A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: A pötrétei későbronzkori kincslelet

gyűrődés figyelhető meg, míg mások felülete teljesen egyenletes. A gyűrődések is bizonyítják, hogy nem kalapálással gömbölyítették a pitykéket. A külső gömbszelet alakú lemezek elkészülése után került sor a felvarráshoz szükséges lyukak átütésére. Két ellentétes oldalon — néha alig 2 mm-re a széltől — belülről kifelé ütötték ki árral a két lyukat. A pitykét puha anyagra, valószínűleg fára helyezték. Ezért a lyuk anyaga kitüremkedett, amit csiszolással igyekeztek eltüntetni. Az élesen kihajló részek ugyanis könnyen elvághatták volna a felvarráshoz használt fonalat. A kisebb lyukak esetében, ahol a kitüremkedett anyag is kevesebb volt, eltekintettek a lecsiszolástól. A lyukakat nem azonos szerszámokkal készítették. Háromféle árat használtak: egy kör keresztmetszetűt (ez a leggyakoribb), egy lesarkított téglalap vagy ovális és egy négyzet keresztmetszetűt. Ez utóbbi a legritkább, csak egy erősen oxidálódott töredékes darabon figyelhető meg. A szerszám formáját jól kiadja, mert a kitüremkedéseket sem csiszolták le (11. kép 1.). Több darabon a lecsiszoláskor visszahajlott egy-egy rész, ezért a szerszám alakja nem meghatározható. Csak három pitykén találunk kettő helyett három lyukat (11. kép 2. és 12. kép 3—4.). Két esetben megállapítható, hogy a harmadik lyukat utólag ütötték be, mégpedig kívülről befelé. A kisebbiknél a lyuknál megrepedt a lemez, a nagyobbiknak a közepét lyukasztották ki utólag. A harmadik pitykénél a két lyukkal egyidős a harmadik is. Azért volt rá szükség, mert az első kettőt nem egy átmérőn keresztül ütötték. Nagyméretű pitykék. Ltsz. : 69.11.3. (9. kép 3—11. és 10. kép 3—11.) 8 db különböző méretű, szegeccsel felerősíthető, verőtőn készült, többnyire sérült bronzpityke. Készítésük szinte azonos módon történt, mint az előbb leírt pitykéké. Méreteik eltérése mellett (átm.: 29—39 mm, csak egyik kisebb, mint a másikak legnagyobbika) más különbséget is megfigyelhetünk. A készítő kifejezetten törekedett arra, hogy a pitykék szabályos kör alakúak legyenek. Csak egy centrálisán elhelyezett lyukat ütött rajtuk, kívülről befelé. Nem varrással, hanem széles fejű, öntött szegeccsel erősítették fel őket a ruhára. Négy pitykén maradt meg a patkószerűen visszahajtott szegecs. Segítségükkel hozzávetőlegesen megállapítható a ruha vastagsága: 2,7—3,0 mm. Tehát bőrt vagy nemezszerű anyagot díszíthettek ezek a pitykék. Az egyik pitykén a 12. kép 3.-n bemutatott darabhoz hasonlóan három lyukat találunk. Azért soroltuk mégis ehhez a csoporthoz, mert méretei alapján ide tartozik (átm.: 3,3 mm), és mindhárom lyukat kívülről befelé ütötték. Feltehetően azért, hogy miután a szegecs elveszett vagy eltörött, felvarhassák. Öntött pityke. Ltsz.: 69.11.4. (9. kép 8. és 10. kép 8.) 1 db jó megtartású, öntött, kör alakú bronzpityke. A III. és IV. koronghoz hasonló eljárással készült, de hozzáöntötték a fület is. A fül elhelyezkedése csak megközelítően centrális. Jól mefigyelhető, hogy az eredetileg tömör fület csak később ütötték át, arról az oldalról, amelyikhez a fül közelebb esik. Külső felületét nem díszítették, csak polírozták. Méretei majdnem megegyeznek a nagyobb pitykékével (átm.: 36— 37 mm). Tululusok. Ltsz.: 69.11.7. (10. kép 12—22.) 11 db jó megtartású, bronzlemezből készült csonkakúp alakú dísz. 0,2—0,4 mm vastag, polírozott felületű lemezekből trapéz alakot vágtak ki, és ezeket csonkakúppá hajlították. Méreteik különbözőek: m: 30—43 mm, talpátm.: 11—15 mm. Kivételt képez három darab (10. kép 16—18.). Ezek sokkal szabálytalanabbak és inkább hengerre emlékeztetnek. Az 8. Babér és fűzfa levél alakú csüngők 8. Lorbeerblatt- und Weidenblattförmige Anhänger 8. Pendants en forme de feuille de laurier et de saule 8. Подвески в форме ивового и лаврового листа 66