A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.

3. kép. A homoki legelő és az erdeifenyves borókás szegélye, Fenyőfőtől keletre. A ÍV. táblázatban az egyes fajok előfordulási naponkénti átlag egyedszáma található meg. Ezek a számok természetesen az előbbi adatok függvényei és egész más sorrendet adnak. A fajokat repülési intenzitásuk időbeli koncentráltsága, rajzásszerűsége szempontjából jellemzik. Feltűnő, hogy néhány ritkább faj itt az elsők között szerepel (pl. St. ochrata SC., E. lurideola ZINCK., P. flammea SCHIFF., St. humiliata HUFN.), míg némelyik gyakoribb faj napi átlag egyedszáma meg sem közelítette a két példányt (pl. Sc. virgulata SCHIFF., Sc. татдгпеpunctata GZE., Ectropis bistortata GZE., Semiothisi alternaria HB.). Ez utóbbiak, jelentősebb egyedszámuk ellenére általában csak napi 1—2 példányban kerültek a csapdába. A IV. táblázatban található még a gyakoribb fajok fogott maximális napi egyedszáma is, szintén a rajzási készséget mutatva. Az V. táblázat a fogott éjszakai nagylepkefajok családok szerinti megoszlását tartalmazza. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez utólagos megfigyeléseim szerint nem ad teljesen reális képet, mert pl. a szenderek teljesen hiányoznak belőle, míg az 1969-ben ugyanitt megindult higanygőzégős csapda működésének egy éve alatt 11 szenderfajt megfogott! Ennek ellenére megközelítőleg az jellemezte a fenyőfői faunát, hogy bár fajszám szempontjából a Noctuidák kissé túlsúlyban voltak, egyedszám szem4. kép: Fenyőfői látkép: Előtérben a községtől DK-re fekvő vizenyős Carex-es gödör és a homoki legelő, háttérben az Eszaki-Bakony erdős előhegyci és a Kék-hegy—Kőris-hegy (7€4 m) halvány körvonalai. Bild 4. Fenyőfőer Landschaft. Im Vordergrund die vom Dorf SE-lich liegende feuchte Grube mit Carex und die sandige Weide, im Hintergrund die bewaldeten Vorberge des NordBakony-Gebirges und die blassen Umrisse des Kék- und Köris-Berges (704 m) Fig. 4. Vista of Fenyőfő. In the foreground the south-easternly lying Carex covered wet pit and sandy meadow. In the background the wooded forelands of the North Bakony Mts and the Kék-hegy—Kőris-hegy's contours (704 m) Bild 3. Sandweide und die Ränder mit Wacholder des Kiefernwaldes östlich von Fenyőfő Fig. 3. Sandy meadow and the junipers skirting a Scotch fir wood, east from Fenyőfő pontjából mégis a Geometridák adták a fogott példányok felét. Természetesen a higanygőzégős csapda anyagában ezen a téren is van erős változás, a Noctuidák javára. E két népes család mellett már viszonylag alacsony az Arctiidák részesedése. Feltűnő, hogy a Microlepidopterák száma erősen meghaladta a Macrolepidopterákét. Cönológiailag igen fontos adatok találhatók a VI. és VII. táblázatban, az éjszakai nagylepkefauna és a tápnövények összefüggéséről. A magyar irodalomban tudomásom szerint csak TALLÖS PÁL foglalkozott ezzel a módszerrel ilyen részletesen, azonban ő is csak az általa fogott fajok számát vette alapul, és nem azok egyedszámát. Pedig ezekből a táblázatokból jól látható, hogy a kettő százalékos részesedése között jelentős eltérés lehet, és nyilvánvalóan az egyedek száma jellemzi igazán a fauna összetételét. A VI. táblázatban az egyes tápnövényszintekben, régiókban fejlődő fajok és egyedek száma van feltüntetve. Fenyőfő nyíltabb növényzetű területein, ezek szerint, az éjszakai nagylepkefauna egyedeinek túlnyomó része a gyepszintben fejlődik, míg a második helyen álló lombkoronaszinti fajok részesedése jóval kisebb. Ha a fajok számát vizsgáljuk, nem olyan nagy az eltérés, de hasonló a sorrend. A cserjeszint részesedése még kevesebb, a fatörzsés avarszinté pedig elenyésző. A VII. táblázatban néhány tápnövénytípus fogyasztóinak száma és részesedése található meg, különös tekintettel a lombfogyasztókra. A fenyőfői faunára, még ezen a nyíltabb növényzetű részen is jellemző, hogy a mono401