A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Debreczy Zsolt: A Balaton-felvidéki Péter-hegy és környéke cönológiai vizsgálata

Л JL. *- A A.JU Í 2. S 4 S 6 A TERÜLETRE VONATKOZÓ EDDIGI BOTANIKAI KUTATÁSOK Az 1930-as évekig csupán florisztikai jellegű adatközlések jelentek meg. Elsők között járt a területen KITAIBEL PÁL az 1799-es baranyai útja során. Az arácsi hegyeket is bejárva, onnan több növény előfordulását jegyzi fel. (GOMBÖCZ 1948 p. 391.) SADLER további lényeges adatközlése után (SADLER 1842) a terület részletes flórafelsorolását BORBÁS Balaton flórájában (1900) találhatjuk meg. Ö már ír az erős déli jellegről is. Példának éppen a Balatonfüred—Arács környéki hegyek száraz, füves lejtőit hozza fel, a nagy tömegű Artemisia alba ssp. saxatilis-e\ s a szintén ősz felé virágzó Scilla autumnalis-al. Lényegesen többet adott BERNÁTSKY J. (BORBÁSBERNÁTSKY 1907), aki formációk ismertetésével már a táj hangulatát is találóan jellemzi. Ö állapította meg először, hogy a balatoni schiblják-formáció a neki megfelelő mediterrán terület északi ,.kisugárzásának'" fogható fel, de örökzöldek nélkül. Szemléltetően beszél az ott kialakult karsztbokor-erdők és xerotherm gyepek mozaikjairól, kiemelve a sziklás termőhelyek olyan jellemző fajait, mint pl. az Artemisia saxatilis, Sedum albwn, Veronica spicata, Teucrium montanum, Allium flavum, Sempervivum hirtum stb. Az első cönológiai adatközlés a területről SOÖ R.-től származik. 1928-as munkájában először írja le az itteni erdőtársulásokat, majd 1930-ban a xerotherm gyepeket is ismerteti, amelyekről összevont listát közöl. Ez utóbbit kibővítve és átértékelve a soproni erdőkről írt tanulmányának függelékében újra lehozza (1941). JAKUCS P. a bokorerdőkről írt monográfiájához (1901) a balatonarácsi Péter-hegyen is készített felvételeket, s azokat a Bakony- és Balaton-felvidék összevont tabellájában közli. Jelen dolgozat folytatása, illetve kiegészítése a területről már leközölt munkáimnak. (DEBRECZY, 1966. 1967.) A feldolgozott társulások részletes elemzése 1. XEROTHERM GYEPEK (Chrysopogono-Caricetum humilis balatonicum) A társulás általános jellemzése A Péter- és Tamás-hegy déli, délnyugati lejtőin a xerotherm gyepek változatos formában jelennek meg. A szabad szikla és dolomit kopár első füves vegetációja és a talaj mélyülésével párhuza3. Vázlatos vegetációprofil a Péter-hegy és környékéről 1. Orno- Quercetum petraeetosum, 2. Orno-Quercetum coronilletosum, 3. Cotino-Quercetum, 4. Quercetum petraeae-cerris jellegű állományok, 5. Querco-Carpinetum, G. művelt terület 3. Schematisches Vegetationsprofil vom Péter-Berg und seiner Umgebung 1. Orno-Quercetum petraeetosum, 2. Orno-Quercetum coronilletosum, 3. Cotino-Quercetum, 4. Bestände vom Quercetum petraeae-cerris Charakter, 5. Querco-Carpinetum, 6. Angebautes Gebiet 3. A sketch of the vegetation profile of Péter-hegy and its environs 1. Orno-Quercetum petraeetosum, 2. Orno-Quercetum coronilletosum, 3. Contino-Quercetum, 4. Quercetum petraeae-cerrislike stands, 5. Querco-Carpinetum, 6. Cultivated area mosan kialakuló zártabb gyepek szinte mozaikszerűen, néha méterről-méterre váltakoznak, egymással. A tető sziklás, mészkő alkotta részein viszont zárt sziklagyepek és másodlagos gyepek hódítottak tért. A nagy kiterjedésű felhagyott szőlőterületeken ugyancsak különböző másodlagos gyeptársulások uralkodnak. A vizsgált területen az eredeti állapotban levő gyepekből 60, a másodlagos gyepekből pedig 23 felvételt készítettem. A cönológiai viszonyok pontos megállapításához és a cönológiai egységek leírásához felvételezésemnél a hazai irodalomból ismert módszert követtem (SOÓ—ZÓLYOMI 1951). Felvételi területem nagysága 4x4 m volt, sokszor természetesen az állományhatárokhoz igazodva. A terepmunkák során a természetes gyepek három típusa különült el élesen megjelenése és ökológiai viszonyai alapján: 1. S z i к 1 á s - к о p á г о s, s z i к 1 a g у е p s z е r ű típus. 2. Zártfüvű, gyepes típus. 3. A hegytetők mészkövén kialakult sztyep-lejtő típus. Bár e típusok feltűnően különböztek egymástól, a cönológiai feldolgozás során kiderült, hogy nem válnak szét egymástól asszociáció szinten. A nyíltsziklagyepszerű, sziklás, kopáros típust először megpróbáltam összevetni a Dunántúli Középhegységből leírt Seseleo (leucospermi) — Festucetum glaucae (= pallentis) asszociációval. Itt azonban hiányoznak az olyan jellemző karakterfajok, mint a Seseli leucospermum, Dianthus serotinus var. dolomiticus, Draba lasiocarpa, Euphorbia sequieriana, Biscutella laevigata stb. és jelentéktelen a Festuca pollens szerepe is az állományokban. A mészkövön kialakult sztyepes típust a Diplachno — Festucetum sulcatae-val vetettem egybe. Ettől azonban szubmediterrán elemeinek nagy száma és a kontinentális sztyep-fajok csökkent jelenléte miatt döntően különbözik. A további összehasonlítások után gyeptársulásaimat a SOÓ által (1941) leírt Caricetum humilis balatonicum és a ZÓLYOMI által (1950, 1958) leírt Chrysopogono-Caricetum 193