A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Papp Jenő: A Bakony hegység gyilkosfürkészfaunájának alapvetése

90. Microplitis mediator (HAL.) — NIXON (1970) sze­rint a M. mediator csápja legfeljebb kivételesen, 2—3. hátszelvénye pedig általában fekete. Ezzel szemben HALIDAY eredeti leírása és valamennyi szerző egyön­tetűen úgy jellemzi a szóban forgó két testtájat, hogy azok sárgák, sárgás-vörösek vagy vöröses-sárgák. En­nélfogva a M. medíator-t a hagyományos külső bélyegei szerint értelmezem, azaz nem fogadom el NIXON új jellemzését. Elterjedése: az egész Palearktikumban gyakori. Magyarország legközönségesebb Micro­plitis faja. — Bionómiája: az irodalom számos gazdaállatáról tud, de valamennyi megerősítésre szorul. Lelőhelyei (19. térkép). Bf: Balatoncsicsó, er­dészház környéke, 1969. V. 6—8., 7 9 és 2 rf. Felsőörs, 1966. V. 30., 1 Ç. Monoszló, Taróra-hegy, 1969. VIII. 9., 4 9 és 1 tf- Pétfürdő, csemege barabolyról (Chaero­phyllum bulbosum) egyelve, 1968. VI. 26., 4 $. — Kh : Sümeg, Sarvaly, 1968. VI. 4—8., 1 rf. Vállus, Csetén.v, 1969. V. 23., 1 9 és 1 rf. Vállus, Szentmiklósi-völgy, 1969. V. 22., 2 9. Zalaszántó, Kovácsi-hegy, 1959. V. 2—3., 3 <-?. Zalaszántó, Tátika, 1968. VI. 6., 1 rf. — DB: Márkó, Menyeke, 1959. V. 29: 1 9 és 1965. IX. 2: 1 9. Úrkút, 1967. VIII. 10—11., 11 Ç. — ÉB: Bakony bél. Szö­mörkés, 1958. V. 15: 1 9, 1968. VII. 5: 33 9 ós 1 rf. Ba­konybél: Vörös János-séd, 1959. V. 21., 3 9 és 4 rf. Ba­konykoppány, Kőris-hegy, 1958. VII. 18., 2 9- Csesznek. Zörög-hegy, 1961. VII. 22., 13 $. Fenyőfő, 1959. VIII. 8., 2 9- Fenyőfő, Kisszépalma környéke, 1965. V. 25—31., 2 ^. Gyuiai'irátót, Kispapod, 1967. VIII. 17., 43 9. Hárs­kút, Esztergáli-völgy, gyertyános-tölgyesben (Querceto­Carpinetum) fűhálózva, 1959. IV. 30., 1 9. Herend, Mo­gyorós-domb, 1966. IV. 27., 1 9. Iharkút, 1969. V. 27— 28., 1 9- Németbánya, vadászház környéke, mészkedvelő bükkösben (Melico-Fagetum) fűhálózva, 1963. VIII. 22— 25., 1 9 és 2 fj. Porva, Páli-hálás, 1968. VII. 16—17., 55 9 és 3 rf. — KB: Bakonyszombathely, Fekete-víz­puszta, 1968. VIII. 5: 15 9 és 1969. VU. 11: 1 rf. Bo­dajk, Gaja-szurdok, 1962. VIII. 7., 5 9. Csatka, Szent­kút, 1969. VII. 11., 3 9- Csőszpuszta, Csiklingvár, 1961. VII. 21., 5 9- Olaszfalu—Bakonynána, Alsópere kör­nyéke, 1964. VIII. 26—28: 76 9 és 1 rf, 1966. VII. 11— 14: 51 9 és 6 rf. Olaszfalu, Tobán-hegy, 1968. IV. 25., 1 9. Tés, Hegyesberek, 1969. VII. 17: 2 $. Tés, Móroc­tető, melegkedvelő karszttölgyesben (Ото-Quercetum) fűhálózva, 1969. VII. 18., 4 Ç. Tés, Öreg Futóné, 1966. VII. 12: 10 9. 1969. VII. 18: 5 9 és 1 rf. Várpalota, Ki­rályszállás, Barok-völgy, 1969. VII. 11., 1 9- Várpalota, Vár-völgy, 1968. VI. 27., gyertyános-tölgyesben (Quer­ceto-Carpinetum) fűhálózva, 64 9 és 16 rf. — 475 pél­dány. 20. térkép. A Microplitis scrophulariae Szépl.: A (1 = Pét­fürdő, 2 = Bakonybél, Szömörkés, 3 = Porva, Páli-hálás, 4 = Tés, Móroc-tető) — M. spectabilis (Hal.) : В (5 = Balaton­csicsó, erdészház környéke, G = Sümeg, Sarvaly, 7 = Gyula­firátót, Kispapod, 8 = Várpalota, Vár-völgy, 9 = Csatka, Szentkút) — M. variipes (Ruthe) : С (10 Tapolca, Szent­györgy-hegy, 11 = Városlőd, Torna-mente, 12 = Bakonykop­pány, Huszárokelőpuszta, Somberek, 13 = Fenyőfő, 14 = Iszkaszentgyörgy) — M. viduus (Ruthe) : D (15 = Somlóvá­sárhely, Somló, IG = Tés, Hegyesberek) — Protomicroplitis spretus Marsh. : E (17 = Gyencsdiás, Nagymező) lelőhelyei a Bakonyban. Karte 20 Die Fundorte von Microplitis scrophulariae Szépl., M. spectabilis (Hal.), M. variipes (Ruthe), M. viduus (Ruthe) und Protomicroplitis spretus Marsh, im Bakony-Gebirge Map 20. The collecting sites of Microplitis scrophulariae Szépl., M. spectabilis (Hal.), M. variipes (Ruthe), M. vidvius (Ruthe) and Protomicroplitis spretus Marsh, in the Bakony Mts. 91. Microplitis ruricola LYLE — Egyetlen, vélemé­nyem szerint bizonytalan bélyeg különbözteti meg a M. viduus RUTHE-tól: míg a ruricola csápjának utolsó előtti (17.) íze kétszer, addig a viduus ugyanezen csáp­íze 1,6—1,8-szer hosszabb, mint széles (NIXON 1970). A két bakonyi példány 3. combja pirosassárga. Elterjedése: Anglia, Németország, Magyar­ország faunájára nézve új faj. Lelőhelyei. KB: Csatka, Szentkút, 1969. VII. 11.. 1 $ (a budapesti Természettudományi Múzeumban). Tés, 1963. V. 13—16., 1 9. — 1 példány. 92. Microplitis scrophulariae SZÉPL. — Szemben előző felfogásommal (PAPP 1959) ezt a taxont „species bona"-nak tekintem azzal a megszorítással, hogy rend­kívül közel áll a M. sordipes (NEES)-hez. A két fa.it leginkább a szárnyjegy alakja különbözteti meg. a szárnyjegy hosszának és szélességének az aránya M. scrophulariae: 29—30 : 13—12, M. sordipes: 25—27 : 12— 13. Az 1. hátlemez általában alig szélesedik hátrafelé (24—25 : 12—14 : 15—17). A szárnyjegy töve élénksárga. E 1 t e r j e d é s e: Magyarország, Szovjetunió. — Bio­nómiája: SZÉPLIGETI (1898) közölte egyetlen eddig ismert gazdaállatát: görvélyiű-csuklyásbagoly (Cucullia scrophulariae CAP., Noct.). L e 1 ő helyei (20. térkép). Bf : Pétíürdő, csemege ba­rabolyról (Chaerophyllum bulbosum) egyelve, 1968. VI. 26., 29 és 3 rf. — ÉB: Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5., 1 rf. Porva, Páli-hálás, 1968. VII. 16—17., 1 rf. — KB: Tés, Móroc-tető, melegkedvelő karszttölgyesben (Orno­Quercetum) fűhálózva, 1969. VII. 18.. 1 ?. - 8 példány. 93. Microplitis sofron NIX. — NIXON 1970-ben írta le a fajt svédországi, angliai, skóciai, írországi és olasz­országi példányok alapján. Az 1. hátlemez oldala ívelt, középen a legszélesebb, hosszának, mellső, kö­zépső és hátsó szélességének az aránya 20 : 9 : 12 : 10. Az előkerült hazai (bakonyi) nőstény és hím egyezik NIXON leírásával. A hím 3. lábszára fehéressárga. Bionómiája: a sötét fésűsbagolyból (Tholera ces­pitis FABR., Noct). nevelték Angliában, mely gazda­állata hazánkban is él. Lelőhelyei (18. térkép). Bf: Pétfürdő, csemege barabolyról (Chaerophyllum bulbosum) egyelve, 1968. VI. 26.,' 1 rf. Várpalota, Tábormező, 1969. VI. 27., 1 9­506

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom