A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Debreczy Zsolt: A Balaton-felvidéki Péter-hegy és környéke cönológiai vizsgálata

humüis asszociációval vetettem össze. Az összehasonlítás során nagyfokú megegyezés mutatkozott. ZÓLYOMI, 1966-os munkájában a ChrysopogonoCaricetum humüis asszociációt több más szubmediterrán jellegű gyeptársulással együtt a BromoFestucion pallentis újonnan felállított szubmediterrán gyepcsoportba osztotta be. így a továbbiakban nem a különben elsődleges Caricetum humüis társulásnevet használom (amelyet az Északi-középhegység mélytalajú kontinentális színezetű Festucion gyepeinek megjelölésére is felhasználtak), hanem xerotherm gyepeimet az újabb Chrysopogono-Caricetum humüis asszociáció névvel jelölöm meg. Ennek értelmében a Péter- és Tamás-hegy xerotherm gyepeit a következőképpen különböztetem meg: Festuco-Brometea Br. Bl. et Tx. 43., Bromo-Festucetalia pallentis Zólyomi (1966), Bromo-Festucion pallentis Zólyomi (1966), Chrysopogono-Caricetum humilis balatonicum (Soó, 1941), Zólyomi (50, 58) minuartietosum setaceae subass. nov. botriochloetosum ischaemum subass. nov. * brometosum reptanti subass. nov. A társulás cönológiai leírása A társulás helyileg jellemző és Bromo-Festucion glaucae fajai közül kiemelhetjük a következőket: Fumana vulgaris (V

+—3

), Thymus praecox (V+—

3

), Chrysopogon gryllus (IV

11

), Artemisia alba ssp. saxatilis (III

1-"'), Plantago argentea (II+/|

). Scilla autumnalis (I

11

). Sternbergia colchiciflora (I

+

). E í'ajcsoport a társulás 20,35%-át teszi ki csoportrészesedés szerint számolva. A társulásban magas konstanciát (V, IV) érnek el még az alábbi fajok: Globularia aphyllantes, Potentilla arenaria, ill. Festuca rupicola és Botriochloa ischaemum. Itt jegyzem meg, hogy a Zólyomi által a Budai-hegységre megadott két helyi jellemző faj, az Ephedra distachya és az Iris arenaria területünkről florisztikailag is hiányzik. A társulás három, ökológiailag, fiziognómiailag is jól elkülöníthető szubasszociációja között a következő differenciális fajok jelölhetők meg: 5. Chrysopogono-Caricetum humilis minuartietosum jellegzetes termőhelyén. Háttérben a botriochloetosum szubasszociáció zárt gyepei 5. Chrysopogono-Caricetum humilis minartietosum am charakteristischen Fundort. Im Hintergrund die geschlossenen Rasen der Botriochloetosum- Subassoziation 5. The characteristic biotope of Chrysopogono-Caricetum humilis minuartietosum. In the background the close subassociation of botriochloetosum Minuartia setacea Paronychia cephalotes Sempervivum hirtum Aethionema saxatilis Poa badensis Jurinea mollis ssp. dol. Botriochloa ischaemum Melica ciliata Orthantha lutea Weisia viridula Bromus reptans Allium senescens Dianthus pontederae Pulsatilla grandis Bupleurum falcatum Sternbergia colchiciflora Thesium linophyllon Thuidium abietinum Rhodobryum, roseum A Péter- és Tamás-hegy sziklafüves lejtősztyeptársulásának részletes leírását és jellemzését az egyes szubasszociációknál adom meg. a) Chrysopogono-Caricetum humilis minuartietosum Ez a szubasszociáció a Péter- és Tamás-hegy finom dolomittörmelék alkotta kopárjain és kibukkanó dolomitsziklás részein, délies kitettségben fordul elő, mint a befüvesedés szukcessziójának első tagja (5. ábra). Helyettesíti a Dunántúli Középhegység más dolomitterületein hasonló körülmények kö* BOROS A, (1964) kimutatta, hogy a Dunántúli Középhegység dolomitlejtőin (esetleg mészkövén) előforduló, eddig Bromus erectus-ként értékelt növény a Bromus reptans (BORB.) DÉGEN, ill. a Zerna reptans (BORB.) BOROS-al egyenlő. A molyhos-szőrös valódi Bromus (ZERNA) pannonica-t pedig BOROS ritka, szórványosan előforduló növénynek tartja. 195 a b с (40 felv.) (18 f elv.) (8 felv.) 25 IV+-3 6 II-+

2 — 14 II+1 1 I+1 — 12 IF1 — 4 III+1 10 II+1 — .— 8 I+-i 1 1+ — 5 I

+ — _ 25 IV+

_3 17 V

15 2 1+ — 8 III+1

1 I

+ — 3 i

13 — 2 I

13 — — — 6 iv

25 — — 4 III+3 —. — 3 II'1 — — 3 ir3 — 2 I

+ 5III+1 — — 1 I

+ 4 I

13 — 4 III

1-'

1 — — 5 III+2 — — 2 I

12