A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Verseghy Klára: Az Északi- és a Keleti-Bakony zuzmóvegetációja
AZ ÉSZAKI- ÉS A KELETI-BAKONY ZUZMÓVEGETACIÓJA Bevezetés Több éves gyűjtő- és tudományos feldolgozó munka eredményeit összegezi ez a munka, mely a Bakonyi Múzeum támogatásával „A Bakony természeti képe" c. program keretében megindult. A Balaton-felvidék és a Tapolcai-medence zuzmóinak feldolgozása már a korábbi években megjelent (VERSEGHY, 1965, 4, p. 341—355; 1968, 7, p. 171—186). Ezen a területen eddig elvétve gyűjtöttek, s az irodalomban is csak néhány adatot találunk. (GYELNIK, 1928). Az Északi- és Keleti-Bakony feltárása sok értékes adattal gazdagítja hazánk zuzmóflóráját, egyes jellemző fajok alátámasztják a terület humid vagy semiarid jellegét. Földrajzi felosztásban általában Északi- vagy Öreg-Bakonyról beszélnek, de növényföldrajzilag jól elkülöníthető egy csapadékosabb szubmontán bükkös régió, s azt kelet-délkeleti irányban körülvevő illír jellegű molyhos tölgyesekkel, karsztbokor erdőkkel és sziklagyepekkel oorított terület. Az előbbi a tulajdonképpeni Északi-Bakony, 300—700 m. s. m. között, az utóbbi a Keleti-Bakony, 300—550 (600) m. s. m. között. Az Északi-Bakony határai ebben az értelmezésben északon: Bakonykoppány—Fenyőfő—Bakonyszentlászló vonala, keleten: a Cuha-völgy (de ide tartoznak még a völgyet kísérő hegyek is), délen: Eplény—Hárskút—Herend—Vár oslőd—Aj ka törésvonala. A zuzmók számára — mint természetesen minden növénynél — éles határvonalat húzni nem lehet. A határterületeken megtalálhatók xero-thermofil és hygrophil fajok, collin és montán elemek egyaránt. így pl. a nyugati szélen levő Bakonyjákó környékének, s a döbröntei várhegynek zuzmói főként xerophyton fajok, s a Keleti-Bakony vegetációjához hasonlók. Az északi szélen levő Bakonyszentlászló melletti hegyek sziklagyepjeiben montán és collin, hygrophil és xerophyton fajok egyaránt keverednek. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a zuzmók sokkal érzékenyebbek a mi кг о к 1i m atiku s hatásokra, mint bármely más növény. Az Északi-Bakony csapadékos, hűvös völgyeiben és árnyékos helyeken él a Collema auriculatum, a C. crispum, C. flaccidum, Leptogium lacerum, L. pulvinatum, L. tremelloides, Lobaria pulmonaria, Solorina saccata, Baeomyces roseus, B. rufus, Cl. cornuta. Itt inkább a talajlakó fajok az uralkodók, a sziklafalak rendszerint árnyasak, zuzmó nélküliek. A pionír növényzetet alga és gazdag mohaflóra képviseli. Csak az Északi-Bakony szubmontán bükkös régiójában élnek a Porina, Pyrenula, Chaenotheca, Conyocybe, Lecanactis, Gyalecta, Lobaria, Catülaria, Baeomyces, és a Protoblastenia genus fajai. A Keleti-Bakony a Cuha-völgy és a Móri-árok között terül el, mely magába foglalja még a Veszprémi-fennsíkot és a Hárskút melletti Papod tömegét is. Ezen a területen a xerophyton zuzmófajok az uralkodók. Az Északi- és a Keleti-Bakony megkülönböztetését nemcsak a növényzet, hanem a terület klimatikus viszonyai is indokolttá teszik. „Az Északi-Bakony klímája határozottan humid jellegű, erős szubatlanti és montán hatással." (PAPP, L. 1968) Ez a megállapítás az itt körülhatárolt Északi-Bakonyra érvényes. Egyes területeken az évi csapadékösszeg 800 mm felett van: Farkasgyepű: 849 mm, Bakonybél: 850 mm, Borzavár: 864 mm (50 éves átlag). Ha a csapadék eloszlását nézzük, egy májusi és egy augusztusi maximumot találunk. Sokkal többet mond ennél, ha elkészítjük a WALTER-féle klímadiagramot, mely a csapadék és a hőmérséklet összevetésén alapul. Farkasgyepű klímadiagramja jól tükrözi az Északi-Bakony humid jellegét. Ezzel szemben a Keleti-Bakonyban levő Balinka klímadiagramja gyengén semi-arid jellegű, mégpedig június közepétől július közepéig (1. ábra). A Keleti-Bakonyban legalacsonyabb az évi csapadékátlag Balinkán (635 mm), valamivel magasabb Tésen (703 mm) és Bakonynánán (706 mm). Az Északi- és Keleti-Bakony területéről jelen munkámban 290 fajt, illetve változatot és formát sorolok fel. Hangsúlyoznom kell, hogy ez a szám ko169
