A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Beszteri Béla: Könyvismertetés. Veszprém megyei honismereti tanulmányok
árnyaltan, szépen — s ez sem kis érdem: gördülékeny, olvasmányos stílusban — tárja elénk Pápának a nyilas terror uralom kezdetétől a város felszabadulásáig eltelt egy évét. SzalaiAntal munkájában (ANemzeti Bizottság tevékenysége Pápa közellátásában) az a követésre méltó, hogy témáját egyetlen, de nagyon fontos részletkérdésre, a városi Nemzeti Bizottságnak a közellátás biztosítására irányuló erőfeszítéseinek bemutatására korlátozta — ami az új élet indulásának egyik kulcskérdése volt — s e témát ennek következtében tényekkel, dokumentumokkal alátámasztva mélyebben tudta kifejteni. Rácz István dolgozata (Az élet megindítása) azért igényes vállalkozás, mert nagy munkát fektetett bele, gazdag a felhasznált levéltári források mennyisége, s emellett visszaemlékezéseket is gyűjtött. A tanulmánykötet hibáinak, gyengeségeinek általam történő feltárása a mozgalomban rejlő lehetőségeket hivatott szolgálni, teszem ezt azért, hogy mindezek segítsenek abban, hogy tudományosabb igényű, politikailag tisztább, színvonalasabb dolgozatok szülessenek. Melyek a tipikus hibák ? A történeti elemzés, a helytörténetírás módszerének alkalmazása, a társadalmi, gazdasági, politikai és ideológiai folyamatok vizsgálata, egymásra hatásuk elemzése a legjobb néhány — már említett dolgozat kivételével (s ezeknél sem mindig érvényesül ez következetesen) — meglehetősen hiányos vagy teljesen elmarad. Alaposabb adatgyűjtés helyett a szerzők sokszor megelégszenek néhány, más forrásokkal, tényekkel egybe nem vetett adatközléssel, ami a helytörténeti folyamatok mélyebb feltárásának elhanyagolásához vezet. Sok tehát az elnagyolt munka. A tények elemzése, a következtetések levonása, gyakran felszínes s ez elméletileg és politikailag hibás megfogalmazásokhoz vezet. Ilyen hibák főleg ,,A kertai pártszervezet és termelőszövetkezet életéből" с tanulmányrészletnél fordulnak elő. A szerzők egy része éveket ugrik át egy-egy odavetett, meg nem alapozott mondattal. A kötet meggyőzött bennünket arról, hogy a kétségkívül komoly erőkifejtéssel folyó helytörténeti tevékenység fejlettebbé válhatna azzal, ha a szerzők nagyobb gondot fordítanának az adott időszak szakriodalmának tanulmányozására. Ez részben lehetővé tenné az adott téma nagyobb összefüggésekbe helyezett tárgyalását is, másrészt csökkentené az elég gyakori pontatlanságot a történeti kategóriák, fogalmak használatánál. A fogalmak pontatlan használata — és ez több tanulmány hibája — nem csupán stilárisan zavaró, hanem elvi-politikai tartalmát tekintve is hibás. A nyomtatásban megjelenő történeti munkáknál követelmény a szakmai felkészültség, a megfelelő politikai ítélőképesség, az elméleti, politikai jártasság. A szerkesztő — Raffai István — helyzete nem volt könnyű. Hegyes volt az a választása, hogy —- a lektorok véleményét kikérve — az erősen eltérő színvonalú pályamunkáknak csak a legjobb részeit közölje. Hibája azonban, hogy nem törekedett eléggé arra, hogy tematikájában egységesebb legyen a kötet: a pályázatok közül a felszabadulással ill. a felszabadulás utáni fejlődéssel foglalkozó helytörténeti műveket tartalmazza. így került be a kötet alapeszméjébe nem illő, nem történeti jellegű írás: az Irodalomóra Simon Istvánnal. Ennek az írásnak a Napló hétvégi mellékletében, esetleg a Művelődési Szemlében lenne a helye. Növelte volna a kötet értékét, ha tisztább, egyértelműbb profilt választ, s színvonal tekintetében is jobban szelektál. (Pl. A tapolcai tavasbarlang története, Begyógyult a Badacsony sebhelye). Elismerést érdemelviszont a szerkesztő, hogy jó összefoglaló — egyben útmutatóul is szolgáló — elemzést ad a honismereti mozgalom helytörténeti munkásságának megyei helyzetéről, bemutatja a művek szerzőit, s azt is: ki milyen téma feldolgozásán fáradozik. A helységnév mutató megkönnyíti az olvasó tájékozódását. A kötet előállítása: formátuma, borítólapja, tördelése a gondos tájékoztatás a kötet végén dicséretre méltó. Nagyobb figyelem esetén elkerülhető lett volna néhány vaskos tévedés: pl. Súlyok pénzügyminisztersége, Törő László múzeumigazgatóként való feltüntetése stb. A kötet számvetése a honismereti mozgalom helytörténeti munkásságának megyei helyzetéről, bemutatja az eredményeket, s a követendő utat, s a tanulmánygyűjtemény ismeretében jobban kirajzolódnak a tennivalók is. Alátámasztják az agit. prop, bizottság állásfoglalásának időszerűségét a pályázatok kiírásával kapcsolatban. Pályázatokat csak a Honismereti Bizottság jóváhagyásával hirdetnek a megyében. Valóban, csak így lehetett biztosítani a magasabb színvonalat, az egységesebb követelményeket, a pályázatok szakszerű elbírálását, lektorálását, nyilvántartását. Megfontolandó, nem volnae helyesebb a helytörténetet tudományos színvonalon művelők, s a kifejezetten öntevékeny honismeret^MtaíoÁ: számára külön pályázatot meghirdetni. A pályázatok célratörőbb kiírásával az eddig tapasztalható, s e gyűjteményben is kifejezést nyert egyoldalúságot is csökkenteni lehetne. Nagyon szükséges orientálódni a munkásélet, az üzemtörténet, forradalmi munkásmozgalom, a pártharcok és poltikai küzdelmek, a szocialista építés közelmúltbeli helytörténetének kutatására. Ugyancsak nagy szükség lenne az öntevékeny helytörténetkutatók szakmai továbbképzésére, ill.ahelytörténeti kutatók részéről adandó szervezett tanácsadásra. Politikai szükséglet az, hogy meginduljon a tudatos visszaemlékezésgyűjtés ; meghatározott témakörben meghirdetett dokumentum-összeállítás egy-egy város, tájegység község, üzem történetéről. Ezáltal sok kallódó dokumentum kerülhetne felszínre, s válhatna közkincscsé. Mire sor kerülhet az öntevékeny helytörténeti munkák legjobbjainak újabb gyűjteményes kiadására — e kötet tanulságait hasznosítva — nagyobb igényességet lehet támasztani. Közismert, hogy a megyében a helytörténeti kutatásnak a honismereti mozgalomtól függetlenül is vannak számottevő eredményei. Ezt bizonyítják: a megye helytörténeti lexikona, régészeti topográfiája, a Tanácsköz470