A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Bankovics Attila: Fehérhátú fakopács (Dendrocopos leucotos) a Bakonyban

Az egyes megfigyelési alkalmak táplálékhordá­sának menetét időegyenesre kivetítve táblázato­kon ábrázolom (1—3. táblázat). A táblázatokon az egyenes vonal hossza a megfigyelés időtartamá­nak felel meg. A megadott időpontok a madarak odú körüli mozgásainak idejét adják. Az első ilyen irányú megfigyelés IV. 20-án tör­tént, amikor a fészkelőhelyet megtaláltam. Ekkor kétséges volt ugyan, hogy az odúból kiriasztott J madár tojásokon ült-e még, vagy már esetleg pár napos fiókákon, de hamarosan meggyőződhettem ez utóbbiról, mivel mindkét szülő táplálékot is hor­dott. 85 percig távolról figyeltem és jegyeztem az odú körül játszódó eseményeket. Bár a fészekről kiri­asztott madár 10 perc múlva a c^-mel együtt visz­szatért az odúhoz, de az első 30 percben zavará­somra még annyira izgatottak voltak, hogy huza­mosabb ideig az odúban nem maradtak benn. A visszatérő 9 épp csak bebújt az odúba, de rögtön ki is röppent, s 22 percig vissza sem jött. Ezalatt a S háromszor hozott élelmet a fiókáknak, s a har­madik etetés után ki sem repült, hanem rájuk ült. 5 perc múlva halk „tik-tik" hangját hallatva kö­zeledett a 9, mire a <$ rögtön kirepült. Ezután a 9 ült benn 15 percig, majd újból а в váltotta fel, mely ekkor 28 percig maradt benn. Rövidesen a 9 táplálékot hozott, etetett, majd beült a fiókákra (1. táblázat). A második alkalommal IV. 27-én 3 órán keresz­tül figyeltem az etetést (2, és 2a. táblázat). Mint a táblázatokból láthatjuk a3óra alatt a 9 19- s z e r, míg a (5 6-szór hozott élel­met a fiókáknak. (Megjegyzem a (5 az első etetéseknél izgatott volt, az első érkezésekor pl. 10 percig is várt táplálékkal a csőrében, míg többszöri odaröppenés után be mert menni az odúba etetni.) A 9 táplálékhordásában három olyan szakaszt le­het megkülönböztetni, amikor sűrűn, szinte per­cenként hordta az élelmet 4-szer, 5-szor, illetve 3­szor egymás után. Ilyenkor valószínű a közelben bukkant bőséges táplálékra, s onnan hordta az élelmet. A c?-nél is hasonló eset állhatott fenn, 1. tábl. A D. leucotos fészek körüli mozgása a megtalálásakor. (Kőris-hegy, 1972. IV. 20., 14.35—16.00-ig) Tab. 1 Die Bewegungen um das Nest von D. leucotos bei sei­nem Auffinden (Kőrisberg, 20.4.1972, von 14,35 bis 16,00 Uhr) Table 1. Stirring movement of D. leucotos around its nest when discovered (Kőris-hegy, 20th April, 1972, from 14.35 till 16.00) mert mindig 2-szer tért vissza egymás után táplá­lékkal. A megfigyelés idején a fiókák 8—9 naposak le­hettek, ekkor már az öregek a hideg idő (havazás) ellenére sem ültek rajtuk napközben. A harmadik alkalommal JASZENOVICS TIBOR erdész barátommal végeztük a megfigyelést 45 per­cig. Ez idő alatt csak a 9 jelent meg az odúnál, 3­szor hozott táplálékot. Etetéskor már nem bújt be teljesen az odúba, csak a fejét dugta be. Jelenlé­tünk miatt izgatott volt, többször hallatta lágyan ejtett „csuk . . . csuk" hangját. Előbb egy száraz szilfán, majd egy száraz bükkfa ágon néhányszor dobolt is (3. táblázat). A három megfigyelés alapján te­hát valószínűsíthető, hogy a 9 gyakrabban etet mint a $. összesen a megfigyelések 310 perces (5 óra 10 perc) időtarta­ma alatt a 9 23-szor, míg а в csak 9-szer hozott élelmet a fiókáknak. Az 1—2 napos fiókákon az öregek még napköz­ben is ülnek, míg később, egy hét után, már nem. A táplálékot kb. 300 m-es körzetből hordták a hárs-kőris sziklaerdőből és a bükkösökből. Egy al­kalommal а в a fészektől 250 m-re korhadó tüskö­kön keresgélt. A táplálék mineműségére nem szerezhettem ada­tokat. A d az első etetéseknél fehér lárvákat (?) hordott a csőrében. A költés sikeressége csak feltételezhető, 10—12 napos korukban még az odúban voltak, később nem végezhettem megfigyelést. A fehérhátú fakopáncs költésidőn kívüli előfordulásai a Bakonyban Két eset kivételével a költésidőn kívül is csak a Kőris-hegyen találkoztam e fajjal. 1971. XII. 26­án a Kőris-hegy hárs-kőris sziklaerdejében 1 pár, lentebb a bükkös szálerdőben szintén 1 pár 1—1 kiszáradt hegyi szil kérgét fejtette. 1 9-t láttam 1972. VI. 28-án szintén a fenti szik­laerdőben, mely a következő fafajokon mozgott: gyertyánfa 8 cm átmérőjű száraz oldalágán kérget hántott, majd fáról fára gyorsan tovább haladt, odébb nagylevelűhárs-koronában néhány percig tollászkodott, utána magaskőris-korona ágain ko­535

Next

/
Oldalképek
Tartalom