A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Tóth Sándor: Előzetes vizsgálatok a Bakony vidékének szitakötőfaunájával kapcsolatban

Herend 3 " Tüskevár 1 Iharkút 3 " Ugod 1 Inota 2 " Ürkút 4 Iszkaszentgyörgy 1 " Vállus 1 Jókai-bánya 1 " Várpalota 3 Kabhegy 4 " Veszprém 8 Káptalanfüred 5 " Vindornya 1 Keszthely 7 " Vörös János-séd 11 Kisszépalma 1 " Zalaszántó 5 Zirc 3 Jelen dolgozat csak faunisztikai adatokat tartalmaz, nem tér ki az egyes fajok életmódjára, ökológiai igényeire, a fajok repülési idejére, stb. Ezek részletes kidolgozására „A Bakony hegység szitakötő faunájának alapvetése" с monográfiában kerül csak sor. A gyűjtők nevével kapcsolatban annyit jegyzek meg, hogy a Tapolcafő és Pápa környéki vizsgálatokból (BENEDEK 1, 2) átvett adatoknál abban az esetben, ha több gyűjtő neve is szerepel, akkor csak az első gyűjtő nevét, (mely legtöbbször BENEDEK) szerepeltetem. A téma vizsgálatának aktualitását és sürgősségét indokolja a Bakony vizeinek egyre fokozódó szennyeződése, mely különösen a folyóvizeknél mutatkozik meg. Példaként említhető mindenekelőtt a Séd és a Cuha, de a többi folyóvíz is károsodik kisebb-nagyobb mértékben, ami az utóbbi években egyre inkább lemérhető a vízben fejlődő lárvájú rovarok faj- és egyedszámának csökkenésében egyaránt. Ebből — mint kutatási feladat — két dolog következik. A Bakony odonatológiai feltárásánál a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a kisebb vízfolyások (mint pl. Vörös-János-séd, Fekete-séd) vizsgálatára, mivel azok még kevésbé szennyezettek. Másrészt fokozottabb mértékben ki kell terjeszteni a gyűjtő-kutató munkát a Bakony kisebb-nagyobb állóvizeire, mert azok odonatológiai kutatása eddig nem volt intenzív. Hogy az állóvizeknél való gyűjtés jó eredménnyel jár, azt bizonyítják a gyulafirátóti Halas-tónál, a fenyőfői Pisztrángos-tónál, a hajmáspusztai Halas-tónál, az inotai tavaknál és az öcsi Nagy-tónál 1970—1972-ben végzett gyűjtéseim. A Bakony vidékéről eddig kimutatott szitakötő fajok száma 47. Öszszehasonlításképpen megemlítem, hogy Magyarországról a legutóbbi időkig kereken 60 szitakötő fajt sikerült gyűjteni. A továbbiakban a legújabban elfogadott nomenklatúra figyelembevételével sorolom fel a fajokat: 1. Platycnemis pennipes pennipes PALLAS .— Európában és Elő-Azsiában él. Hazánk sík- és dombvidékein egyaránt közönséges állat. A Bakonyban is gyakori, azonban eddigi tapasztalataim szerint itt sehol sem található olyan tömegesen, mint az Alföld egyes vidékein. A lelőhelyek jegyzékének tanulsága szerint eddig elsősorban a Balaton vidékéről került elő. Bakonyi lelőhelyei: Ábrahámhegy (PAPP, 1965. VI. 29., 1967. VI. 13.); Balatonalmádi (PAPP, 1966. VI. 16., 1968. VII. 8—14); Balatonfüred (MOCSÁRI, ?); Balatonrendes (GYARMATI, 1958. VII. ?); Bakonybél (ÚJHELYI, 1958. VII. 18.); Bodajk (BENEDEK, 1962. VII. 18.); Iharkút (PAPP, 1966. VI. 27.); Káptalanfüred (PAPP, 1963. VI. 15.); Keszthely (ÚJHELYI, 1947. VII. 29.); Palóznak (NÓVÁK, 1962. VI. 13.); Pápa (BENEDEK, 1960. VIII. 8., VIII. 9., VIII. 12., 1961. VII. 15., VII. 20., VII. 23., VII. 24., VII. 27., 1962. VIII. 10., VIII. 13., VIII. 14., VIII. 15., VIII., 16., KOVÁCS, 1963. V. 8.); Révfülöp (SZILÁDY, 1925. VI. 11.); Szigliget (PAPP, 1964. VI. 30.); Tapolcafő (MIHÁLYI, 1960. VIII. 2—7., BENEDEK, 1960. VIII. 3., VIII. 5., VIII. 7., VIII. 9., HORVÁTH L, 1960. VIII. 8., BENEDEK, 1961. VII. 16., VII. 17., VII. 18., VII. 22., 1962. VIII. 11., VIII. 12., VIII. 13.); Tihany (MIHÁLYI, 1934. V. 17., WÉBER, 1940. ?, SZILÁDY, 1942. VI. 11., ÚJHELYI, 1957. VIII. 27., PAPP, 1966. VII. 21.). 2. Agrion (Coenagrion) ornatum SELYS — Elterjedési területe Elő-Ázsiától Közép-Európáig ter2. Az öcsi Nagy-tó gazdag szitakötő faunája még felkutatásra vár 2. Die reiche Libellen-Fauna des Öcsier Nagy-Sees wartet noch auf ihre Erforschung 2. Тле rich dragon-fly fauna of Nagy-tó at Öcs is awaiting a thorough research 259