A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Koppány Tibor: XI. századi királyi udvarház maradványai Zircen

Zselicszentjakabra Zádor Mihály: Kaposvár, Bp. 1964. 28—35. Vértesszentkereszt hasonló helyzetére az ott ásató Ámbrusné Kozák Éva hívta fel figyelmemet. Figyelemre méltó, hogy Zirctől mintegy 10 km-rel délkeletre, Alsópere puszta mellett, Zirccel egyező méretű Árpád-kori templom romja áll az erdőben. A felszín fölé csak északi, 80 cm vastag falának kb. 5 méter hosszú szakasza emelkedik, de a keletéit, íves szentéllyel záródó templom alaprajza a terepen egyértelműen felismerhető. Hajójának külső mérete 8 X 15 méter, amelyhez7 méter átmérőjű apszis csatlakozik. A rom körül nagyjából 30 méteres átmérővel épített körítőfal látszik, amelynek déli oldalán mély árok húzódik, észak felé pedig lakóházak helye látszik. (Koppány i. m. 139—140. oldal; Rómer Flóris: A Bakony. Győr, 1863. 135. Az alaprajz 1964. évi felmérésem.) A település a középkori okleveles adatokból ismert Perével azonosítható. Első említésekor, 1290-ben a Rátót nemzetség birtoka volt, amelyet Csák-nembeli Márk fiai: István és Péter vettek meg a már tulajdonukban levő Tés falu mellé. A felsorolt szomszédok, a Szalók nemzetségbeli Balaiak, a zirci apát és a fehérvári keresztesek, valamint a fehérvári káptalan az oklevélben említett Perét, Tés, Rátót, Bála, Olaszfalu és Bakonynána közé lokalizálja. (T. T. I 888. 592.) A falu később a Csákok építette Bátorkő uradalmához tartozott. (Csánki III. 246; IIa—Kovacsics i. m. 330.) 1290 előtti birtokviszonyait nem ismerjük. A Rátót nemzetség kaphatta királyi adományként a törzsbirtok Rátóttal határos Perét, de vásárolhatta is azt. A település temploma az előző feltevést támasztja alá. Elképzelhető, hogy Pere a zirci királyi udvarházhoz tartozó falu volt, s ott korai építésű templom állott. Történetkutatásunk lehetségesnek tartja ugyanis, hogy a királyi udvarhelyekhez nem csak egy kápolna tartozott, ahogy ezt Pécsvárad esetében feltételezi Győrffy György. (Győrffy MTA II. O. K. 1969. 214.) A perei templommal kapcsolatban bizonyítékokat — Zirchez hasonlóan — csak teljes igényű régészeti feltárás adhatna. Ennek remélhető megtörténtéig meg kell elégednünk feltételezéssel. 35 Győrffy György: A honfoglaló magyarok települési rendjéről. Arch. Ért. 1970. 2., 199. (a továbbiakban: Győrffy Arch. Ért. 1970.) 10 Lövőid: Szentpétery Krit. jegyz. 1565. és Jankovich Miklós „Budakörnyék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye." Bud. Rég. XIX. 1959. 73. 37 Győrffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok, 1958. 1—4., 36. :l

* Győrffy Arch. Ért. 1970. 2., 203. és Heckenast Gusztáv: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. Bp. 1970. 38—43. 39 Heckenast i. h. '" Glaser Lajos: Dunántúl középkori úthálózata. Sz. 1929—30. 116. oldalon a 18—19. sz. útvonal. 41 A Dunántúl erdőborította, alacsony hegyvonulatait a X. század második felében szállta meg a magyarság, szláv őslakossága azonban korábbi. A kérdésre: Kniezsa István „Magyarország népei a Xl-ik században" Szt. István Emlékkönyv. II. Bp. 1938. és legutóbb: Moór Elemér: Az Árpád-monarchia kialakulásának kérdéséhez. Századok, 1970. 2., 361. 42 Horváth K. i. m. 2. — IIa—Kovacsics i. m. 414. 43 a) A közeli Olaszfalu neve után talán a ciszterciek által telepített latinok falva volt, bár latinus, tehát vallon bevándorlókkal korábban is számolhatunk, ahogy erre XI. századi adatok alapján Heckenast Gusztáv volt szíves figyelmemet felhívni. Területe mindenesetre a szentkirályi részbirtokhoz hasonlóan a zirci udvarházhoz tartozhatott. b) A Pápa melletti két Tevel X. századi fejedelmi szálláshely, maga is uradalmi központ (Heckenast i. m. 81.). Hozzá tartozhatott a közeli lváncháza, ahol a középkorban a zirci apátság prediálisai éltek (IIa—Kovacsics i. m. 206.). c) Berénd (ma Ajka része) a lövöldi királyi udvarházhoz tartozott Boldéval együtt (Csánki 111. 222., 224., 257.) és mint távoli birtokot, önálló gazdatiszt irányította (Horváth K. i. m. 10.). cl) Sóly, bár nem fekszik a Bakonyban, királyi kápolnás helyként talán maga is udvarhely volt. A

IV. Béla király által 1257-ben átíratott veszprémi donációslevelet ugyanis itt adta ki 1009-ben I. István király, kápolnáját pedig 1221-ben 11. Andrástól kapta meg a veszprémi püspök (Szentpétery Krit. jegyz. 372., uő: Szt. István király pécsi és pécsváradi alapítólevele. É. n. és Győrffy György: Székesfehérvár feltűnése a történelmi forrásokban. Székesfehérvár évszázadai. 1. Szfvár, 1967.23.). e) Balatonszöllős zalai részbirtoka, a Győr megyi Börcs, az ismeretlen helyű Kékkőfő távolabbi részbirtok volt, az ugyancsak ismeretlen Kőudvar azonban megint egy királyi udvarház birtoka lehetett (Horváth K. i. m. 10.). 11 IIa—Kovacsics i. m. 158. 45 1392 után a Garaiaké, 1401-ben az ő várnagyuk a bakonyi ispán: Századok, 1876. 303. 18 Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 1. Bp. 1963. 45. " Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I. Bp. 1890. 297., 333—336. Die Überreste eines königlichen Freihofes aus dem 11. Jahrhundert in Zirc 1942 und 1943 legte der damalige Direktor des Veszprémer Museums Dr. László Nagy auf dem Marktplatz von Zirc die Grundmauern einer mittelalterlichen Kirche frei. Die Kirche war von einem Friedhof umgeben, der wiederum mit Steinmauern umgrenzt wurde; zur Nordseite der Kirche wurde ein aus mehreren Räumen bestehendes Gebäude zugebaut. Südlich der Kirche, an der Einfriedungsmauer kam noch ein Wohnhaus zum Vorschein. Auf Grund der Überlieferungen der Chroniken und der Angaben der mittelalterlichen Urkunden scheint es wahrscheinlich zu sein, daß diese Kirche mit friihromanischem Grundriß die Kapelle des sich im 11. Jahrhundert hier befindenden königlichen Walddomänenzentrums, Curtis war, in dem der König András I. im Jahre 1060 verstarb. Es ist anzunehmen, daß das zu ihr im Norden zugebaute, einen komplizierten Grundriß habende, mehrmals umgestaltete, aber noch nicht vollständig freigelegte Gebäude das königliche Herrenhaus war. Das an der südlichen Seite der Einfriedungsmauer freigelegte Wohnhaus war ein im 15. Jahrhundert aus Stein errichtetes und aus drei Räumen bestehendes Gebäude, vielleicht das Pfarramt oder das Wohnhaus eines ärmeren Adligen. König Béla III. schenkte Zirc im Jahre 1182 den aus Frankreich nach Ungarn geholten Zisterziensern. Die Mönche errichteten ihr großes Kloster mit typisch französischem Grundriß und französischer Bauform um 1200, bis zu diesem Zeitpunkt durften sie in dem ehemaligen königlichen Herrenhaus gewohnt und dessen Kapelle benutzt haben. Nach der Errichtung der Klosterkirche wurde die königliche Kapelle die Pfarrkirche des sich neben dem Herrenhaus herausbildenden und zum Kloster gehörenden Dorfes der Leibeigenen und bewahrte diese Funktion das ganze Mittelalter hindurch. Sie wurde mit dem Kloster und dem Dorf zusammen im Jahre 1553 vernichtet, als die Bevölkerung vor den Türken, die Veszprém im vorangehenden Jahr eingenommen hatten, flüchtete und das Kloster sprengte. Das Dorf wurde nach 1715 um die Trümmer der Kirche wiederaufgebaut. Zwischen 1761 und 1763 riß man auch die Überreste der Kirche ab und baute die auch heute noch bestehende Barokk-Kirche aus ihren Steinen auf. Die Bedeutung des in Zirc freigelegten mittelalterlichen Gebäudekomplexes wächst über die Grenzen des Komitats Veszprém hinaus, weil er das einzige von den um die Zeit der Gründung des ungarischen Staates, in der ersten Hälfte des 11. Jahrhunderts organisierten königlichen Domänenzentren ist, dessen bauliche Überreste auf uns geblieben sind. Die Kontrolle der fast vor dreißig Jahren durchgeführten Grabung, eine sämtliche Gesichtspunkte berücksichtigende, vollwertige Freilegung, könnte die Frage der Baugeschichte des königlichen Freihofes in Zirc und zugleich die Frge einer bisher unbskannten Periode der Architektur Ungarns im 11. Jahrhundert beruhigend beantworten. Tibor Koppány 146