A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

Az előforduló fajok százalékos megoszlása elterjedési típusok szerint: Faj szám % Holarktikus 7 5,04 Palearktikus 34 24,46 Nyugat-palearktikus 14 10,08 Euroszibériai 29 20,86 Európai 12 8,64 Közép-európai 14 10,07 Mediterrán 7 5,04 Pontomediterrán 7 5,04 Pontusi 10 7,19 Alpesi 3 2,15 Boreomontán 2 1,43 139 100% A terület elkülönítését indokoló karakterfajok és változatok (49. ábra): Cicindela silvicola LATR. et DEJ. Közép-európai Bembidion guttula F. Euroszibériai Az eddigi kutatások eredményeként mindössze ez a két faj került elő a Cicindelidae-Carabidae családokból, amelyek a Bakony más faunakistájain nem fordulnak elő. Ezek ottlétezése talán a területi különállás kérdését nem dönti el kielégítően — önmagában véve. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy akár geológiai, akár növényföldrajzi, akár meteorológiai szempontból ezt a területet különválasztják mint átmenetet, az Északi-Bakony és a Balatonfelvidék között, és tekintettel vagyunk az eddigi állatföldrajzi és faunisztikai megállapításokra, akkor éppen az átmeneti jelleg az, ami a különválást feltétlen indokolja. Kiragadott, de szemléletes példaként megemlítjük, hogy a Kab-hegyen a csak az Északi-Bakonyból ismert Licinus hoffmannseggi var. nebrioides HOPPE, montán-szubalpin elem éppen úgy megtalálható, mint az Acupalpus (Stenolophus) steveni KRYN., mely messze szétterjedt pontusi elem csak Tihanyból ismeretes ezen kívül. A Déli-Bakony talán a Bakony hegység területének legkisebb darabja. Minden vonatkozásban az átmeneti táj a Balaton-felvidék és az Északi-Bakony között. Az északias kitettségű hegyoldalakon, a magasabb csúcsokon az extrazonálisan jelentkező bükkösök az uralkodók. Márkónál Közép-Európa 49. ábra. A Déli-Bakony állatföldrajzi elkülönítését indokoló karakterfajok elterjedése : 1. Cicindela silvicola Latr et Dej. 2. Bembidion guttula F. (Az átmeneti jelleget legfőképpen hangsúlyozó fajok.) : 3. Licinus hoffmannseggi var. nebrioides Hoppe et Hornsch. 4. Acupalpus steveni Kryn. Abb. 49 Die Verbreitung der die zoogeographische Absonderung des Süd-Bakony-Gebirges begründenden Charakterarten: Fig. 49. The distribution of characteristic species justifying the zoogeographical separation of the South Bakony Mts. második legnagyobb tiszafa (Taxus baccata) állománya szintén a bükkösökben található. A területen sok Carabus él: C. coriaceus, C. violaceus, C. intricatus, C. hortensis, C. nemoralis, C. glabratus, C. convexus. Megtalálható a Cychrus attennatus, sok Abax ater, A. paralellus, Pterostichus oblongopunctatus. Itt került elő az eddig csak az Északi Bakonyban gyűjtött Licinus hoffmannseggi var. nebrioides és a Leistus piceus is. Tehát a montán fajok jelentős mennyiségben jelentkeznek, a szubalpin, alpin elemek száma erősen csökken, illetve hiányzik. Hazánkban egyedülálló jelenség a bükkös és melegkedvelő tölgyes rendkívüli közelsége, különösen a Kab-hegyen. A Pontentillo-Quercetum asphodeletosum a Carabusók közül ugyanazokat a fajokat rejti, mint a bükkös, de az egyedszám magasabb, szórványosan a С cancellatus, az erdőszegélyek felé a C. scabriausculus is megjelenik, de lecsökken a C. glabratus egyedszáma. A Pterostichusok egyedszáma is nagyobb: P. melas, P. oblongopunctatus. Az Abax fajok száma is megsokszorozódik. Jellemző az Aptinus bombarda tömeges fellépése. Tisztásokon, agyagos foltokon került elő először a Dunántúli-középhegység területéről a Cicindela silvicola. Querceto-carpinetum társulásokban a Carabus convexus, Platyderus rufus fajokat tartom jellemzőnek. Az Agár-tető és a Kab-hegy kilúgozódó bazalttalajain sajátos acidifil növények: Lycopodium clavatum, Genista germanica, G. sagittalis tenyésznek. Az Alpokalja florisztikai hatása a Hypericum barbatum, Hemerocalis-lilio-asphodelus, Senecio ovirensis stb. jelenlétében jut kifejezésre. A bazaltdolinákban több tó alakult ki, az öcsi Nagy-tó fűzlápos úszólápja (Calamagrostis-salicetum cinereae) és tőzegmohái igen érdekesek. Partjáról került elő a ritka pontusi elterjedésű Acupalpus steveni. 337