A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Sey Ottó: Adatok a Bakony gerinces állatainak parazita féregfaunájához, II.

ADATOK A BAKONY GERINCES ÁLLATAINAK PARAZITA FÉREGFAUNAJAHOZ, II „A Bakony természeti képe" tudományos kutatás keretében 1965 és 1969 közötti években a Bakony néhány területén különböző gerinces állatokból gyűjtöttem belső élősködő férgeket. Az előkerült férgek egy részét (Trematoda) „A Veszprém Me­gyei Múzeumok Közleményei"-ben megjelent (1968) dolgozat tartalmazza. A jelen dolgozat a madarakban talált összes töb­bi szívóférget sorolja fel. A megvizsgált gazdaálla­tok számát, faji összetételét, a gyűjtés helyére és idejére vonatkozó adatokat az I. számú táblázat foglalja magába. 1. Petasiger (P.) lobatus ECHINOSTOMATIDAE DIETZ, 1909 Echinostoma chloropodis (ZEDER, 1800) Nyugat- és Közép-Európában, valamint Ázsiában a guvatfélék (Rallidae) családba tartozó madarak tápcsatornájának jellegzetes élősködője. Hazánkban eddig három alkalommal került elő: a Dunántúlról (EDELÉNYI, 1964 b), a Kisalföldről (SEY, 1966 a), valamint a Tisza vidékéről (SEY, 1968 b). A gyűjtés során Uzsáról (1965) származó vízityúk vékonybelé­ben találtunk 3 példányt. A faj morfológiai bélye­geit az irodalomban található adatokéval megegye­zőnek találtuk, a feji gallér tüskéinek száma egy esetben azonban 46 volt. Echinoparyphium recurvatum (LINSTOW, 1873) A vízi, illetve a vízi élettérrel kapcsolatban álló madarak tápcsatornájának széles elterjedésű (szin­te kozmopolita) élősködője. Hazánkban az Alföld­ről (EDELÉNYI, 1964 b), a Kisalföldről (SEY, 1967) ismeretes. A Bakony területén Iszkaszentgyörgyről származó Anas platyrhyncha (1967) és Vanellus va­nellus (1967) tápcsatornájából került elő nagy szám­ban. Petasiger (P.) lobatus YAMAGUTI, 1933 Uzsán (1965) gyűjtött Podiceps ruficollis vékony­belében találtunk csupán egyetlen példányt. A ha­zai faunára nézve új faj, ezért ismertetem rövid le­írását. Palack-formájú, 1,35 mm nagyságú, 0,65 mm szé­lességű métely. Legnagyobb szélessége a herék ma­gasságában van. A test elülső fele az ovarium alsó széléig tüskékkel borított, amelyeknek hossza 0,021 mm. A test elülső végén levő, kevésbé fejlett feji gallér szélessége 0,275 mm. Rajta 19 tövis található, amelyek közül a gallér ventrális szögletén levő 4—4 nagyobb (0,077X0,018 mm), a gallér peremén levő 11 pedig kisebb (0,045X0.02 mm). A terminálisán el­helyezkedő szájszívó 0,12X0,10 mm nagyságú. A praepharynx viszonylag hosszú 0,028 mm, a pharynx pedig 0,875X0J07 mm nagyságú. A nyelőcső hosszú, kevéssel a hasi szívó előtt kettéágazik és a test két oldalán haladva a test végében végződik. A hasi 231

Next

/
Oldalképek
Tartalom