A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Rácz István: A Bakony hegység Orthopteráinak vizsgálatából levon állatföldrajzi következtetések

Bakonyban nem fordul elő, a leírása a Roeseliana roeseli HGB. téves meghatározásán alapult. Végül, de nem utolsó sorban, meg kell még em­líteni a Homorocoryphus nitidulus SCOP. fajt, amely nedves rétek, tavak, tengerek nádasainak la­kója. Elterjedése Dél-Európa, Afrika, palearktikus Ázsia. Dél-Szlovákiában is előfordul, de csak a Bód­va völgyében. Nálunk a Pannonicumra jellemző fa­jok elterjedését mutatja, a Carparthicum és Mat­ricum nagyrészéről hiányzik. A folyóvölgyekben hatol észak felé. Kiegészítésként megemlítjük azt a néhány érde­kesebb fajt, amely nem szerepel a Bakonyi Termé­szettudományi Múzeum Orthoptera anyagában, ha­nem amelyeket magunk (VARGA Z. és a szerző) gyűjtöttünk a Balaton-felvidéken, főleg 1970—71­ben. Előkerült a Tesselana vittata CHARP. faj a Ta­ADAMOVIC, Z. R. (1971): Orthoptera of the dry, grassy habitats of the Djerdap gorge and its surroun­ding country, NE Serbia. — Acta Ent. Jug., 7. 1. p. il —28., Zagreb. CZETKA, T.: A Bakony hegység Orthoptera-fauná­jának vizsgálata. Szakdolgozat. — KLTE Debrecen. DREUX, PH. (1962): Recherches écologiques et bio­geographiques sur les Orthoptères des Alpes Françaises. — Thèses présentées a la Faculté des Sceinces de L'Univercité de Paris. Série A. № 3965, № D'ordre: 4816 p. 32 J— 766. Paris. HARZ, К. (1957): Die Geradflüger Mitteleuropas. Jsna. HEMPEL, W. & SCHIEMENZ, H. (1963): Ökolo­toria) euniger xerothermer Biotope im Gebeit von gische Untersuchungen der Heuschreckenfauna (Salta­Meissen. — Archiv für Naturschutz und Landschafts­forschung, 3. 2. p. 117—138. GAUSZ, J. (1970—71): Ecological and coenological investigations of Orthoptera in the environs of Po­roszló. — TISCIA, (Szeged) 6., p. 57—66. KUTHY, D. (1903) : A Magyar Nemzeti Múzeum Ort­hopterái. — Rovartani Lapok, X. p. 35—36., Budapest. MARÁN, J. (1958) : Über das Vorkommen Stenoboth­rus (Subg. Stenobothrodes Tarb.) eurasius Zub. in der Die ungarischen Orthopterologischen Untersuchun­gen bezitzen keine grosse Vergangenheit. Die Wichtigkeit der Orthopteren beweist, dass sie durch ihre Ernährung sich direkt an verschiedene Ra­senassoziationen anschliessen und so zur Charakteri­sierung dieser ausserordentlich geeignet sind. Die Ver­breitung einiger Arten fällt sogar mit der Verbreitung der entsprechenden Pflanzenassoziation zusammen. Auf Örund deren entsprechen den Pflanzenassoziationen charakteristische Orthopteren — Art — Kombinationen. polcai-medencéből. Areája pontusi jellegű, súlypont­ja a Szovjetunió déli sztyep-területeire esik. Az it­teni Chrysopogonetum társulásban, tehát az egyik legfontosabb sztyepjellegű asszociációban való elő­fordulása is támogatja azt a korábbi felvetést, hogy e faj a fent említett növénytársulás karakterfaja. Szintén a Tapolcai-medence Chrysopogonetumából (Szentgyörgyhegy) Balatonarács, Badacsony lelő­helyekről gyűjtöttünk a Rhacocleis germanica HERR. — SCHAFF, szöcskefajt. Középhegységi sztyepasszociációnknak, elsősorban a déli expozí­ciójúaknak, jellemző faja. Pontomediterrán. Balatonarácsról került elő a Pachytrachis gracilis BR. v. W. E. faj illyr jellegével, mint azt már emlí­tettem, a Bakony faunája színezőelemeinek déli, délkeleti vonásait erősíti, a Rhacocleis germanicaval együtt. Rácz István Tschechoslowakei. Orthoptera-Acrididae. — Acta Ent. Mus. NatL, Pragae XXXIL, p. 525—542. MÜLLER, H. (1954—55): Faunistisch-ökologische Un­tersuchungen auf den Bienitzwiesen bei Leipzig unter Wissenschaftliche Zeitschrift der Karl-Marx-Universi­besonderer berücksichtigung der Heuschrecken. — tat Leipzig 4. Matematisch-Naturwissenschaftliche Reihe Heft 1/2. p. 73—80. NAGY, В. (1944) : A Hortobágy sáska- és szöcske­világa I. — Acta Scient. Mat. Nat. 26. Kolozsvár. NAGY, В. (1948): On the Orthoptera fauna of the Tihany peninsula (lake Balaton, Western Hungary). — Archiv. Biol. Hung., II. 18. p. 59—64. NAGY, В. (1953) : Bátorliget egyenesszárnyú-faunája. Orthoptera Saltatoria. — In Székessy, V.: Bátorliget élővilága., p. 187—193. Budapest. NAGY, B. (1958) : Ökológiai és faunisztikai adatok a Kárpát-medence sáskáinak ismeretéhez. — Fol. Ent. Hung., XI. 9. p. 218—230. PAPP, J. (1968): A Bakony hegység állatföldrajzi vi­szonyai. — A Veszprém Megyei Múzeumok Közlemé­nyei 7., p. 251—314. Veszprém. SCHIEMENZ, H. (1966): Die Orthopterafauna von Sachsen. — Faunistische Abhandlungen Staatliches Mu­seum für Tierkunde in Dresden, 7. 29. p. 337—359. Oríhopíeren-coenologische Untersuchungen wurden bis jetzt hauptsächlich in der ungarischen Tiefebene (Alföld) durchgeführt. Der Grund dafür ist, dass zahl­reiche charakterische Arten der ungarischen Orthop­teren-Fauna gerade hier anzufinden sind. Eine beachtenswerte Arbeit im Bakony-Gebirge führte zuerst BARNABÁS NAGY (1948), später JENŐ PAPP (1968) durch. Die Bearbeitung der Orthopteren­Sammlung des Bakonyer Naturwissenschaftlichen Mu­seums (Zirc) führte Verfasser im Zoologischen Insti­IRODALOM — LITERATUR DIE AUS DEN UNTERSUCHUNGEN DER ORTHOPTEREN IM BAKONY-GEBIRGE GEWONNENEN FAUNISTISCHEN FOLGERUNGEN 273

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom