A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.

Vila, táblázat A fogott fajok és egyedek számának fontosabb tápnövények szerinti megoszlása (1967—68) Tápnövénycsoport Fenyők Fagus + Carpinus Quercus Betula Betula + Alnus Salix + Populus Gyümölcsfák Egyéb (Acer, Tilia) Monofág lombfogyasztó Polifág lombfogyasztó Fagus-Carpinus + egyéb Quercus -4- „ Betula—Alnus -f „ Salix—Populus -4- ,, Gyümölcsfa -4- „ Nedves réti, vízi növények 4 3 6 3 5 15 44 113 52 79 25 67 33 14 0,8 0,6 1,3 0,6 1,1 3.2 1.1 0.6 9,3 24,4 11,2 16,9 5,4 14,4 7Д 3.0 2,5 1,9 3,8 1,9 3,2 9,6 3,2 1,9 28,0 72,0 33,5 51,0 16,1 43,2 21,3 csak gyep 6,2 13 47 9 3 12 43 44 6 177 2847 1867 2314 418 2275 476 77 0,08 0,29 0,06 0,02 0,08 0,27 0,27 0,04 1,11 17,89 11,7 14,5 2,6 14,3 3,0 0.5 0,4 1,5 0,3 0,1 0,4 1,4 1,4 0,2 5,7 94,3 61,7 76,5 13,7 75,2 15,7 csak gyep 0,7 nem növekedett olyan mértékben, mint az összes egyedszám. Ebből jól látható, hogy az egyedszámok vizsgálata ugyan a legfontosabb, de azért nem hanyagolható el a fogott fajok száma sem! A cserjeszinti fajok és egyedek részesedésének som-hegyi erősebb növekedése már jól érzékelteti a két éjszakai nagylepkefauna és egyben a két flóra különbözőségét. A közös lomb- és cserjeszinti egyedek nagyobb száma okozza, hogy az összes lombkoronaszintiek részesedése mégis nagyobb valamivel, mint Fenyőfőn. A fontosabb tápnövények részesedésében azonnal feltűnik (Vila, táblázat), hogy bár a lue- és az erdeifenyő nem ritka a csapda környékén, a fenyőn élő fajok és egyedek száma igen kevés. Kutatásaim jelenlegi állása szerint ez annak a bizonyítéka, hogy a tipikus fenyőn (főleg lucfenyőn) élő pinetális faunakomponensek alig hatolnak be nyugat felől az Északi-Bakonynak még a magasabb részeire is, annak ellenére, hogy ezt a területet ma a Prae-Noricumhoz soroljuk! Természetesen itt a fenyő sem őshonos. A Salix-Populus, Fagus-Carpinus és a Quercus csoportok dominálnak a lombfogyasztók tápnövényei között. Viszonylag figyelemre méltó az Alnus-Betula komplexum részesedése, ami a távolabb lévő patak menti égeresek, a Száraz-Gerencevölgy és Kerteskő tömeges nyírállományainak a következménye, tehát nem a közvetlen környék jellemzője. Feltűnő, hogy Fenyőfőhöz viszonyítva igen kevés a monofág lombfogyasztók részesedése, ez! elsősorban a fenyőn élők számának csökkenése okozza. Bár a közelben elég nagy nedves rét található, a csapda anyagában alacsony az ott fejlődő fajok részesedése, de feltétlenül nagyobb azért, mint Fenyőfőn. A nagylepkeaspektusok szempontjából jelentős különbség, hogy Som-hegyen csak két faj alkotott önálló aspektust, és az egyes aspektusok kialakításában jóval több faj vett részt. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy az itteni nagylepkefauna változatosabb, mint a fenyőfői. A Villa, táblázat összefogla421 Ю -О +J N N 73 с/5 со со со >> 1 >-> 03 1 О о~~ ад о «И В TS си Х2 ев в 'й 1 ! N tu h ад S -5 N vi N N° N tu 0) N 7-1 тз сл ГЯ .г-> >> ел И >> 'со ГЛ 55 со ад СЯ ГО ÖJO чч :Ô :0 чн 0J :0 О 0J