A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.

2. diagram: A Panolis fammea SCHIFF, repülési görbéje. Diagramm 2: Die Flugkurve von Panolis flammea SCHIFF. Diagram 2. The flight curve of Panolis flammea SCHIFF. napi maximumokkal. Néhány példány azonban már VII. 10-től berepült a csapdába, az utolsó pedig IX. 8-án. Gazdaságilag nem jelentős, viszont kétségkívül kiemelkedően domináns faja a fenyőfői nagylepkefaunának VIII. közepén és végén. A Thalera fimbrialis SC. araszoló már kevésbé szárazságkedvelő, erdőkben is előforduló faj, viszont többször figyeltem meg nagyobb számban fenyvesek környékén is. Fenyőfőn VI. 15. és VIII. 3. között repült, kevés napkihagyással, főleg VI. végén, VII. elején. Ekkor elérte a napi 6—11 példányt is, mint ennek az aspektusnak kiemelkedő domináns faja. A gyakorisági sorrend 5. helyére is araszoló, az erősebb egyedszám-ingadozást mutató, és ismét a száraz réteket, hegyoldalakat kedvelő Anaitis plagiata L. került. Első generációja IV. 26—

VI. 27. között repült, mindkét évben közel azonos számban. A második generáció viszont nagy eltérést mutatott, az 1967. évi rossz időjárású nyárvége miatt. Általában VII. végétől megjelent már néhány példány, nagyobb számban azonban csak VIII. végén, főleg pedig IX. elején került a csapdába, és 1968-ban a szeptemberi nagylepkeaspektus kiemelkedően domináns faja volt. Mindkét évben előkerült 1—1 késői példánya is (X. 12., XI. 4.). Gazdasági jelentősége nincs! Csak a 6. helyen áll ismét bagolylepke, az országosan elterjedt és közönséges Conistra vaccinii L, Mivel a leghidegebb téli hónapokban a csapda nem üzemelt, részesedése feltétlenül valamivel nagyobb lehet, és valószínűleg az előfordulási napok száma szempontjából is előrébb áll. A csapdában legkorábban IX. 29-én, legkésőbb IV. 21-én jelentkezett, de 1 példány még 1968. V. 5-én is, egyenletes, kevés napi átlag egyedszámú eloszlásban. Mint ezekben az években valószínűleg általában országszerte, Xtől IV-ig itt is a nagylepkeaspektus kiemelkedően domináns faja. Bár hernyója a lombosfákat is megtámadja, károsítása ilyen egyedszám mellett nem lehet túl jelentős, mert élete nagy részét a cserjeszintben tölti. Igen jellegzetes az Oxycesta geographica F. szárazságkedvelő bagolylepke faj fenyőfői vezető szerepe. Első nemzedéke volt népesebb, IV. 19—

V. 12. között. A második nemzedék VII. 2-től VII. 26-ig repült, de rendszerint csak napi 1—2 példányban. Önálló aspektust nem alkot, de a május eleji nagylepkeaspektusban azért domináns szerepe van. M i 4967 FENYŐFŐ 496Ö. FENYŐFŐ vei gyomnövényfogyasztó, gazdasági jelentősége nincs. A további fajok már nem érték el a két év alatti 100 példányt, illetve a 2%-os tömegrészesedést. Ennek ellenére az 1%-os részesedés feletti fajokról még feltétlenül szükséges röviden megemlékezni. Közöttük nagyrészt országosan előforduló és sok helyen gyakori fajok szerepelnek (S. menthastri ESP., Sc. virgulata SCHIFF., E. bistortata GZE., A. cnigrum L., 5. exclamationis L., St. dimidiata HUFN., Se. marginepunctata GZE., S. clathrata L., Timandra griseata PET. (= amata L.), S. alternaria HB., Rhodostrophia vibicaria CL.), de vannak speciálisabb ökológiai igényűek is. A Lithostege farinata HUFN. a száraz réteket, pusztákat kedveli, 1,9%-os tömegrészesedése és mindkét évben azonos egyedszáma tehát fontos jellemzője az itteni faunának. Fő repülési ideje VI. végén és VII. elején volt, így a „fimbrialis-aspektus" legjelentősebb szubdomináns faja lett, azonban már V. 28-a után, és VIII. 18-ig is előkerült néhány példánya. A szintén meleg, száraz környezetet igénylő Tephrina murinaria SCHIFF, tömegrészesedése valamivel meghaladta ugyan az 1%-ot, egyedszáma azonban már nem volt jelentős. Valamivel nedvesebb, inkább erdei viszonyokat kedvelő fajok a Jaspidia deceptoria SCHIFF, bagolylepke, mely V. végén, VI. elején szubdomináns, és a Sterrha humüiata HUFN. araszoló, mely viszont VI. végén jelentősebb aspektusalkotó. Ezek a fajok jelentősebb részesedésüket a közeli erdőknek köszönhetik és ott valószínűleg még gyakoribbak. Külön kell foglalkoznom a fenyőfői fenyvesek leggyakoribb kártevőjévé 1, a Panolis flammea SCHIFF, bagolylepkével. TALLÓS PÁL alkalomszerű gyűjtései alapján úgy vélte, hogy a faj itteni állománya „nem 408