A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.

adott, ÉRI ISTVÁN megyei múzeumigazgatónak és TÓTH SÄNDORnak, a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum igazgatójának állandó anyagi és erkölcsi támogatásukért, a felejthetetlen emlékű KOVÁCS LAJOSnak, határozásaim revideálásáért és fáradhatatlan szakmai útmutatásaiért, valamint VARGA ZOLTÁNnak, (debreceni Kossuth L. Tudományegyetem) alapos és mindenben helytálló lektori véleményéért, melynek segítségével munkám értékét számottevően növelhettem. A fénycsapdák felállításával és kezelésével kapcsolatban általában a Bakonyi Erdőgazdaságtól kaptam segítséget. Ezért hálás köszönetet mondok HORVÁTH KÁROLY pápai erdőmérnöknek, FARKAS IMRE bakonyszentlászlói, KOVÁCS LÁSZLÓ bakonybéli erdészetvezetőknek és NAGYBOZSOKI JÓZSEF bakonybéli erdészetvezető-helyettesnek. Az Északi-Bakony területén eddig 6 helyen állítottam fel fénycsapdát (1. térkép). Feltétlenül a legnagyobb elismeréssel kell megköszönnöm csapdakezelőimnek, EISENREICH JÓZSEFnek (Bakonybél- Somhegy), LÖRINCZ TAMASnak (Fenyőfő), KALMÁR ISTVÁNnak (Bakonybél: Rák-tanya) SPANBERGER JÓZSEFnek (Zirc: arborétum), JURONICS LÁSZLÓnak (Bakonybél) és HORECKI MIHÁLYnak (Cuha-völgy, Porva-Csesznek v. áll.), valamint családjuknak segítségét. Az ő szakszerű, lelkiismeretes és önfeláldozó munkájuk nélkül ma sem tudnánk többet az É

szaki-B akony nagylepkefaunájáról, mint eddig! 1. Fenyőfő Fenyőfő tulajdonképpen a Bakonyalja északi részén fekszik, mintegy 270 m tengerszint feletti magasságban, mivel azonban sok szempontból erősen érződik rajta az Északi-Bakony hatása, kutatásaim alapján ide soroltam. Botanikusok körében általánosan elterjedt az a vélemény, hogy mint korai postglaciális reliktumterület, Fenyőfő környéke őrizte meg hazánkban az egykor igen elterjedt erdeifenyő—erdőssztyepp erdőt (Festuco-Pinetum), tisztásain és 1. térkép: A „Bakony természeti képe" kutatási program keretében, az Északi-Bakony területén eddig felállított fénycsapdák helye. (F = Fenyőfő, S = Som-hegy, В = Báktanya, A = Arboretum, в = Bakonybél, P = Porva vasútállomás, tervezve : I = Iharkút, H = Huszárokelő-puszta) Karte 1 — Orte der bis jetzt im Rahmen des Forschungsprogrammes „Das Naturbild des Bakony-Gebirges" im Gebiet des Nord-Bakony-Gebirges aufgestellten Lichtfallen. (F = Fenyőfő, S = Som-hegy, R= Ráktanya, A= Arboretum, в = Bakonybél, P = Porva, Eisenbahnstation, geplant. I = Iharkút, H = Huszárokelő-puszta) Map l. The places of the so far erected light-traps in the region of the North Bakony Mts., they were all installed within the programme of „The Nature Landscape of the Bakony Mts." (F — Fenyőfő, S — Som-hegy, R — Ráktanya, A — Arboretum, в — Bakonybél, P — Porva railway station; in plan: I — Iharkút, H — Huszárokelő-puszta) környékén az alföldihez hasonló homokpusztai vegetációval. Azonban a helyzet talán nem is ilyen egyszerű, hiszen már FEKETE GÁBOR is említi, hogy az „ősj'enyves" aljnövényzetében acidifü fenyveselemek is jelentkeznek, és ezt néhány különlegesebb nagylepkefaj előfordulásával is egybevetve arra következtethetünk, hogy Fenyőfő növényzete egy postglaciális, infraborealis „Heide" terület (fenyves—borókás—nyíres) és az utólag meghonosodott postglaciális boreális (mogyorókori) sztyepprét keveredéséből alakult ki, melyhez később természetesen többé-kevésbé társultak az atlantikus (vegyestölgyes-kor), szubborealis (bükk-kor) és szubatlantikus-Ыг, valamint az emberi természetátalakító munka jellemzői. A vidék, a nagylepkefauna szempontjából is ilyen képet mutat, mint sok alföldi homokkedvelő (psammophil) és Közép-Európában ma inkább hegyvidéki jellegű faj tenyészőhelye. Fenyőfő környéke éghajlati szempontból is hazánk egyik ellentmondásos területe. Mivel a Bakony legmagasabb tömbje határolja dél felől, északi kitettségű „hideg" oldalnak tekinthető és viszonylag sok csapadékot is kap (évi 700—850 mm), mert a hazánkba érkező páradús légtömegek itt kezdenek először nagyobb magasságba emelkedni. A környék talajviszonyai azonban ezeket a hatásokat erősen mérsékelik. A nagy kiterjedésű és meglehetősen vastag homoktakaró az északi kitettség ellenére könnyen felmelegszik, a bő csapadékot pedig gyorsan elnyeli. A száraz homokfelszín alatt azonban mégis rendszerint kissé nedves, hűvös homok található a fenyves belsejében. Ez a magyarázata talán a hőigényes psammophil és az alacsony hőigényű, montánnak nevezhető nagylepkefajok keveredésének is. Fenyőfő környékének erdei növényzetéről igen részletes és jó képet nyújt MAYER ANTAL (1956) tanulmánya. Ebből röviden az alábbiakat tartom szükségesnek itt megismételni. A terület tulajdonképpen a középhegységi bükköseink alatt húzódó tölgyes zónába tartozik, de a már előbb említett éghajlati okoknál fogva megőrizte a jégkorszak utáni 396