A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Tóth Sándor: Előzetes vizsgálatok a Bakony vidékének szitakötőfaunájával kapcsolatban

ELŐZETES VIZSGÁLATOK A BAKONY VIDÉKÉNEK SZITAKÖTŐ-FAUNÁJÁVAL KAPCSOLATBAN A zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum által szerkesztett „A Bakony természettudományi kutatásának eredményei" sorozatban szerepel „A Bakony hegység szitakötő faunájának alapvetése" c. monográfia megjelentetése is. Bár hazánkban az utóbbi évtizedekben jelentősen fellendült odonatológiai faunisztikai kutatások a Bakony vidékére is kiterjedtek, mégis úgy gondolom a monográfia megírásához további rendszeres, a terület minden jelentősebb vízi élőhelyére kiterjedő, aprólékos gyűjtő- és megfigyelő tevékenység szükséges. E munka során a fajok száma nem fog ugyan jelentősen nőni, viszont pontosabban meg lehet majd rajzolni az egyes fajok elterjedését. E tekintetben különösen a lárvák gyűjtése segíthet sokat, elsősorban a fajok ökológiai igényeinek kiderítése terén. A célkitűzés érdekében a rendszeres vizsgálatok már megkezdődtek, de további két-három év szükséges még a felmérés befejezéséhez. Jelen dolgozat célja az, hogy öszszefoglalja és rögzítse a területen korábban végzett gyűjtések eredményeit — legalábbis azokat, melyek részben irodalmi adatok, részben gyűjtemény formájában hozzáférhetőek. A Bakony vidékére vonatkozó odonatológiai adatokat elszórtan több régebbi közleményben is találhatunk. Ezek azonban nem jelentősek. Az első fontosabb közlés WÉBERtől származik (1941), ki a Tihanyi-félszigetről PONGRÄCZ és saját kutatásainak eredményeként 16 faj előfordulását mutatja ki (9). ŰJHELYI (6), 1955-ben ismertette a Természettudományi Múzeum akkori szitakötő-gyújtemének faunisztikai adatait. Munkájában 17, a Bakony vidékéről származó faj is szerepel. ÜJHELYI saját gyűjteményének faunisztikai adatait (8) 1959-ben közölte. Ebben 14 faj bakonyi előfordulásáról találhatunk közlést, melyek azonban részben megegyeznek az előző dolgozatában szereplő fajokkal. STEINMANN (4) munkájában összefoglalja az 1960. december 31-ig a szakirodalomban a szitakötőkre vonatkozólag megjelent faunisztikai adatokat, valamint néhány magángyűjtő és a veszprémi Bakonyi Múzeum akkori szitakötő-gyűjteményének adatait. Az azóta eltelt időszak alatt alapvető gyűjtéseket végzett, elsősorban Tapolcafő környékén BENEDEK, ki vizsgálatainak eredményeit két dolgozatban közölte (1, 2). Időközben a veszprémi Bakonyi Múzeum szitakötő-gyűjteménye is gyarapodott. 1969 végén a 400 darabból álló anyag feldolgozása is megtörtént. Az utóbbi években számottevő eredménnyel végeztek odonatológiai gyűjtéseket a Bakonyban DIETZEL, PÁLINKÁS, valamint a szerző. Az általuk gyűjtött anyag azonban még nincs meghatározva, így dolgozatomban nem szerepel. Ugyancsak jelentős gyűjtéseket végzett a Bakonyban 1963-tól kezdve néhány éven át STEINMANN is, azonban az általa gyűjtött anyag a Természettudományi Múzeum Állattárában van, a faunisztikai adatok közlése még nem történt meg. 1972 tavaszától kapcsolódott be a Bakony-kutatásba ŰJHELYI, valamint BALI, kik szintén gyűjtenek szitakötőket, így a következő években az általuk gyűjtött anyag is segítségemre lesz a monográfia elkészítésében. Jelen munkám alapjául szolgál mindenekelőtt a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum szitakötő-gyűjteményének az a része, mely 1969-ig került be a múzeumba, valamint a rendelkezésre álló irodalomból kigyűjtött bakonyi adatok sokasága. A terület elhatárolásánál az ún. tágabb értelemben vett Bakony hegységet vettem alapul, mely a következő résztájakból áll: Balaton-felvidék, Tapolcai-medence, Keszthelyi-hegység, Déli-Bakony, Veszprém—Várpalotai-fennsík, Északi-Bakony, Keleti-Bakony, Bakonyalja. Másrészt, mivel a szitakötők fejlett repülőképességgel rendelkeznek, nem hagyhatjuk figyelmen kívül területünk peremvidékeit sem annál is inkább, mivel ezek a részek is beletartoznak múzeumunk gyűjtési területébe. Gondolok itt pl. a Pannonhalmi-dombvidékre. Nem vettem viszont be dolgozatomba BENEDEK (2) Pápa környéki gyűjtéseinek azon adatait, melyek Pápától ÉNy-ra fekvő lelőhelyekre vonatkoznak. Ezek ugyanis már kimondottan a Kisalföldhöz tartoznak. A mellékelt térképvázlat jól szemlélteti a Bakony vidék szitakötő faunájának eddigi kutatottságát, egyúttal kirajzolódnak rajta azok a területek is, ahol a következő évek során intenzívebbé kell tenni a gyűjtőmunkát. A térképről nem olvasható le, 257