A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

tus, P. angustatus fajpárnál, de az eredményeket nem tartja kiemelkedő jelentőségűnek. A felsorol­tak közül, amelyek előfordulnak a Bakonyban, nem mutatnak ilyen viselkedést, sem megfigyelé­sek, sem talaj csapda-vizsgálatok alapján, bár ezek nem ennek a kérdésnek a tisztázására irányultak eredetileg. Mozgások, vándorlás, a biotóphoz való hűség kér­dései. A diszperzió, a szétterjedés nem tekinthető lezárt folyamatnak minden faj esetében a geológiai múltban. A kényszerű széthurcolásra napjainkban is van lehetőség, akár élő, akár élettelen tényezők által. A megáradó folyók számos karabidát hurcol­hatnak magukkal, főleg montán, alpin fajokat. El­képzelhető, hogy ha véletlenül olyan kedvező terü­letre kerülnek, ahol az ökológiai tényezők lehetősé­get nyújtanak, megtelepedhetnek. Némely faj pl. jól repülő Bembidionok védekeznek a víz sodró ha­tása ellen, mások erre képtelenek. Nagyfokú ván­dorlási készség figyelhető meg a vagilis euryök fa­38. ábra. A Kárpát-medence állatföldrajzi térképe. A Caraboi­dea faunán végzett vizsgálataim alapján eszközölt módosítás: 113 = Bakonyicum, I—VII faunakörzetek; 1/1—3, II 1—3, III/l—7, V/l—3 és VI/l—5: faunajárások. Abb. 38 Die zoogeographisclic Karte des Karpaten-Beckens. Aenderungen auf Grund der Untersuchungen an der Caraboi­joknál, amelyek kiterjeszthetik az área határát. A vagilis stenők fajok ugyancsak képesek lehetnek erre: KÜHNELT (1965) példája a jól repülő, talaj­specialista Bembidionokra vonatkozik: ha a víz el­sodorja őket, nagy távolságokra is felkeresik a ne­kik kedvező alzatot a folyópartokon: Bembidion decorum, В. tibiale csak a kavicsos, B. striatum, В. foraminosum a homokos, B. varium, B. adustum az iszapos, B. quadriguttatum, B. milleri az agya­gos helyeket. Itt több kilométeres távolságok is szóba jöhetnek! Ezzel szemben semmiféle vándor­lási készséget nem mutatnak a stenők „sessilis" for­mák pl. troglophyl fajok a „sessilis" „eryök" pl. szárnyatlan fajok, amelyek különösen az alpin ele­mek között gyakoriak. Közismert, hogy a földrajzi viszonyok, a domborzat erősen gátolja vagy előse­gíti a mozgások irányát és kiterjedését: Bembidio­nok patak menti vándorlása vagy HOLDHAUS el­mélete szerint a jégkorszakban a menekülésszerű szétterjedés. Az ember által létrehozott erős fény­dea-Fauna: II/3 = Bakonyicum, I—VII Faunabezirke; 1/1—3, II/l—3, III/l—7, V/l—3 und VI/ 1—5: Faunakreise Fig. 38. The zoogeographical map of the Carpathian Basin. Modifications made on the basis of investigations carried out on the Caraboidea fauna: II/3 Bakonyicum, I—VII faunal districts, 1/1—3, Il/i— 3, III/l— 7, V/l— 3 and VI/1— 5: faunal areas. 315

Next

/
Oldalképek
Tartalom