A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Fügedi Erik: A Szentgyörgyi Vincze család
A Szentgyörgyi Vincze család A Szentgyörgyi Vincze család nem ismeretlen történetírásunk előtt. Az 1417-ben adományozott címereslevelet Nagy Imre és Nyáry Antal már a múlt században kiadta, 1 Mályusz Elemér pedig Benedek fehérvári préposttal és rokonával Vincze Lászlóval a királyi bevételek bérlőjével, illetve kettőjüknek Zsigmond uralkodása alatt játszott szerepével foglalkozott. 2 A Vinczék levéltára — a Dunántúlon kivételesnek számító jelenség ez — részben a szepesi káptalan, részben az Amadécsalád marcaltői levéltárában fennmaradt és lehetővé teszi a család genealógiájának összeállítását. De bármennyire is megmaradtak a családi iratok, bármilyen nagy segítséget is nyújt a család kihalásakor, még a 15. században összeállított leányági leszármazás, ez a genealógia sem teljes, mert — amint arra másutt rámutatunk 3 — a hiányzó adatok nem a levéltár szétszóródásának következménye, hanem annak a magyar jogi felfogásnak, amely a lányokat és asszonyokat sohasem tekintette teljes jogú családtagoknak. A függelékként közölt leszármazási táblát és a 15. századi genealógiai feljegyzést olvasva ezt a megállapítást csak megerősíthetjük. De ez a genealógia mégis valamivel részletesebb, mint a többi középbirtokos nemes családé és így segítségével megkísérelhetjük két társadalmi jelenség vizsgálatát : 1. a polgárság és nemesség összefonódását ; 2. a középbirtokos nemes családok házassági politikáját. 1. A szóban forgó családot történeti irodalmunk mind a mai napig Szentgyörgyi Vinczének nevezi, s az összetételt más hasonló eseteknek megfelelően úgy magyarázza, hogy a család kiemelkedő tagja, mondhatnánk megalapítója egy bizonyos Vincze volt, a Szentgyörgi pedig a nemesi birtokról vett családnévnek felel meg. Az a Vince, aki magát fehérvár bírájának és polgárának (condam iudex et cívis Albensis) nevezi, 1382-ben végrendelkezett, s vagyonát unokaöccsére Szentgyörgyi Imre fiára, Tamásra (Thomas filius Emerici de Sane to Geórgio, germanus meus) hagyta. 4 A rokoni kapcsolat kérdésének megoldását a germanus szó teszi lehetővé. Úgy látszik, hogy ez a kifejezés a 15. század folyamán értelmét változtatta. A század végén a szó szoros értelmében vett édestéstvért, tehát ugyanazon apától és anyától származó testvért jelentett, 5 A 14. század végén azonban germanus alatt unokaöcsöt kell értenünk, mégpedig a nővér fiát, szemben a nepos-szal, amely a fivér fiát jelentette/Ismét a magyar nemesség jogi gondolkodásával állunk szemben, amely szükségesnek látta, hogy más kifejezésser jelölje meg a fiágon rokon, tehát teljesjogú unokaöcsöt (nepos) szemben azzal, aki „csak" leányágon volt rokon (germanus) s mint ilyen az öröklésből ki volt zárva. A germanus kifejezés használata azonban azt jelenti, hogy Vince maga nem volt „Szentgyörgyi", hanem nővére ment férjhez egy Imre nevű Szentgyörgyi nemeshez és lett Tamás anyjává. Esetünkben a Vincze családnév kialakulását nem nehéz nyomon követni. Egy ideig, sőt még két évtizeddel később is, Tamást csak Vince unokaöccsének nevezik. 6 Az 1410-es években ez a kifejezés ragadványnév formájában állandósult és Tamást most már a „Vinczének nevezett" (Vinche dictus) Tamásnak mondják. 7 Egy 1433-ban kelt oklevél, amely egy 1411 előtt megindult per halasztása még mindig egyszerűen „Szentgyörgyi"-nek nevezi unokaöccsét. 8 1415-re azonban úgy látszik, hogy a ragadványnév családnévvé alakult át és Szentgyörgyi Imre leszármazói valamennyien a Vincze névvel éltek. 9 Ez a fejlődés szépen mutatja, hogy egy Imre nevű szentgyörgyi nemes elvette Vince fehérvári bíró húgát és miután fia, Tamás a bíró vagyonát és társadalmi tekintélyét örökölte, előbb Tamást, majd testvéreit és utódait is Szentgyörgyi Vinczéknek nevezték. Utólagosan, de úgy látszik jogtalanul nevezi a magyar történettudomány Benedek fehérvári prépostot is Szentgyörgyi Vinczének. Első tekintetre valóban ő is a családhoz tartozik, tehát fiági rokonnak tűnik, de csak „közeli rokona" volt Szentgyörgyi Vincze Tamásnak. 10 A prépost származásáról három oklevél áll rendelkezésünkre. 1416-ban a király egy Fejér megyei birtokot adományozott a prépostnak és „per eum Demetrio filio Nicolai de Alsouadkerth patrueli fratri ac Jacobo diet о Sas de Acha sororio suo". 11 1417-ben a király címert adományozott a prépostnak és rokonainak, akiket az oklevél így sorol fel: „honorabilis Paulus et Demetrius filii Nicolai alias de Vadkerth necnon Johannes magnus de Pathak germanus et consanguineus". Ezeken kívül a címeradomány kiterjed a következőkre is : „nobiles Ladislaus et Johannes filii condam Thome Vincze de Zenthgyurgh". 1 * Egy, a címereslevéllel azonos napon kelt adomány a fentiek közül Demetert „de Alsowuadkerth archiepiscopali, fratri noMlUato" nevezi. 13 A felsorolt adatokat még egy pápai supplicatioval egészíthetjük ki, amely szerint a prépost apját Mihálynak hívták. 14 A felsorolt adatok akkor válnak jelentőssé, ha a magyar nemesség fentebb már idézett jogi felfogását vesszük tekintetbe. Általános szokás volt a címeradománynak a rokonokra történő kiterjesztése, de elsősorban a fiági rokonokra. Itt azonban a fiági rokonok közül csak kettőt említenek az oklevelek: Pál klerikust és annak 261
