kell vennünk, és így a közösségeket tudományos vizsgálat egységeiként is tekinthetjük. A fészkelőközösségek neve előtti jelzésben a római szám a tájtípusra vonatkozik, az arab szám pedig a fokozatot mutatja. Tekintve, hogy a tájtípusokat nem lehet rangsorolni a fészkelőközösségek szempontjából, a római számok egymásutánisága nagyjából véve mesterséges, illetve önkényes. Ezzel szemben az arab számok sorrendje az egyes tájtípusokon belül szigorúan kötött, mert azt fejezi ki, hogy a számok növekedésével fordított arányban van a kérdéses tájtípus jellege. A Tapolcai-medence madárvilágát — amint azt már a dolgozat címében is kifejezésre juttattam — elsősorban cönológiai szempontból kívánom ismertetni. Ennek a célnak megfelelően a táj madarait az itt fellelhető fészkelőközösségek keretein belül tárgyalom. Ezeknek a közösségeknek a beható ismerete azonban alig képzelhető el anélkül, hogy legalább ne említsük meg az ország területén kimutatható egyéb fészkelőközösségeket. Éppen ezért mindenekelőtt felsorolom Magyarország madarainak fészkelőközösségeit. Ezzel már előre különös nyomatékot akarok adni annak a meggyőződésemnek, hogy madaraink kivétel nélkül valamilyen közösség tagjaiként foghatók fel, legalábbis a í'észkelési időszak alatt. Ezeknek a közösségeknek természetesen más állatok is tagjai, nemcsak madarak; jelen vizsgálataim azonban csak azokra az összefüggésekre korlátozódtak, amelyek madár és madár között állnak fenn. Tudatában vagyok annak, hogy cönológiai vonatkozásban a tárgykör ilyen leszűkítése, hibaforrást 544