A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Horváth László: Későkeltakori lakóház leletmentése Keszthely-Úsztatón

Későkeltakori lakóház leletmentése Keszthely-Usztatón 1969 június közepén Hunyady Károly, a keszthelyi Agrártudományi Főiskola újmajori üzemegységének agronómusa értesítette a Balatoni Múzeumot, hogy a Keszthely-úsztatói homokkőbánya területén régészeti leletek kerültek elő.

1 E bejelentés nyomán 1969. június 19—21 között kisebb leletmentést végeztünk a lelőhelyen. A Keszthely és Alsópáhok között húzódó kelet—nyugat irányú műút két részre osztja az ún. Gáti-dombot. A lelőhely a domb északi részén van. Ezt a dombot, amelyet a környéken és a szakirodalomban több néven emlegetnek, nyugatról a Balaton egykori hévízi öble, míg a többi oldalát a csatornázott Hévíz-lefolyás határolja.

2 Az öböl eltőzegesedett szintjéből két szigetszerű domb emelkedett ki, amelyek közül a keleti kiemelkedést a Gáti-domb elnevezésen kívül régebben Mosóház néven is említették.

3 Ma már főleg Úsztató néven ismerik, azonban emlegetik korábbi nevein is. A domb a régészeti szakirodalomban nem ismeretlen, mivel ásatás, leletmentés, topográfiai terepbejárás és a véletlen útján különböző korokból származó leletek kerültek felszínre.

4 A bennünket közvetlenül érdeklő rész, a domb északi része, a Magyarország Régészeti Topográfiája I. kötetében 21/12. sz. lelőhelyként szerepel. E terület nyugati lejtőjén az évekkel ezelőtt megnyitott homokkőbánya fokozottabb kihasználására került sor. Ennek kapcsán 1969 tavaszán a feltalajt munkagépekkel eltávolították a bányászásra alkalmas rétegig. A bánya centrumában ez a munka 3—4 m relatív mélységet jelentett, míg a perifériális részeken*csupán 50—100 cm-t. A lehordott feltalajban — megfigyelésünk szerint — későrézkori, péceli kultúrába tartozó és bronzkorvégi edénytöredékek voltak. A leletmentés megkezdésekor ezek pontosabb előkerülési helyét már nem lehetett meghatározni. A feltalaj gyalulásakor a bánya délkeleti szögletében, ahol csak 50—100 cm vastagságú földréteget mozgattak meg a gépek, egy későkeltakori lakóház és két későrómai kemence körvonala bontakozott ki. A kemencék a háztól délkeleti irányban 6,5 m-re helyezkedtek el. A két objektum közötti területet a munkagépek teljesen megsemmisítették, a kemencéket környező területre pedig átlagban 3 m vastagságban összetömörítették a lenyesett talajt. A nagymértékű bolygatás miatt nem lehetett eldönteni, hogy szabadban levő kemencék ezek, vagy egy ház belsejének tartozékai. A kemencék közvetlen környékén padlószintet, vagy járószintet nem észleltünk. Annyit azonban sikerült megfigyelni, hogy a két kemence és a lakóház nem azonos időben működött. A kemencékben és körülöttük későrómai tégla- és edénytöredékek voltak, a házból pedig teljesen egyértelműen későkeltakorra keltezhető edénytöredékek kerültek elő. A továbbiakban csupán a későkelta lakóházzal kívánunk foglalkozni (1—2. kép). A lakóház alakja téglalap alakú, sarkai lekerekítettek (3. kép). Északnyugati sarkát a munkagép megbolygatta, de minden valószínűség szerint —• mint a későbbiekben látni fogjuk — a lakóház bejárata itt volt. A ház hossztengelye nyugat—keleti irányú. A 115 cm mélységű padlószint felett 85 cm vastagságban gyalulták le a földet. Az érintetlenül hagyott rész (30 cm) tanúsága szerint a ház földbe mélyített gödörlakás volt. A ház készítői kihasználták a természetadta lehetőségeket, ugyanis a ház padlózatát a természetes helyzetben fekvő, legfelső homokkő réteg képezte. A ház mérete a padló szintjében 4,05 X 2,8 m. Az épen maradt, padlószinttől maximálisan 30 cm-re felmenő oldalfalak kissé kifelé dőlnek. Hunyady Károly közlése szerint a ház foltját kb. 50 cm mélységtől lehetett észlelni. Közlése alapján a ház földbe mélyített oldalfalának magassága a padlószinttől az akkori felszínig kb. 65 cm volt. A ház hossztengelyétől kissé délre, a nyugati és keleti oldalon egy-egy nagyjából kerek átmetszetű cölöplyukat találtunk. A nyugati cölöp átmérője 40 cm, a keleti 35 cm. A cölöpök a padló szintjétől 35 cm mélységben

s gömbölyű alakban végződtek. Tehát a cölöpök nem voltak kihegyezve, beépítésük gödörásás segítségével történhetett. Az észlelt kerek folt a korhadó fa bomlástermékeinek nyomán színeződött el, magát a gödör foltját viszont nem figyelhettük meg. Sövényfonás, vagy egyéb építmény nyomát a ház számára mélyített gödör oldalfalában nem észleltünk. A ház bejáratát sem tudtuk már megfigyelni. Csupán közvetett bizonyítékunk van arra, hogy a ház bejárata a nyugati oldalon, annak is az északi felében volt. Ezt a részt, mint említettük, a gép megbolygatta. A lakóház többi részén azonban bejáratra utaló nyomot nem állapíthattunk meg. így a bejárat helyét csak a bolygatott területre tehetjük. Az említett két cölöplyukon kívül a ház külső és belső részén több cölöplyuk nem volt. A megmaradt, maximálisan 30 cm vastagságú, padlószint feletti rétegben rendszertelenül sok edénytöredék, kevesebb állatcsont és szarvasagancs töredékek jelentkeztek. Néhány agancstöredéken fűrészelés nyoma volt. S 5