A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.

fogott nagylepkefaj, „S" jelöléssel, és a többi táblázatban esetleg elfoglalt hely feltüntetésével. Fenyőfőhöz hasonlóan itt is fontos szerepet játszanak, középhegységeinkre általában jellemzően, a nyugat-palearktikus lejtő- és lösz-sztyepp, valamint a quercetális faunakomponensek, azonban jóval több az euroszibériai fajok, főleg a nemorális elemek száma. Több az arundiphil, hygrophil és mesophil, tehát nedvességkedvelő elem is, és fellépnek tipikus altoherbosa fajok, ezzel szemben érthető módon szinte teljesen hiányoznak a psammophil, homoki komponensek. Több a nyír-, fűz-, égerlápi faunaelem is, bár egyedszámuk itt sem sok. Mivel optimális élőhelyeik a csapdától elég messze voltak, valószínűleg a mélyebb völgyekben folyó vizek mellett ezek jóval gyakoribbak az Északi-Bakony területén. Som-hegyen is előkerült a boreális mesophü komponensek közé sorolt E. imbecilla F. és P. blandiata SCHIFF., az előbbi jelentős egyedszámban. Említésre méltó még a dél-európai—kelet-ázsiai helophil C. virgo TR. és a szubmediterrán molyhostölgyes С suppunctaria Z. előfordulása. Itt kell megemlítenem, hogy a kutatások megdöntötték azt 2Q í -ÍQ 20. i Ю. V VI. Ml. 3. diagram: Az Eustrotia candidula SCHIFF, repülési görbéje. a megfelelő adatok hiánya miatti tévhitet, hogy a Bakony területén nem jelennek meg a magasabb középhegységeink montán bükkös zónáira jellemző egyes nagylepkefajok (VARGA, 1964), viszont azt is feltétlenül meg kell jegyezni, hogy csak néhány került elő ezek közül, és távolról sem olyan mennyisében, mint az nyugati hegyvidékeink, vagy az Északi-középhegység hasonló vegetációs zónáiban megfigyelhető. Miután azonban tipikus bükkös biotópban rendszeres gyűjtést a Bakony területén eddig nem folytattam, végleles következtetés még ezen a téren le nem vonható. Térjünk most rá az éjszakai nagylepkefauna fontosába alkotóinak részletesebb vizsgálatára. A tömeges fajok között szinte alig akadt olyan, amely a két évben ne mutatott volna jelentősebb egyedszám-ingadozást, és így a többit erősen megelőzné. Az 1968. évi rajzás miatt az országosan elterjedt és közönséges Conistra vaccinii L. került a két év öszszesítése alapján az első helyre. Ez inkább erdős területekre jellemző, de különösebb jelentősége nincs, legfeljebb bizonyos fokig mint erdészeti kártevő érdemel figyelmet, iO. 20. i. 10. 20. i. VIII IX. Diagramm 3: Die Flugkurve von Eustrotia candidula SCllí Diagram 3. The flight curve of Eustrotia candidula SCHIFF. 423