A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Debreczy Zsolt: A Balaton-felvidéki Péter-hegy és környéke cönológiai vizsgálata
VIII. táblázat A CSOPORTRÉSZESEDÉS SZERINT SZÁMOLT ÉLETFORMA-MEGOSZLÁS A VIZSGÁLT TÁRSULÁSOKBAN ChrysopCarie. humilis Cot.-Quere. Orno-Querc. pann. Querco-Carp. min. botr. brom. coron petraeet. lathyr. MM 4,20 4,69 7,58 8,50 M — — — 19,40 21,25 27,80 26,30 EM — — — — 0,10 0,44 1,89 N 4,92 4,20 1,20 5,50 2,15 3,40 1,32 N—E — — — 0,10 0,11 0,57 Ch 15,09 9,32 13,60 4,10 0,10 — 0,75 Ch— H 2,46 3,49 3,20 1,00 1,02 1,10 — H— N — — — 0,40 0,51 0,55 — H— Ch — — — 0,30 1,84 3,30 3,78 H 57,70 62,24 65,20 49,40 56,90 43,40 41,97 H—G 1,82 2,57 2,40 2,80 1,32 1,75 0,75 G 11,24 12,12 10,80 8,20 6,03 6,50 9,45 TH—H — — 0,40 0,80 0,20 — — Th—H 2,24 0,93 2,40 2,60 1,44 1,00 0,75 TH — 0,23 — 0,10 0,10 0,10 — Th—TH 2,66 2,80 — 0,60 0,92 1,65 2,08 Th 1,87 2,10 0,80 0,60 1,33 1,32 1,89 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00% tás során kiderült, hogy a Quercetum petraeae-cerris állományokkal xerofil irányba érintkező Orno-Quercetum petraeetosum-al és a mezofil irányba határos Querco-Carpinetum-al egyaránt szignifikáns hasonlóságot mutat (1, 32 = 68,22% és 1,77 = 63,91%). Az OrnoQuercetum-ok. felé mezofil irányba jelent eltolódást. Ennek megfelelően a Quercetea és az Orno-Cotinetalia fajcsoportok együttes százalékos aránya 65%-ról 53%,ra csökken. A Fagetalia és a Querco-Fagetea elemek aránya pedig 27%-ról 47%-ra növekszik. A gyertyános tölgyesek felé xerofil irányba mutat eltolódást amenynyiben a Querco-Fagetea, Fagetalia és Carpino-Fagetea együttes százalékos aránya a gyertyános-tölgyesekben elért 70%-ról 47%-ra csökken. Ugyanakkor a tölgyes elemek 25%-os aránya 47%-ra emelkedik. A szóban forgó állományok cönológiai helyzetét hasonlósági koefficiensek alapján ábrázoltam is (13. ábra). A xerotherm molyhos-tölgyes szálerdők és a gyertyános-tölgyesek közötti átmenet ökológiai helyzetét a TWR görbéi is alátámasztják. Külön kiemelendő felvételeim közül három olyan állomány, amely jellegében erősen elütött a többitől. Ezek közül kettő a Sándor-hegyen, egy pedig a Péter-hegy Nosztori-völgy felé eső lejtőjén (Kopasz-hegy) készült. Ezek lombkoronaszintjét csaknem teljesen a Quercus petraea alkotja. Cserjeszintje alig van (világos erdő). Gyepszintjét a Carex alba (AD = 2—4), és a Coronilla emerus ssp. emerus (AD = 3—4) alkotja. A feltalaj a kisavanyodás jelét mutatja, viszonylag gazdag mohaegyüttesekkel, nyár elején nagy tömegű Melampyrum pratense-vel. A talajvizsgálatok során (lásd: DEBRECZY ZS. doktori disszertáció) kiderült, hogy az alapkőzetet itt felső márga alkotja, amely különben erősen meszes, s csak felső szintje mutat erős kisavanyodást. A társulást, amely a maga nemében egyedülállóan érdekes, csak a további vizsgálatok után lehet cönológiailag kiértékelni. Valószínűnek látszik, hogy a közeli hegyek hasonló alapkőzetű területein szintén előfordulhat, mint a hűvös északi lejtők speciális körülmények között kifejlődött reliktum jellegű társulása. Debreczy Zsolt 215
