A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Szalai Tibor: A Nyugati-Kárpátok délkeleti vonulatának kialakulása, különös tekintettel a Bakony hegységre az Alp-Kárpáti rendszerben
jedő terület csatlakozik. A geológiai szemlélet megköveteli, hogy ezt a dunántúli földterületet is a NyugatiKárpátokhoz tartozónak tekintsük. Ez a megjelölés UHLIG szemléletével és a tektonikusok véleményével, — amely legutóbb TOLLMANN munkáiban jutott kifejezésre — összhangban áll. A Nyugati-Kárpátok és a Keleti-Alpok határát a Dunántúlon a Keleti-Alpok mélybe szakadását jelző szerkezet mentén vonom meg. A két hegység szétválasztását mind a szerkezetek BOUGUER nehézségi anomália értékeiben, mind geokinetikai (azaz kéregmozgási) viszonyaikban mutatkozó lényeges eltérések is indokolják. A Nyugati-Kárpátok keleti határát a Hernád-vonal jelöli. E szerkezeti vonaltól keletre herciniai, azaz a Keleti-Kárpátok csapása mutatkozik. A körülírt földterület magját a Centrális Alp-Kárpáti-küszöb alkotja. Ez a küszöb az Alp-Kárpáti rendszer összefüggésének megállapításánál kiindulási pontul szolgál (KÜPPER). A küszöb kőzetei kata- és mezozonálisan metamorfizáltak. Az Alpok központi területének kristályos kőzetei, a Sopron környéki kristályos kőzetek, valamint a Nyugati-Kárpátok maghegységei képezik e Küszöb felszínen látható részét. VENDEL M. (1930, 1933) és VENDEL M.—KISHÁZI P. (1967) a Sopron környéki kristályos kőzeteken lentről felfelé az alanti rétegsort határozták meg: 1. Muszkointgneisz, 2, leukofillit, 3. csillámpala, mely helyenként gránitosodotl, 4. disthenes leuchtenhergites kvarcit, 5. gránitgneisz. A Soproni hegységet felépítő prekambrium korú kőzetek a Kisalföld neogénnel fedett aljzatában is megtalálhatók a Pinnye 1. és 2, valamint a Mihályi 4 sz. fúrásokban. A Pinnye 2 sz. fúrás adatai szerint a devon rétegek valószínűleg diszkordánsan települnek a prekambri csillámpalákra. A balassagyarmati artézikút fúrás feltárta kristályos palák és gneisz, továbbá a Börzsöny andezitjeinek bázisán levő kvarckavicsos lerakódások, valamint Losonctól keletre 350 m mélységben fúrással feltárt kristályos és agyagpala maradványok a küszöb mellett tanúskodnak. E küszöb szlovákiai részét Szlovák Blocknak vagy Tátrikumnak nevezik. A Tátrikum É-i határa legalább bizonyos helyeken megfelel a szirt zóna déli határának. A déli határát a Murányi-repedés jelöli. A Tátrikum Ny-i határán egy eléggé jól körülírt szerkezet ismerhető fel. Kisalföld-küszöb A Dunántúlon a Centrális Alp-Kárpáti küszöb nyugati részén a DNY—ÉK-i csapású Rába-vonalat találjuk. E vonaltól ÉNy-ra harmadkori üledékek alatt a medence aljzat prékambriumi kristályos palákból és ópaleozoos képződményekből áll. A Rába-vonal DK-i oldalán a harmadkori képződmények a mezozoikum üledékeire települnek. E vonal a Dunától É-ra is nyomozható (KÖRÖSSY, 1958). A vonal ÉNy-i oldalán a sülylyedés a helvéti emelettel vette kezdetét, DK-i oldalán a mezozoikumban következett be. így tehát a Kisalföldi-Küszöb a mezozoikumban szárazon állt. A Centrális Alp-Kárpáti-Küszöb kárpáti területének legnagyobb része azonban a tenger uralma alá került. * A lánchegységekkel keretezett területet Internidának. belsősüllyedéknek, közbensőtömegnek nevezzük. A kárpáti láncok közre fogta terület a Tisia. Alföldi-küszöb és a Lóczy-hát Kialakulásuk a paleozoikum végére, a mezozoikum kezdetére, azaz a mecsek-kiskőrösi és a villányi tengerbarázdák kialakulásának idejére tehető. Az előbbi eu-, az utóbbi miogeoszinklinális. A Tisia* magja az Alföldi-küszöb**. E küszöböt a Körösök vidéke, ahol harmadkori üledékek alatt kristályos pala települ, valamint a Bihar és a Réz hegység kristályos kőzeteinek területe alkotja. A tengerbarázda a küszöb É-i szegélyén húzódik és a Dunántúlon a mórágyi kristályos vonulathoz kapcsolódik (WEIN, 1969). SZEPESHÁZY szerint Ny felé a Papukban mutatkozik. Ez és a Kisalföldi küszöb részét képező Sopron környéki metamorl'itok tekinthetők a Kárpát medence legkorábban konszolidált kristályos aljzatának (SZEPESHÁZY szóbeli közlése). A Duna-Tisza közén a kréta legidősebb előfordulása a Madaras 5. sz. és a Csikéria 5. sz. fúrásból került elő. Ez az anyag epikontinentális tengert jelez. A legdélibb paleogén üllési és kiskunfélegyházai fúrásokból származik. Ezek anyaga lehet ílis is. A DunaTisza közének déli részén levő paleogén és kréta az Alföldi-küszöböt szegélyező tengerbarázdából került magára a küszöbre. Itt a HAUG-féle törvény ismerhető fel: Az orogenézis folytán a tenger vize a barázdából kinyomódik és a parti területeken, mint epikontinentális képződmény jelenik meg. A LÓCZY-hátat korábban (1966) a Pohorjétől véltem követhetőnek. F. TESSENSOHN (1970) tanulmányának ismeretében a LÓCZY-hát a Karawankáktól a Hernádig követhető. Ugyanis TESSENSOHN írja: a Karawankákban a ílis üledékek képezte alsó karbon К—Ny csapású tengerbarázdájának D-i szegélyén self képződmények vannak. Nem dönthető el, hogy ezek az előtérnek, vagy a geoszinklinálisban levő küszöbnek helyzetét jelölik-e. Minthogy a Karawankáktól D-re a karbon nincsen meg, az üledékek előtérre mutatnak. A dunántúli alsó karbon képződményeknek a későbbi LÓCZY-háthoz való helyzete teljesen azonos a Karawankák alsó karbon flisének az ottani előtérhez való helyzetével. II. MEZOZONÁLISAN METAMORFIZÁLT KÉPZŐDMÉNYEK A Vepor DK-i oldalán megjelenő mezozonálisan metamorfizált képződményeket KOHUT-sorozat névvel jelöli az irodalom. (Tectonik Development of Czechoslovakia 1960.) Ennek csapásában találjuk a balatonhídvégi fúrás feltárta gránát tartalmú biotitos staurolitot tartalmazó klorit, kvarcit és plagioklász tartalmú biotit kvarcitot (VENDEL M., 1958). Középhegységünkben ez az az egyetlen KOHUT-sorozatra, azaz az asszinti fázis idejére utaló adat. A prékambriumi időt mindenekelőtt a bázikus kőzetek tömeges jelenléte jellemzi. Az aszszinti hegységképződési fázis során a Kárpáti-tömb egésze szárazulattá alakult. Ezt az állapotot a küszöbök és a LÖCZY-hát nagy része a harmadkorig megőrizte. A bázikus vulkánizmus méretei arra mutatnak, hogy a terület szerkezeti alakulása a prekambriumban volt a legerőteljesebb. Ez a szerkezetalakulás az É-i kontinens egészére (KOSSMAT, 1936) és amint az LÓCZY (junior, 1970) tanulmányából kitűnik, a déli kontinensekre is jellemző. ** Ezt a földterületet „A Kárpátok geotektonikai szintézise" с tanulmányomban LÓCZY-küszöb névvel jelöltem. 140