A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Balassa Iván: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből

vas egyes példányait a mai Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, tehát mindazokon a helyeken, ahol a kelták megfordultak és hosszabb ideig éltek.

13 A Kárpát-medencében is többfelé megtaláljuk. így legkeletebbre Munkács környékén, ahol még a század elején is tártak fel ebből a formából,

14 majd a szovjet régészek az utóbbi években jelentős ásatásokat végeztek és nagy mennyiségben találtak ilyen ekevasakat.

15 A Tiszántúl északkeleti részéből ugyancsak ismerünk néhány példányt, de a legjelentősebb leletegyüttes Alsószentiván pusztáról (Fejér m.) származik és ezt a székesfehérvári István király Múzeumban őrzik. A Balaton környékéről ismert példányok valamilyen formában Darnay Kálmán nevéhez fűződnek. Sajnos a háború pusztítása következtében nem találtam meg valamennyit : Ekevas. Somlóhegy. Veszprém m. Balatoni Múzeum Keszthely. Ltsz: 64.967.1. (1. kép). Ékformájú, feltehetően erősen elhasználódott példány. Lefelé egyre jobban keskenyedik. Hossza: 17,8 cm, szélessége 4,8 cm. Darnay Kálmán a somlóhegyi őskori telepen nagyjelentőségű gyűjtést végzett a múlt század utolsó évtizedeiben, amikor a szőlőforgatások 2. Kelta ekevasak a. Csabrendek. KBM. Ltsz. 64.937.1. b. Kaposmérő. KBM. Ltsz. 70.96.1. 2. Keltische Pflugscharen, a) Csabrendek, Balaton-Museum, Keszthely, Inventarnummer 64.937.1. b) Kaposmérő, Balaton-Museum, Keszthely, Inventarnummer 70.96.1. 2. Fers de charrue celtiques, a) Csabrendek, KBM, No 64.937.1.— b) Kaposmérő, KBM, No 70.96.1 2. Кельтские лемеха а) Чабрендек. КБМ. Инв. н. 64.937,1. ь) Капошмерё. КБМ. Инв н. 70. 96.

1. során rengeteg régészeti lelet került felszínre. E telephelyről, amely a neolitikumtól, a késő vaskorig lakott volt, származik ez az egyetlen ekevas.

16 Ekevas. Csabrendek. Veszprém m. Balatoni Múzeum Keszthely. Ltsz: 64.937.1. (2. kép a.). Jó megtartású, kisebb méretű, erősen keskeny példány. Hossza: 15,8 cm. Darnay e helyen kelta telepet is ásott 1884-től, az előző lelőhelytől nem nagy távolságra. Ezt az ekevasat nem említik az irodalomban.

17 Ekevas. Kaposmérő. Somogy m. Balatoni Múzeum Keszthely. Ltsz: 70.96.1. (2. kép b.). Rendkívül kisméretű, a hegyénél erősen kopott példány. Hossza: 10,7 cm. Ekevas. Nagyberki—Szálacska. Somogy m. (3. kép a.). Az egyik oldalán a szárny majdnem a hegyéig ér. Hossza: 23 cm. Ezt sajnos csak rajzból ismerem, mert nem található a Balatoni Múzeumban, vagy a második világháború alatt megsemmisült.

18 Darnay Kálmánnak a szalacskai a legnagyobb keltakori gyűjtése, amelyet ebben a római korba átnyúló oppidumban éveken keresztül végzett. Ekevas. Kaposmérő. Somogy m. (3. kép b.). Hosszú szárnya több mint háromnegyed részéig leér. Hossza: 16 cm. Innen több kisebb darab is került elő, melyből eddig a Balatoni Múzeum gyűjteményéből csak egyet sikerült azonosítani.

19 Ha ehhez még hozzátesszük azt, hogy legalább is említésből Velemszentvidről is ismerünk egy egészen keskeny ekevas formát,

20 akkor aligha lehet kétséges, hogy a Balaton közelebbi és távolabbi területén megtelepült kelták és esetleg a leigázott lakosság ugyanolyan formájú ekét használt, amelynek jellegzetes vasát a kelták által megszállt területen sokfelé megtaláljuk. Ezek a hosszú, jellegzetes ekevasak i. e. 6. századtól i. sz. 2—3-ik századig nyomon kísérhetők. Nyugat- és Közép-Európában, de a múlt század végétől a lapátalakú ekevasak kialakítását is általában a keltákhoz szokták kötni. Számos nyugat- és közép-európai lelet azt bizonyítja, hogy ezek feltűnése arra az időszakra esik, amikor a római birodalom a kelták irányába egyre jobban kiterjesztette határát (i. e. 1—i. sz. 1 sz.). A számos példa közül elegendő, ha a viszonylag nem nagy távolságra levő Idria kod Baca (Jugoszlávia) leleteire hivatkozom, ahol a két ekevasformát egymás mellett tárták fel.

21 Ugyanez volt a helyzet Velemszentviden is, ahol egészen kisméretű (hossza: 12 cm) lapos és vállas ekevasakat találtak, kétségtelenül kelta telepen.

22 A Balaton környékéről két olyan helyen tártak fel lapos ekevasakat, amelyekkel kapcsolatban a kelta eredeztetés, bár bizonyos fenntartásokkal, felvethető. Az egyik a már előbb említett Somogy megyei Szálacska. Kétségtelenül ugyanarról a helyről került elő a két ekevas forma, de meggondolkoztat a következő: Darnay Kálmán nem említi ezt tanulmányában, amiről arra lehet következtetni, hogy esetleg nem is tartotta keltának, másrészt tudjuk azt, Szálacska oppidum még a rómaiak idején is lakott volt, tehát ez az ekevas nyugodtan származhatott ebből az időből is. Mai ismereteimmel a kérdést nem tudom eldönteni, így inkább idesorolom ezt a példányt : Ekevas. Nagyberki—Szálacska. Somogy m. Balatoni Múzeum Keszthely. Ltsz: 64.930.1. (4. kép). Szimmetrikus lapátalakú, csapott vállú ekevas. Viszonylag rövid köpűje kifelé szélesedik. Hossza: 24,9 cm; a penge szélessége: 17,9, a köpű hossza: 6,0 cm.

23 A másik számításba jövő lelőhely Csabrendek, ahonnan ugyancsak került elő hosszú kelta ekevas, de talált 359