A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Horváth Lajos: A Tapolcai-medence madárvilágának összehasonlító cönológiai és ökológiai vizsgálata

sebb ökológiai képet kellett nyernem ahhoz, hogy a mozaiktáj egyes és aránylag kis kiterjedésű elemei közt az összefüggést és az ellentétet egyaránt ki tudjam mutatni. Az ilyen természetű munka — talán nem is kellene kiemelnem — csak a költésidő alatt végezhető el. A fészkelési időt azonban nem vehettem a tágabb értelmében, azaz nem folytathattam a vizsgálataimat az ismertetett igénynek megfelelően március végétől július végéig, tehát a hazai madárfajok teljes reprodukciós időszakán keresztül. A legfőbb indokom ezzel kapcsolatban az, hogy áprilisban még nagyon sok vonulómadár érkezik hozzánk vagy megy át az ország területén, tehát megnyugtató módon nem végezhettem volna sem minőségi, sem mennyiségi felvételezést. Július szintén alkalmatlan lenne az ilyen munkára, mert egyrészt a madarak legtöbbje ekkor már hallgat, másrészt s kirepült fészekaljak kóborlása igen bizonytalanná tette volna az adatgyűjtést. Ilyenformán a durván négy hónapra tehető költési idény számomra két hónapra szűkült le. Egészen pontosan április végétől június v é g é ig terjed ő. rövid idő volt csak megfelelő ahhoz, hogy szinte teljesen reális felvételezési elemeket g yűjthessek össze. A fészkelő fajok és párok száma ebben a rövid időszakban szinte teljesen pontosan megállapítható, tehát egyedüli biztos öszehasonlító adatokat csak ekkor remélhettem. Ennek megfelelően tüzetes terepkutatási éveim alatt — 1965—1966—1967-ben — április utolsó hetében, május első és második felében, valamint júniusban általában öt-öt napos időszakaszokban állandóan a terepen tartózkodtam. 1968-ban és 1969ben már csak hézagpótló, kiegészítő megfigyeléseket végeztem ott, ahol erre szükség mutatkozott. Az öt esztendő tavaszi megfigyelései elégségesnek mutatkoztak ahhoz, hogy minden előzetesen felvetett kérdést megoldjak. Az így nyert kép a leghűbb, amit erről a rendkívül változatos vidékről megalkothatunk magunknak madártani szempontból. Nem faunalista, nem is a fészkelő madarak jegyzéke, hanem a Tapolcai-medence valódi madárélete. Megmutatja az itt élő fajok és példányok kapcsolatát környezetük minden vonatkozásában. Én azonban még ezzel sem elégedtem meg, hanem sokoldalú, ökológiai vizsgálataimat a szereplő fajok egymás közti viszonyának tanulmányozásával bővítettem ki. így nyertem végső eredményben, a Tapolcai-medence madárvilágáról a legigazibb képet, és tettem ezt a vizsgálatot modern cönológiai szemlélettől áthatott kutatómunkává, amint arra a dolgozatom alcíme is következtetni enged. Azonban bármilyen tökéletes képet is nyerünk a medence saját madáréletéről, tehát azokról a fajokról, amelyek itt költenek — legyenek akár állandók, akár vonulók az egész országra vonatkoztatva — bizonyos hiányosság mutatkoznék, ha az egész évet vesszük tekintetbe. Kétségtelen, hogy egy területegység avifaunájába nemcsak az adott viszonyaihoz alkalmazkodott, vagyis sajátjának mondható madárfajok tartoznak, hanem — tágabb értelemben — minden olyan faj, amelyik ott akár rendszeresen, tehát évről évre, akár alkalmilag — mondhatjuk talán, hogy véletlenül — megjelenik. Ilyen módon ide kell vennünk a tavaszi-őszi átvonulókat, amelyek nem feltétlenül azonos fajok; aztán a téli vendégeket és még az esetlegesen már ide vetődött kóborlókat és vándormadarakat is. Az avifauna teljes listájának összeállítására a saját tapasztalataim alapján nem vállalkozhattam, mert nem vagyok helyben lakó és a tavaszt leszámítva öt éven keresztül nem tölthettem volna itt annyi időt, hogy akárcsak a legvázlatosabban is felvehessem az őszi vagy téli faunát. Ebben igen nagy segítségemre voltak CHERNÉL ISTVÁN több évre kiterjedő és pontos, őszi megfigyelései, továbbá mások kiegészítő adatai. Tisztában vagyok azzal, hogy a fészkelőket leszámítva még így sem teljes az a névjegyzék, amelyet a dolgozatom végén közlök, de közel jár hozzá, tehát egyrészt jó alap a további — őszi-téli-tavaszi — megfigyelésekhez, másrészt néhány olyan adatot is magába foglal, amelynek ma már inkább csak faunatörténeti érléke van. mert 50—60 évi kiesés után aligha fog egy-egy faj újra megjelenni. A faunajegyzék összeállítása csupán egy-egy rendkívül ritka vagy a táj jellegétől idegen faj esetében kívánta meg a pontos topográfiai elhatárolást, amint erre már fentebb utaltam is. De van a területnek egy másik sajátossága ilyen szempontból, ami már komolyabb elvi nehézséget okozott. Ugyanis a Tapolcai-medence egyik oldalán — és nem is kis darabon — a Balatonnal határos. Ez a határovanal egynegyede, de legalább egyötöde az egész kerületének és a Badacsonyörsi-öböl keleti szélétől, közbeiktatva a Badacsonylábdihegyi-öblöt. a Szigligeti-öböl nyugati széléig terjed. Ez a három öböl mélyen benyúlik a medencébe a köztük előrenyúló, félszigetszerű Badacsony és szigligeti Szőlőhegy, valamint a medence határait jelentő Örsihegy és Edericsi-hegy között, amely utóbbi kettő a Balaton-felvidék, illetve a Keszthelyi-hegység tartozéka. Felmerül az az ornitofaunisztikai szempontból ige n lény e g e s к é r dés, hogy milyen madarakat vegyünk vagy vehetünk föl a n é j e g y z é к b e. Csak azokat, amelyek a szárazföld fölé berepülnek, vagy a nádszegélyek lakóit is; esetleg a part menti vizek felett szálló vagy itt úszkáló fajokat szintén? Tekintettel arra, hogy a vízimadaraknak jó része éppen a nagyon hullámos lefutású partvonal miatt sokszor meglehetősen mélyen berepül a szárazföld, 542