A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Szántó Imre: A végvári rendszer kiépítése a Balaton környékén 1541–1566

106 Komáromy, Magyar Bálint kapitány életéből. Hadtörténelmi Közlemények, 1912. 240—241. 1. 107 Takáts Sándor: Magyar tüzes- és lövőszerszámok. Századok, 1908. 51. 1. és ui. 1. sz. jegyzet. — OL Kincstári lt. Nádasdy-család lt. Missil. Nádasdy Tamás Ferdinándhoz. 1559. (pontosabb keltezés nélkül). Nam et ego habeo unam (ti. bombardam — Sz. I.) in Kanysa, quam propter fréquentes fatigationes dandum Signum miseris colonis (cum Thurci ad depopulandum soient excurrere), ut subito signo fugae se consulerent". — Iványi Béla: A tüzérség története Magyarországon kezdetétől 171 l-ig, Hadtörténelmi Közlemények, 1927.18.1.—Azonnal jelzést adtak, ha a török valami palánknak való fal készítéséhez fogott. Takaró Mihály tihanyi kapitány 1558. július 7-én jelentette: „Vasárnapra virradóan Ságvárott az terekek egy szentegyházat erősítenek meg: rajok ütnék, Istennek akaratjábul mindgyárást megvettem tőlük az tornyot; egy óránál tovább viattam reájok". Id. Takáts, Rajzok a török világból. II. Bp. 1915. 61. 1. 108 Szegő, Végváraink szervezete 52—53. 1. 108 Acsády, Végváraink és költségeik a XVI. és XVII. században. Hadtörténelmi Közlemények, 1888. 266. 1. 110 A vármegyei nemesi katonaság szánalmas állapotára: Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest, 1846. 340. 1. Id. Acsády Magyarország három részre oszlásának története. Bp. 1897. 180.1. 111 Károlyi, Fráter György levelezése. Történelmi Tár, 1880. 92. 1. Fráter György Ferdinándhoz. Szászsebes, 1551. júl. 12. ,,... Ad quam rem 1 lispani et Itali imprimis utiles forent, quibus istorum qui hic sunt numerum quamprimum Maiestas Vestra augere, maioresque cataphractorum copias mittere dignetur; quibus Turcis nihil formidabilius nee quod terrorem magis illis incuteret, esse potest. Nam Germani ut laborum impatientes sunt, sic etiam ex minima re offensi aegrotant graviter, multique etiamnum ex eis dissenteria moriuntur.

.." 112 A gyalogságnak a mieink eleinte még kevés jelentőséget tulajdonítottak. Mikor a rendek 1543-ban a végházak állandó őrségének a számát 16 000 emberben állapították meg, 3—4000 gyalogost és 12—13 000 huszárt kívántak. Lásd: Takáts, A magyar gyalogság megalakulása Bp. 1908.262—263. 1. 113 Komáromy, Magyar Bálint. Hadtörténelmi Közlemények, 1912. 271. 1. Magyar Bálint Nádasdy Tamáshoz. Hegyesd alatt, 1562. ápr. 3. 111 Sta. Ungarn, 1554. Fase. 74. Sforza Pallavicini Ferdinándhoz. Győr, 1554. okt. 5. 116 Takáts Sándor: A huszár, a száguldó és a jargaló. Takáts Sándor: Emlékezzünk eleinkről. Bp. é. n. Genius kiadás, 81 s köv. 1. — Hóman —Szekfü: Magyar történet. 111. Bp. 1943. 226. 1. 118 Szabó istván: A hajdúk 1514-ben. Századok, 1950. 178—198. 1. —Ua.: A hajdúság kialakulása. Debrecen, 1956. Alföldi Füzetek 1. sz. — Rácz István: A hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1969. Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth nominatae. Series Historica VIII. 1969. 7—44. 1. 117 A szegedi hadinépről szóló 1552. évi kimutatás (Sta. Ungarn, 1552. Fase. 63. Nomina dominorum, capitaneorum et militum, quorum gentes fuerunt Zegedini. — Takáts, A magyar gyalogság megalakulása. Bp. 1908. 32. 1.) 1860 rendes magyar gyalogost és 1000 hajdút említ. Nem sokkal később azonban a darabontok és a hajdúk egységes gyalogsággá ötvöződtek, úgy hogy a darabont és a hajdú szó ugyanazt jelentik. 118 Komáromy, Magyar Bálint. Hadtörténelmi Közlemények, 1912. 273. 1. Magyar Bálint Nádasdy Tamáshoz. Hegyesd alatt, 1562. ápr. 8. 119 Bp. Hadtörténelmi lt. Törökkori iratok, 1548. Nr. 53. Ferdinánd Malvezzi oratorhoz, 1548. jan. 23 quod factu difficillimum sit, ut tot latrones et praedones, qui propter tot annorum bella ex rapto et latrocinüs vivere asueti, in silvis latitare, atque nunc hue, nunc illuc latrociniorum suorum exercendorum causa sese subripere soient.

.. " — Takáts, A magyar gyalogság megalakulása. Bp. 1908. 93—94. 1. 120 Gyalókay Jenő: Végvár és csatatér. Magyar Művelődéstörténet. III. A kereszténység védőbástyája. Bp. 1940. 239. 1. 121 Istvánffy, Magyarország története. Ford. Vidovich György. Debrecen 1867. 404. 1. 122 1574: 14., 1588: 20., 1595: 31., 1596: 23., 1597: 23., 1599: 3. te. 123 A gyalogosok közé számíthatók a naszádosok is. A magyar naszádosokat I. Ferdinánd Komáromba telepítette. A komáromi naszádosok kiváltságlevele. Hadtörténelmi Közlemények, 1895. 395—399. 1. — Molnár Erik (szerk.): Magyarország története. I. Bp. 1964. 173. 1. 124 Komáromy, Magyar Bálint. Hadtörténelmi Közlemények, 1912. 273—274. 1. Magyar Bálint Nádasdy Tamáshoz. Hegyesd alatt, 1562. ápr. 10. 125 Salamon, Az első Zrínyiek. Pest, 1865. 579. 1. •— Gyalókay, Végvár és csatatér. Magyar Művelődéstörténet. III. Bp. é. n. 228. 1. •— Iványi Béla: A tüzérség törénete Magyarországon. Hadtörténelmi Közlemények, 1927. 1., 4., 370. 1. 12e Szendrei, Váraink rendszere és fölszerelése. Hadtörténelmi Közlemények, 1888.418.1. 127 Sta. Ungarn. 1550. Fase. 56. 128 Acsády, Végváraink és költségeik a XVI. és XVII. században. Hadtörténelmi Közlemények, 1888. 72. 1. 129 Komáromy, Gersei Pethő János levelei Nádasdy Tamáshoz. Történelmi Tár, 1904. 270—271. 1. Pozsony, 1552. szept. 18. 130 Sta. Ungarn, 1550. Fase. 56.— Tihanyban a lovasok rendes létszáma 1554-ben 50, később 26, a gyalogosoké pedig 50 ember. Ugyanannyi 1577-ben és 1593-ban. Lásd: Erdélyi, A tihanyi apátság története. Bp. 1908. 151. 1. 3. sz. jegyzet. 131 Hóman—Szekfü, Magyar történet. III. Bp. 1943. 164—165. 1. 132 OL Nádasdy-család lt. Missil. Ádám deák levele Nádasdy Tamáshoz. 1551. Kisasszony napján. Id. Takáts Sándor: Ráthoti Gyulaffy László. Hadtörténelmi Közlemények, 1915. 477. 1. — Takáts, Emlékezzünk eleinkről. Bp. é. n. Genius kiadás, 145. 1. Cseh Dénes 1551-ben Sárvárról írja Nádasdy Tamásnak :, .Nagyságod szolgái : Policsányi György és Zárka Pál mentek volt Veszprémbe az török elébe, ott az uraimmal, kik ott Veszprémben voltak és némihány felől eleinkbe gyűltek az szegénységgel, reájuk ütöttek az terekekre... Az fü vajdák, agák mind foglya estek... Azt mondja Zárka Pál, hogy Mátyás királytul fogva időkben sehol nem estek ennyi főnépek és ilyenek, mint most estek... " 133 Komáromy, Magyar levelek a XVI. századból. Történelmi Tár, 190. 391—392.1. Id. ifj. Szakály, Tolna megye negyven esztendeje 52—53. 1. 131 Takáts, Thengöldy Bornemissza János 357. 1. Id. ifj. Szakály, Tolna megye negyven esztendeje 53. 1. — Komáromy, Magyar levelek a XVI. századból. Történelmi Tár, 1907. 148—149. 1. Ormány Józsa Csányi Ákoshoz. Sümeg, 1561. okt. 31.,,... Pápa mellett két száz lóval voltak terek és lesre várták volna a pápai uraimat.. ." 1 3S Takáts Sándor: A török—magyar bajviadalok. Bp. 1913. 50—51. 68—69., 79—81. 1. 138 Takáts, Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 1922. 216. s köv. 1 — Gyulafi Lestár történeti maradványai. Történelmi Tár, 1893.203—204. 1. — Komáromy, Magyar Bálint. Hadtörténelmi Közlemények, 1912. 243—244., 258—259. 1. 137 Vö. Bartha Antal: A magyar történelem problémái 1526-ig. Történelmi Szemle, 1968. 1—2. sz. 123—124. 1. — Nagy László: Bethlen Gábor a független Magyarországért. Bp. 1969. 468. 1. 138 OL Nádasdy-család lt. Missil. Thurzó Ferenc nyitrai püspök Nádasdy Tamáshoz. Nagyszombat, 1555. jan. 19. ,,... Rationes et conditiones conducendorum mille Equitum ad annum salarium (vulgo Jargalaz) cum summa difficultate coniunctas accepi..." — Takáts Sándor: \ huszár és a száguldó. Budapesti Hirlap, 1910. május 19. — Tóth Zoltán: A huszárok eredetéről. Hadtörténelmi Közlemények, 1934. — Hóman—Szekfü, Magyar történet, III. Bp. 1943. 162. 1. 139 OL Nádasdy-család lt. Missil. A helytartótanács Nádasdy Tamáshoz. Pozsony, 1552. okt. 23. ,,...ubi etiam reperitur ingens fugitivorum hominum, qui... a partibus Debreczen et aliis inferioribus locis rabiem Thurcicam fugerunt, numerus. . ." 140 Takáts Sándor: A török hódoltság korából. Bp. é. n. Genius kiadás, 299. 1. 3. sz. jegyzet: „Multi sunt pauperes nobiles, qui sunt optimi milites et omnes respiciunt confugiunt et congregantur ad dominum nostrum, quos omnes dominus noster cogitur donis et peeuniis providere, quia bona illorum Turcus possidet". 141 Komáromy, Magyar Bálint. Hadtörténelmi Közlemények, 1912. 243. 1. Erdélyi, A tihanyi apátság története. Bp. 1908. 155—159. 1. 142 Komáromy, Magyar Bálint. Hadtörténelmi Közlemények, 1912. 238—239 1. I1:l Fraknói, Magyar Országgyűlési Emlékek IV.24.1. — Szegő,Végváraink szervezete 184. 1. — Benczédi László: Parasztok és katonák XVII— XVIII. századi Habsburg-ellenes mozgalmainkban. Üj írás, 1963. 5. sz. 738—743. 1. — Pach Zsigmond Pál (szerk.): Vita a magyarországi osztályküzdelmekről és függetlenségi harcokról. Bp. 1965. 272—274. 1. — Salamon, Magyarország a török hódítás korában. Pest, 1864. 137—138. 1. ,,A foglalkozás nélkül maradt harcosok eme nagy számából egész sereg condottieri állott elő, kik készek voltak zsoldért szolgálni, akár a magánosok, akár a király váraiban". 141 Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556—1767. Bp. 1969. 223—224. 1. — Takaró Mihály tihanyi kapitány hajdúi a szegénységet úton-útfélen sarcolták,kínozták, lábuknál fogva akasztották fel őket. Lásd: Komáromy, Magyar Bálint. Hadtörténelmi Közlemények, 1912. 262—263. 1. 115 Benczédi, Parasztok és katonák XVII—

XVIII. századi Habsburgellenes mozgalmainkban. Pach Zsigmond Pál (szerk.): Vita a magyarországi osztályküzdelmekről és függetlenségi harcokról. Bp. 1965. 272—274. 1. — OL Nádasdy-család lt. Missil. A helytartótanács Nádasdy Tamáshoz. Pozsony, 1552. okt. 23. ,,... universa illa Regni plaga usque adPoloniae confinia capitatim pro salute patriae, pro aris et focis, atque adeo pro liberis et coniugibus consurgat.. ." — Brutus, Rerum Hungaricarum libri III. 424. 1. ,,... pro laribus, ac liberis pugnant". Id. Szegő, Végváraink szervezete 342. 1. 148 Sta. Ungarn, 1548. Fase. 55. Ad Sacratissimam Caesaream Maiestatem Statuum et Ordium Regni Hungarie supplicatio. 1548. febr. 27. 147 Erdélyi, A tihanyi apátság története. Bp. 1908.159.1. 148 Acsády, Végváraink és költségeik. Hadtörténelmi Közlemények, 1888. 263. 1. — Takáts, Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 1922. 59. 1. A palotai vártartomány falvainak és pusztáinak túlnyomó része 1559-ben a tisztek és a főlegények kezén volt. (Nomina possessionum, quas milites Palotaienses ad arcem Palota possident pro officio, 1559. ápr. 3. Martonfalvay Imre deák írja Emlékiratában: ,,Miérthogy Szegligethöz igen kevés jószág vala, nem volt az nagy puszta várat honnét építenöm..." (Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XVI—XVIII. századokból. Bp. 1881. 138. 1.) 149 Erdélyi, A tihanyi apátság története. Bp. 1908. 163—166. 1. — Hegyesd vár uradalmához tartozott 1525-ben: Almád, Bécs, Győrök, Válus és Vindornyaszőllős egészen, Csáford, Karmacs és Törek határában néhány részbirtok. Vö. Békefi Rémig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Bp. 1907. 279—282. 1. 150 Martonfalvay Imre deák Emlékirata. Bp. 1881. 138. 1. 151 Vö. Pákay Zsolt, Veszprém vármegye története a török hódoltság korában a rovásadó összeírás alapján (1531—1696). Veszprém, 1942. 9—10.1. 152 Erdélyi, A tihanyi apátság története. Bp. 1908. 147., 154—155. 1. Okit. 189. sz. 153 Takáts, Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 1922. 220. 1. 154 Erdélyi, A tihanyi apátság története. Bp. 1908. 157. 1. 165 Századok, 1869.498.1. — Szegő, Végváraink szervezete 177.1. —Pákay, Veszprém vármegye története 16. 1. 150 Komáromy, Magyar Bálint. Hadtörténelmi Közlemények, 1912. 246. 1. 157 Uo. 270. 1. Magyar Bálint Nádasdy Tamáshoz. Fonyód, 1562. jan 1. 158 Erdélyi, A tihanyi apátság története. Bp. 1908. 165—166. 1. 159 Hóman—Szekfü: Magyar történet. III. Bp. 1943. 124. 1. 180 Uo. 137—146. 1. A Habsburg király — Szekfü Gyula megállapítása szerint — ,,az országból kiszállított jövedelmek fejében olyan összegekkel táplálta a folyton szükséget szenvedő védelmi vonalat, amely összegeket egyedül ő, Közép-Európa széles területeinek ura, tudott megszerezni". A polgári történetírás váltig hangoztatta, hogy a védelmi vonal helytállásban az idegen pénznek és katonai segítségnek volt döntő szerepe, amit közvetlenül vagy közvetve a Habsburgoknak köszön324