A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Tóth Sándor: A negyedik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1972. szept. 26–27.)
A kiadványokkal kapcsolatban kifejtette, hogy pillanatnyilag az évkönyv természettudományi szakkötete képezi a reális publikációs lehetőséget a Bakony-kutatók számára. Bár „A Bakony természettudományi kutatásának eredményei" füzetsorozat továbbra is megmarad, azonban főleg anyagi nehézségek miatt a jövőben csak meghatározott témakörből jelentetünk meg témákat, tekintetbe véve az eddigi tapasztalatokat, többek között a füzetek eladhatóságára vonatkozólag. A bibliográfiák természetesen továbbra is a sorozatban jelennek meg. Tervbe van ugyan véve a múzeum részére önálló kiadvány megjelentetése, azonban ennek feltételei még nem alakultak ki. Az évkönyv harmadik természettudományi szakkötetébe szánt dolgozatokat előreláthatólag 2—3 év múlva fogjuk kérni. Tervezetünkben szerepel „A Bakony vidék természeti értékei" с múzeumi kiadvány, mely elsősorban ismeretterjesztő-népszerűsítő jellegű lesz. Megjelenése 1974-re várható. Intézményünk szívesen venné, ha a Földtani Intézet bakonyi anyagának egy része Zircen nyerne elhelyezést. Erre azonban jelenleg hely hiányában nem volna lehetőség. Ha a múzeum részben kellő teret nyer, másrészt geológus muzeológussal fog rendelkezni, akkor foglalkozunk a témával. Geológus alkalmazására legkorábban 3—4 év múlva kerülhet sor. Ha az intézmény túljut a kezdeti nehézségeken, akkor a múzeum munkatársai intenzívebben fognak bekapcsolódni a természetvédelmi problémák megoldásába. Valószínűleg könnyíti az egyes objektumok védetté nyilvánítását az, ha megyei tanács hatáskörébe kerülnek a természetvédelmi problémák. A múzeum jelenleg nem tud a Bakony-kutatóknak vendégszobát biztosítani, viszont a dolgozószobáinkat a kutatók igénybe vehetik. Reményünk van arra is, hogy néhány éven belül meg tudjuk oldani a szálláslehetőséget intézményen belül. Addig is rendelkezésre áll, a turistaszálló, de a probléma megoldható Zircen magánházaknál is. A mintaterületek kiválasztásánál fontos szempont legyen az is, hogy a helyszínen vagy legalább könynyen elérhető távolságban szálláslehetőség álljon a kutatók rendelkezésére. Részben ezen a problémán kívánunk segíteni azzal, hogy kapcsolatokat fogunk kiépíteni az erdészekkel és vadásztársaságokkal. A jó kapcsolatok azért is szükségesek, mivel az erdészek és vadászok nagy segítséget nyújthatnak gyűjteményeink gyarapítása terén is. Végezetül ismételten kérte a Bakony-kutatókat, hogy a munkájuk során gyűjtött anyagokból szíveskedjenek minél többet átadni a Bakonyi Természettudományi Múzeumnak. • Az ankét második napján a Bakony-kutatók előadásai hangzottak el. Ezek anyagát kivonatosan ismertetjük. Előadást tervezett DR. PINTÉR ISTVÁN is, azonban az ankét második napján nem tudott részt venni. De mivel témáját írásban átadta, így azt is közrebocsátjuk. Ugyancsak ismertetjük DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓnak Svájcból az ankét résztvevői számára írt levelét. DIETZEL GYULA és RÁCZ ISTVÁN előadásának csak rövid kivonatát közöljük, mivel a teljes anyagot évkönyvünkben önálló dolgozatként jelentetjük meg. A Bakony hegység állatföldrajzi viszonyai Az elmúlt évtizedben fellendült a Bakony állattani kutatása „A Bakony természeti képe" kutatási program keretében. Az 1940—60-as évek magyar állattani irodalmában egyre gyakrabban jelennek meg a Bakony állatvilágát ismertető közlemények. Ahogy közeledünk napjainkhoz, oly mértékben növekednek az adatközlések, sőt kizárólag a Bakonnyal foglalkozó tanulmányok száma. Mindezek a Bakony állattani kutatásának a reneszánszát jelzik. A Kárpát-medence MÓCZÁR—DUDICH-féle állatföldrajzi térképén a Bakony (elkülönítés nélkül) a Matricum nyugati (dunántúli) szárnyának a tagja. A Bakony zoogeográfiai jellemzését faunisztikai-ökológiai-areálgeográfiai alapon végeztük el. A közönséges fajok jellemezhetnek ugyan egy-egy állatföldrajzi tájat meglétükkel vagy hiányukkal, mégis közismerten az úgynevezett színező elemekmegfelelő számú együttesének és elterjedésének az ismerete szolgál egy állatföldrajzi terület elkülönítésére. A közönséges, nagy elterjedésű vagy egyéb szempontból gyakori fajok mellett a színező elemek felderítése, lelőhelyadataik térképezése, viszonylagos gyakoriságuk megállapítása az adott lelőhely, a lelőhely növénytársulása, geomorfológiai viszonyai és sok más jelenség együttes értékelése és fajonkénti összegezése vezet el az állatföldrajzi terület-elkülönítés szükségességéhez. Csak mindezek ismeretében tudjuk egyrészt az általában nagy elterjedéssel bíró, úgynevezett alap fauna fajainak, másrészt az úgynevezett bennszülött fajok (endemizmusok), illetve közeli-távoli területekről származó elemek eredetét és esetleg bevándorlási körülményeit és idejét kipuhatolni. A színező elemek „adják meg a területnek a sajátos jellegét és ezek alapján lehet azt a szomszédos területegységektől elkülöníteni" (DUDICH) elv fényében soroljuk fel mindazokat a bakonyi fajokat, melyeket a hazai zoológiai irodalom tanulmányozása és a közelmúlt kutatásai nyomán megismertünk. Az eddig kikutatott színező elemek száma 73, közülük legjelentősebb 24 faj: Phaneroptera n. nana FIEB., Sympetrum pedemontanum ALLIONI, Carabus variolosus ssp. nodulosus CREUTZ., Enoplopus velikensis PILL.— MITTERP., Laena viennensis STURM. Phyllobius arborator HERBST, Orussus abietinus SCOP., Bombus laesus ssp. mocsaryi KRIECHB., Eucera caspica ssp. pérezi MOCS., Osmia ligurica MOR., Osmia pilicornis SMITH, Euphydryas aurinia RÓTT., Pieris ergane H.-SCH., Paleochrysophanus hyppothoe L., Spudaea ruticilla ESP., Dasumia canest rini KOCH, Aegopis verticillus FÉR., Balea perversa L., Clausula parvula STUDER, Pomatias elegáns С F. MÜLLER, Vertigo alpestris ALD., Trituru? alpestris 25
