A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység Elateridae- (pattanóbogár-) faunájának alapvetése

Ökológiai és állatföldrajzi áttekintés A felsorolt fajokról a bakonyi gyűjtések körülményeiből kiindulva, tehát tapasztalati, megfigyeléses alapon igyekeztem néhány megállapítást tenni. Bár ökológiai igényeiket illetően, ezek nem kísérleteken alapulnak, mégis alkalmasak arra, hogy az élettérhez kötődés, az állatföldrajzi kérdések ez ideig tisztázatlan vonatkozásait a Magyar Középhegységben kismértékben, megvilágítsák. Célszerűnek láttam THIELE (1968) ökológiai igények szerinti csoportosítását követve rendszerezni az ismereteket. Az áreatípusokat mennyiségi megoszlásuk szerint a feltételezett résztájakon táblázatban közöltem (1. táblázat). 1. Sztenök (szűk tűrőképességű) erdei fajok: Az egyedfejlődésük legalább egyik szakasza fás növényekhez kötött. A Bakony hegységben kizárólag a zárt erdőállományok biztosítják számukra a létezéshez nélkülözhetetlen mikroklimatikus feltételekéi. A hő-, nedvesség-, fényigényüket illetően hypotermofil, pszichrofil, hygrofü, umbrofil fajok tartoznak ide, legalább egy tényezőt illetően sztenök szervezetek. Közép-európai, európai, boreomontán áreájú, montán, szubalpin fajok. A bakonyi előfordulások az Északi-Bakony, a Déli-Bakony északi lejtői, a Keszthelyi-hegység és a Keleti-Bakony északnyugati tömbjének a területére korlátozódik. Az atlantikus klímahatás ezeken a területeken a legkifejezettebb. A csapadék évi átlaga eléri a 700—800 millimétert. Az évi középhőmérséklet átlaga 8,5—9 С fok. Itt vannak a legnagyobb kiterjedésű extrazonális bükkösök, szurdokerdők, égeres patakvölgyek, erdei fenyőállományok. Az itt élő fajok legnagyobb része a jégkorszakban vándorolt be a Kőszegi-hegység, illetve az Alpok irányából. Jellegzetesek: Elater pomorum, E. elongatulus, E. sinuatus, E. erythro g onus, E. nigrinus, Porthimidius austriacus, Melanotus rufipes, Athous rufus, A. villosus, A. subfuscus, Corymbites cupreus ssp. aeruginosus, C. castaneus, C. aeneus, C. cruciatus, Prosternon tesselatum, Agriotes acuminatus, Dolopius marginatus, Adrastus Ü7nbatus, A. nitidulus, Denticollis linearis. 2. Euryök (tág tűrőképességű) erdei fajok: Az egyedfejlődés során, rendszerint a lárvastádium fához van kötve. Az imágó azonban az erdőállományoktól messze eltávolodhat, erdőszegélyek, erdei rétek, nagyobb sík területek vizeit szegélyező facsoportok, bozótosok területén fordulnak elő. Alkalmilag vagy rendszeresen kultúrnövények, facsemetések kártevői lehetnek. A hő-, fény- és nedvességigényük szélesebb határok között mozog, tág tűrésű (euryök) szervezetek. Áreáik nagy kiterjedésűek: euroszibériai, nyugat-palearktikus, palearktikus, holarktikus típusúak. A Bakony hegység egész területén megtalálhatók, a résztájakra tehát nem jellemzőek. Jellegzetes fajok: Elater cinnabarinus, E. sanguineus, E. praeustus, E. sanguinolentus, E. rufipennis, Cardiophorus discicollis, C. erichsoni, Melanotus crasicollis, Limonius pilosus, L. minutus, L. parvulus, Athous haemorrhoidalis, A. vittatus, A. longicollis, Corymbites purpureus. C. latus, Synaptus filiformis. A szoros értelemben vett alapfauna tagjai. 3. Sztenök (szűk tűrőképességű) mezei fajok: Egyedfejlődésük a fás növényektől független, lágyszárúakhoz kapcsolódik. Az imágó csak nyílt növényszövetkezetekben fordul elő. Fotofil, xerofil, termofil fajok, sztenök szervezetek Áreáik pontusi, pontomediterrán, mediterrán típusúak. A Bakony hegységben, a Balaton-felvidék, a Keszthelyi-hegység, Keleti-Bakony, Déli-Bakony kifejezetten délies kitettségű (expozíciójú) területeire korlátozódik, a patakok kiszélesedő völgyeiben, medencékben azonban messze északabbra is felhatolhatnak. Az előfordulások középpontját jelentő területeken a szubmediterrán klímahatás a legerőteljesebb, helyileg érezhető kontinentális hatásokkal kombinálódva. Az évi csapadékmennyiség átlaga 600—650 mm. Az évi középhőmérséklet 10,5 С fok. A napfényes órák száma eléri az 1400-at. Bevándorlásuk a hegység területére feltehetően a posztglaciális időszak felmelegedési szakaszaiban következett be. Jellegzetes fajok: Drasterius bimaculatus, Cardiophorus gramineus, C. rufipes, Agriotes ustulatus, A. elongatus, A. sputator, A. lineatus, A. obscurus. 4. Euröyk (tág tűrőképességű) mezei fajok: Egyedfejlődésük a nyílt növényszövetkezetekhez kötött. A kötöttség ezeknél nem annyira szoros, mint az előző csoportnál, a gyökérkártevők lárvái fás növényeket is károsíthatnak, különösen csemetekertekben. A lárvájuk növényevő (fitofág), de egyes fajok esetében alkalomszerűen ragadozó (fakultative carnivor) lehet. A hő-, nedvesség- és fényigényük tekintetében euryök szervezetek. Kivételes esetben valamely tényezőt illetően közepesen (mezotípusosan) sztenök fajok is idesorolhatók. Az áreáik nagy kiter jedésűek: euroszibériai, nyugat-palearktikus, palearktikus, holarktikus. A Bakony hegység résztájainak területi különállóságára utaló karaktert nem biztosítan a k, az egész területén megtalálhatók. Jellegzetesek: bacon murinus, Cardiophorus einer eus, С. equiseti, С. rubripes, Melanotus punctolineatus, M. brunnipes, Corymbites sjaelandicus, C. depressus. A Bakony hegységnek a Dunántúli-középhegység (Pilisicum) többi területével szemben a következő fajok biztosítják az önálló fauna kisterületként történő elkülöníthetőségét az eddigi adataink alapján: Corymbites aeneneus, C. castaneus, C. cupreus ssp. aeruginosus, Elater erythrogonus, Athous rufus, A. villosus, Melanotus rufipes. 383