A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Debreczy Zsolt: A Balaton-felvidéki Péter-hegy és környéke cönológiai vizsgálata

8. Orno-Quercetum coronilletosum-xerotherm molyhos-tölgyes szálerdő a Péter-hegy déli lejtőjén 8. Orno-Quercetum coronilletosum-xerothermer Flaumeichenhochwald am Südhang des Péter-Berges. 8. The xerotherm pubescent oak forest of Orno-Quercetum coronilletosum on the southern slope of the Péter-hegy összehasonlítottam területem Chrysopogono-Caricetum humilis botriochloetosum szubasszociáeiójával, amely 18 felvételt tartalmaz. A társulásból ezt a szubasszociációt találtam a legalkalmasabbnak az összehasonlításhoz, tekintettel arra. hogy a minuartietosum lényegében nyílt sziklagyep, a brometosum pedig a hegygerinc észak-északnyugat ias hajlatán alakult ki, így ökológiai viszonyaiban mindenképpen eltér a dél-délnyugat, illetve délkeleti expozícióban készült Budai-hegységi felvételektől.* A két társulás konstanciaérték alapján számolt hasonlósági koefficiense** a hasonlóság határán mozgott (Kx = 0,83, Кг = 45,23%). Az eltérés jellegének megvizsgálása céljából a hasonlósági koefficienseket cönológiai csoportokon belül is kiszámítottam. Ebből kitűnt, hogy a legnagyobb eltérések a karakter és Bromo-F estucion glaucae és a Festucetalia fajcsoporton belül mutatkoznak (44,67%, Ш. 39,01%). (Lásd: I. táblázat.) Az előbbi elsősorban szubmediterrán, utóbbi pedig főként kontinentális elterjedésű fajokat tartalmaz. A Bromo-F estucion glaucae fajcsoporton belül közös konstans faj a Chrysopogon gryllus. Mindkét társulásban hasonló arányban lép fel a Teucrium montanum és a Thymus praecox is. Differenciát jelentenek viszont az Ephedra distachya, Euphorbia sequieriana, Helianthemum canum és az Iris flavissiraa ssp. arenaria a Budai-hegységben, az Artemisia alba ssp. saxatilis, Plantago argentea, Scilla autumnalis, stb. a Balaton-felvidéken. A Festucetalia fajcsoporton belül a fajok egész sora hasonló arányban szerepel. Ilyenek az Allium flavum, Anthyllis macrocephala, a Carex liparicarpos, Festuca rupicpla, Potentilla arenaria, Stipa capillata, Veronica spicata, stb. Sok azonban a differenciát jelentő faj is, mint pl. az Alyssum montanum, Centaurea sadleriana, Cytisus austriacus, Stipa píilcherrima a Budai-hegységben, a Convolvulus cantabricus, Pulsatilla nigricans, stb. fajok pedig a Balaton-felvidéken. A különbséget tovább növelik a Budai-hegységben fellépő Carduus hamulosus, Hieracium auriculoides, Linum austriacum, Nonea pulla, Stipa dasyphylla, stb. pontusi jellegű fajok. Azt. hogy a a két társulás egymástól elsősorban a pontusi és a szubmediterrán fajok tekintetében tér el egymástól jól bizonyítja az areatípus szerinti százalékos kiértékelésük is. (II, táblázat.) A legnagyobb különbséget a budai-hegységi pontusi fajok 20,04%-os részvétele jelenti a péter-hegyi 12,59%-al szemben. Ugyanakkor a szubmediterrán fajok százalékos értéke a budai-hegységi 11,10%-ról a Péter- és Tamás-hegyen 24,01%-ra emelkedik. A két társulás eltérő ökológiai jellegére utal az egyéb fajok csoportján belül mutatkozó szignifikáns különbség, ugyanis a differenciát nagymértékben olyan tölgyes fajok okozzák, amelyek a Péter-hegy déli, délkeleti lejtőjének botriochloetosumából hiányoznak s csak a tető észak, észak-nyugati expozíciójú brometosum szubasszociációjában jelennek meg. (ilyenek pl.: az Arabis hirsuta, Erysimum pannonicum, Teucrium chamaedrys, stb.) E fajok a Budai-hegység déli lejtőin készült felvételekben ugyanolyan konstancia és AD értékkel lépnek fel, mint a Péter-hegy északnyugati lejtőin. Az összehasonlítás alapján végeredményben arra a következtetésre juthatunk, hogy a ChrysopogonoCaricetum humilis budai-hegységi és balaton-felvidéki állományai sok tekintetben különböznek egymástól. Valószínűnek látszik, hogy a Budai-hegység asszociációját, mint a Chrysopogono-Caricetum humilis balatonicum legészakibb tagját le kell majd választani a Balaton-felvidék asszociációjától. Minderre azonban e sziklagyepek szélesebb körű feldolgozása és kiértékelése után kerülhet sor. ** A tizedes érték (Kx) a hasonló és a különböző elemek hányadosa. A százalékos érték (Kr) a közös elemek aránya az összes elemek százalékában. * A módszer lényege az, hogy az összehasonlítandó társulásokat a bennük szereplő fajok konstanciaszázalék-értékei alapján veti össze (RAMSAY formula). A számítási menet részletes magyar nyelvű leírását PÖCS T. dolgozata (1966) tartalmazza. 198