A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Tóth Sándor: A negyedik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1972. szept. 26–27.)

gével eddig közel 90 000 éjszakai nagylepkepéldány biztosította a valóban kvantitatív alapokon nyugvó feldolgozást. Fénycsapdáim minden helyen három éves program alapján működnek, erdészek és más természetbarátok áldozatkész segítségével. E program alapja az, hogy a csapda hóolvadástói, illetve március 1-е után az első fagymentes napoktól november végéig, vagy a tél esetleges korábbi beálltáig működik, az első két évben normál, 100 W-os opál égővel, a harmadik évben pedig 80 W-os higanygőzégővel, melynek fényében bőven találhatók ultraviolett sugarak. Tapasztalatok szerint a higanygőzégő sokkal több fajt és legalább kétszeres mennyiségű egyedet vonz magához, viszont az anyagban aránytalanul megnő a bagonylepkék és esetleg a szenderek száma, elsősorban az araszolok rovására. Ezért a kétféle gyűjtés kiegészíti egymást, viszont nem csak összegezve, hanem egymástól függetlenül is fontos a részletes kiértékelése. Eddig a következő 3 helyen zárult le ilyen fénycsapda program: Fenyőfő (a község délkeleti szélén), Somhegypuszta (a Somhegy déli oldalán) és Ráktanya (a Hajag északi oldalán 500 m magasságban). Ebben az évben fejeződik be a gyűjtés a zirci arborétumban, és idén indul meg két újabb helyen, Bakonybélben, a község délnyugati szélén és a Cuha-völgyben, Porva-Csesznek vasútállomáson. Jövőre a tervek szerint újabb két csapda kezd üzemelni, a hegység nyugati oldalán, Iharkúton, illetve a Gerence-völgyben, Huszárokelőpusztán. Farkasgyepűn már évek óta működik erdészeti fénycsapda, melynek anyaga szintén részleges kvantitatív feldolgozásra kerül, és nagyon reménykedem abban, hogy munkám befejezéséig valamilyen módon ennek értékes eredményeit is hasznosítani tudom. Éjszakai lámpázó-csalétkező gyűjtést eddig a következő helyeken végeztem rendszeresen, a repülési idő különböző szakaszaiban : Somhegy-tető, Somhegy, Plötz-oldal, Szömörke-völgy, Szárazgerence-völgy, és Pisztrángos-tó környéke a fenyőfői ősfenyvesben, de a továbbiakban ezt a kört még szélesíteni szeretném. Nappali gyűjtéseim majdnem az egész területre kiterjedtek, kivéve a hegység nyugati, délnyugati és déli részeit, később azonban ezeket is fel fogom keresni rendszeresen. Kvantitatív eredményeket ilyen röviden ismertetni reménytelen vállalkozás lenne, így itt inkább néhány kiemelkedőbb kvalitatív érdekességet szeretnék felsorolni. Ezek nagy része elsősorban montán jellegű faj, melyeknek bakonyi előfordulása eddig valószínűtlennek tűnt, hiszen sok közülük hazánknak magasabb középhegységi vidékeiről is csak néhány példányban került elő. Szép számmal akadnak melegkedvelők is a faunisztikailag érdekesebb fajok között, ezek jelenléte az Északi-Bakony területén azonban kevésbé váratlan. Vándorlepkék megjelenése valójában sehol sem kelthet meglepetést, ezek között is akadhat azonban néhány figyelemre méltó. A legkiemelkedőbb eredmény két, Magyarországra nézve új faj előkerülése. A Mythimna unipuncta bagolylepke faj szinte az egész világ trópusi-szubtrópusi területein előforduló mezőgazdasági kártevő és jellegzetes vándorlepke. Néhány éve Dél-Európa egyes vidékein is erősen elszaporodott, különösen Spanyolországban. Bár Közép-Európa területén is előkerült már néhány példánya, Magyarországon tudtommal eddig még senki nem gyűjtötte, és remélhetőleg megtelepedésétől és kártételétől sem kell tartanunk. A higanygőzégős csapda fogta 2 nőstény példányát Somhegypusztán (1971. IX. 29., XI. 14.). Az Euphyia (Larentia) scripturata araszoló erősen montán jellegű, középhegységi vidékeken csak magasabb hegységek közelében fogható hazánk környékén és főleg a fenyves régiókban gyakori. Magyarországról eddig csak egy megbízhatatlan kézből származó példányát ismertük. Fenyőfőn (1968. VI. 27. normál csapda) és a Szömörke-völgyben (1970. VII. 24. személyes lámpázás) került elő 1—1 hím példánya. Ökológiai igényeit és lelőhelyeinek botanikai párhuzamait figyelembe véve feltétlenül postglaciális reliktumnak tekinthetjük. További montán jellegű, és az Északi-Bakony állatföldrajzi értékelésénél döntő jelentőségű fajok Somhegypusztán a Scotia clavis (régen corticea), Ráktanyán a Cerapteryx graminis, Discoloxia blomeri, Fenyőfőn a Oporinia autumnata, a Szárazgerencevölgyben a Peribatodes secundaria, a Szömörke-völgyben a Rheumaptera undulata, a Somhegy tetőn a Coenotephria (Larentia) salicata (június végén abszolút domináns), a porvai vasútállomásnál pedig a Scenopteryx mucronata és a Semiothisa signaria. A patakvölgyekben mindenütt foghatók a színjátszólepkék (Apatura iris és ilia f. clythie), Fenyőfő kivételével valamennyi csapdahelyen viszonylag gyakori a hazánkban nagyon kevés helyen fogott Amphipoea (Hydraecia) fucosa bagolylepke és a nyíresek környékén (Szárazgerence, Zabolaerdő) koratavaszszal néha tömeges az Archiearis (Brephos) parthenias. Az egyéb érdekességek közül néhány példa: Fenyőfő Trichoplusia ni szubtrópusi vándorlepke, Hyponephele lupinus szubmediterrán homoki szemeslepke, melynek ez a legészaknyugatibb előfordulása), Somhegypuszta (Euxoa hastifera), Zirc (Eulithis Lygris testata, Dystroma truncata), Ráktanya (Encarta amethystina), és így tovább. Mindezekről részletesen beszámolok, a múzeumi évkönyvben megjelenő dolgozatsorozatomban, melynek címe: „Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján". A gyűjtött lepkékből eddig több, mint 4000 példányt preparáltam ki a Bakonyi Természettudományi Múzeum számára, és további ezrek gondosan elraktározva és cédulázva, preparálásra várnak. A molylepkék jelentős része is kémcsövekben várja a későbbi feldolgozást, valamint jelentős mennyiségű Coleoptera, Diptera, Hymenoptera, Neuroptera és Trichoptera került a csapdák anyagából a múzeum birtokába. Természetesen ezek preparálását már nem én végzem, hanem az illetékes szakkutatók. így a fénycsapdák kihasználtsága megközelíti faunisztikailag az ideális szintet, és az entomológia más területein is értékes eredmények válnak maradandóvá. Az Északi-Bakonnyal foglalkozó kutatási programom teljes befejezése után egy összefoglaló munkában szeretném jellemezni a terület nagylepkefaunáját. Ebben fel kívánom használni az eddigi irodalmi adatokat, és esetleg más gyűjtők alkalmi adatait is. Ezért ez úton is kérem azokat a gyűjtőtársakat, akik anyagukat szívesen rendelkezésemre bocsajtanák az Északi-Bakonnyal kapcsolatban, hogy ezirányu hajlandóságukat közöljék a múzeum vezetőjével. Természetesen név szerint fogom kiemelni segítőtársaimat e nagy munka összeállításában. Végül ezúton kell hálás köszönetet mondanom ÉRI ISTVÁN megyei múzeumigazgatónak és TÓTH SÁNDORnak, a Bakonyi Természettudományi Múzeum vezetőjének, akik anyagi, erkölcsi és szakmai támogatásukkal lehetővé teszik, hogy munkámat az évenkénti rövid hazai tartózkodásom ellenére is töretlenül folytatni tudom. Svájc, Luzern, 1972. szeptember 1. Dr. Rézbányai László 33