A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Papp Jenő: A Bakony hegység gyilkosfürkészfaunájának alapvetése
21. térkép. A Microplitis spinolae (Nees) : A (1 = Tapolca, Szent György-hegy, 2 = Sümeg, Mogyorós-domb, 3 = Szentgál, Usti-hegy, 4 = Bakonybél, Szömörkés, 5 = Bakonybél, Huszárok-elő-puszta, Som-berek, 6 = Kúp, 7 = Olaszfalu, Bakonynána, Alsó-pere) — M. tadzhica Tel. : В (8 = Bakonybél, 9 = Bakonybél, Vörös János-séd, 10 = Bakonypölöske, Kupi-erdő, 11 = Gyulafirátót, Kispapod, 12 = Iharkút, Laposak, 13 = Eplény, Tobán-hegy, 14 = Olaszfalu, Alsó-pere, 15 = Várpalota, Vár-völgy) lelőhelyei a Bakonyban. Karte 21 Die Fundorte von Microplitis spinolae (Nees) und M. tadzhica Tel. im Bakony-Gebirge Map 21. The collecting sites of Microplitis spinolae (Nees) and M. tadzica Tel. in the Bakony Mts. konyszombathely, Fekete-víz-puszta, 1969. VTI. IL, 1 rf. Eplény, Tobán-hegy, 1962. VII. 11., 1 rf (TTM-ben). Olaszi'alu. Alsó-pere környéke, 1966. VII. 11—14., 2 rf (1 rf TTM-ben). Várpalota, Vár-völgy, gyertyános-tölgyesben (Quer ceto-Car pinetum) í'űhálózva, 1968. VI. 27., 2 çt;. (1 rf TTM-ben). — 8 példány. 99. Microplitis tuberculifera (WESM.) — Eltérően N1XONtól (1970) ezt a fajt változatlanul úgy értelmezem, miképp tettem egyik előző tanulmányomban (PAPP 1960). Elterjedése: a Palearktikumban gyakori, hazánkban is számos lelőhelyéről ismerjük. — Bionómiája: GYÖRFI (1941a) hazánkban (Sopron) a zöldes csipkésbagolyból (Trigonophora = Brotolomia meticulosa L., Noct.) és a széles sávú fűbagolyból (Triphaena = Agrotis fimbriata=fimbria L., Noct.) nevelte. Ezenkívül még számos, főleg bagolylepke (Noctuidae) fajt nevez meg az irodalom gazdaállatának. Lelőhelyei (22. térkép). Bf: Balatoncsicsó, erdészház környéke, 1969. V. 6—8., 3 rf Felsőörs, 1966. V. 30., 2 9- Kapolcs, Kálomis, 1968. V. 7., 1 9. Veszprém. Alsó-erdő. 1967. V. 1., 1 J. — Kh: Sümeg. Sarvaly. 1968. VI. 4—8., 1 9 és 1 d Vállus, Büdöskút környéke. Fekete-hegy, 1964. V. 26., 1 9. Vár-völgy, Nagyláz-tető, 1969. V. 21., 1 (-?. — DB: Herend, 1960. VII. 27., 1 9. — EB: Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5., 1 J. Bakonybél, Vörös János-séd. 1959. V. 21., 1 rf. Fenyőfő, Kisszépalma környéke, 1965. V. 25—31., 2 9 és 4 r?. Gyulafirátót, Büdöskút környéke. 1968. IV. 26.. 7 9. Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7., 1 r?- Herend, Mogyorós-domb, 1966. IV. 27., 1 rf. Németbánya, vadászbáz környéke, 1967. V. 29.— VI. 2., 2 rf. Tanolcafő, Kalapács-ér, 1966. V. 4., 1 9 és 1 rí*- Vinyesándormaior, 1958. V. 8., 1 rf. Zirc. Bocskor-hegy, 1960. V. 16.. 1 rf. — KB: Tsztimér, Barok-völgy, 1965. VII. 13., 1 rf. Olaszfalu, Alsópere környéke, 1966. VIT. 11—14., 2 H*. Olaszfalu, Tobán-hegy, 1968. IV. 25., 3 rf. 100. Microplitis variipes (RUTHE) — A 2. és a 3. comb színe változó („variipes"), pirosas-sárgától a feketéié terjedhet színe, a bakonyi néldánvoké sötét. Az 1. hátlemez alig szélesedik hátrafelé, 1.7—1.8-szer hoszszabb, mint hátul széles. Elterjedése: Európa. Lelőhelyei (20. térkép). Bf: Tapolca, Szentgyörgy-hegy, 1967. VI. 19—21., l 9. — DB: Városlőd, Torna mente, 1962. VI. 10., 1 9- — ÉB: Bakonykoppany, Huszárokelőpuszta, Somberekséd, csenkeszréten (Festucetum pratensis) fűhálózva, 1959. VIII. 11., 1 9- Fenvőfő, ördögszekéren (Eryngium campesire) egyelve. 1961. VIII. 22., 1 rf. — KB: Iszkaszentgyörgy, 1964. VII. 26., 1 rf. — 6 példány. 101. Microplitis viduus (RUTHE) — Hasonlít a M. sordipes NEES-hez, ettől gyakran (főleg a hímeket) nehéz elkülöníteni. A 3. comb fekete, sárgáspiros foltozással. Az 1. hátlemez enyhén szélesedik hátrafelé, 22 : 10 : 13. Elterjedése: a nyugati Palearktikumban kelet felé egészen Kazahsztánig (Szovjetunió) terjed, a Mediterráneumban gyakori. — Bionómiája: az irodalom 5 hernyó gazdaállatát nevezi meg. Lelőhelyei (20. térkép). Bf: Somlóvásárhely, Somló, 1963. V. 7—8., 1 9. — KB: Tés, Hegyesberek, 1969. VII. 17., 1 9. — 2 példány. 102. Protomicroplitis claritibia (PAPP), rf új. — Egyetértve NIXON (1968) véleményével az általam Microgaster génuszba leírt „claritibia" fajt (PAPP 1959) a Protomicroplitis génuszba helyezem. A Protomicroplitisen belül NIXON (1965) összesen 20 fajcsoportot különböztet meg. A P. claritibia a P. orontes NIXON csoportba tartozik, mivel középháta finoman pontozott, a 2. hátlemez pedig rövidebb, mint a 3. A rf ivar egyezik a 9-nyel. Elterjedése: aP. orontes csoportnak két faját ismerjük, a P. orontes-t Finnországból, a P. claritibia-t Magyarországról írták le. Lelőhelye. Bf: Pétfürdő, csemege barabolyról (Chaerophyllum bulbosum) fűhálózva, 1968. VI. 26., 2 tf (a budapesti Természettudományi Múzeumban). 103. Protomicroplitis scotica (MARSH.) — A középhát és a hátpajzs sűrűn-egyenletesen pontozott. A lábak sárgák, a 3. csípő fekete. A 3. hátlemez finomansűrűn ráncolt. A tojócső hüvelye rövid, olyan hosszú mint a 3. lábszár egyharmada (NIXON leírása és ábrája egymással ellentétben áll, 1965: 251. oldal és 313. ábra)( — A Kárpát-medencei Microgaster fajokról írt revíziómban „M. marginatus NEES" helyett P. scotica (MARSH.) a helyes név (PAPP 1959). Elterjedése: Anglia, Svédország, Lengyelország, Magyarország, (Palearktikum) és Egyesült Államok (Nearkti'kum). Lelőhelye. ÉB : Hárskút, Esztergáli-völgy, gyertyános-tölgyes tisztásán (Querceto-Carpinetum) fűhálózva, 1959. IV. 30., 1 Ç (a budapesti Természettudományi Múzeumban). 104. Protomicroplitis spretus (MARSH.) — Nagyon jellemző a fajra, hogy az arc, a középhát, a hátpajzs, az 508
