A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: Könyvismertetés. „Magyarország Régészeti Topográfiája” 4. kötet

kori falu átvészelte a törökkort, és ma is egykori helyén található. A belterületen szintén akadályokba ütközik a gyűjtés, a szerzők viszont arra törekedtek, hogy valamennyi, a középkori források által említett települést beazonosítsanak, helyhez kössenek. Gyakran találkozunk olyan megfogalmazással: „Erre utal az a tény, hogy a külterületeken nem találtunk vele összefüggésbe hozható telepnyomokat" 36/1 Belterület (124.). Ezért a mai Kemeneshőgyész falu helyére teszik a középkori Hőgyész falut. Még a bizonytalan helyet jelölő ( ) jelet sem tették ki. Bizonytalannak érezzük Nagyacsád, Simaháza és Vanyola azonosítását. A középkori Acsádot a mai falu helyén keresik 50/1 (166.), fel sem merül, hogy talán az 50/7 (167). lelőhellyel azonos, amit Mátéháza helyének határoztak meg. A helynév XIII—

XIV. századi, a lelőhelyen viszont szép számmal találtak Árpád-kori kerámiatöredékeket. A 73/5 lelőhelyet (238.) a dűlőnév alapján azonosították Simonházával. A késői helynév első említését 1466-ból ismerjük, a lelőhelyen viszont csak Árpád-kori kerámiát találtak. A középkori Vanyolát a mai falu helyére teszik. Ezt sem régészeti anyag, sem a falu temploma nem támasztja alá. A törökkorban többször el is néptelenedett. A falu határában levő másik középkori lelőhelyet Udvarnok faluval azonosítják, melynek egyetlen okleveles említését sem ismerjük, csak egy XVIII. századi térképen nevezik az 1,5 km-nyire lévő Vicse pusztát Udvarnok-pusztának 76/4 (250.) Valószínűbb, hogy a 76/4 lh. azonos a középkori Vanyolával. Nem egységes a ( ) jel használata. Hol a település helyének, hol korának bizonytalanságát jelöli. A 29/1 (103.), 30/1 és 7 (105.), 37/1 (127.), 49/1 (162.) és a 72/1 (234.) lelőhelyek a falutérképen bizonytalan helyűek, a szövegben azonban nem. Ide vonhatók a következő ellentmondások: a 36/1 lelőhelyet (124.) 1290ben, a 65/1 lelőhelyet (214.) pedig 1292-ben említik először. Mindkét lelőhely a mai falu belterületén van. Sem régészeti leletek, sem a falu temploma nem utal a település korára, mégis az előbbinél a kor jelzése Á-Kk, az utóbbinál (Á)-Kk. A 32/1 (111.) és a 44/1 (147.) lelőhelyeknél zárójelbe került a középkori templomjelzése. Mindkét esetben ismerjük a templom középkori említését, és a mai templom körül középkori temetőre utaló csontvázak kerültek elő. A 14/1 (60.) lelőhelynél csak a középkori említés bizonyos, a barokk templomon nincsenek középkori nyomok (10. jegyzet), a 15/1 lelőhelynél (65.) semmi nyoma a templomnak csak okleveles említéseit ismerjük, mégsem került zárójelbe a templom jele. Ugyanez figyelhető meg az 50/1 (166.) és az 53/1 (174.) esetében. Hasonló adatok mellett az előbbinél bizonytalan a lelőhely helye, az utóbbinál nem. Már László Gy. (VMMK 5 [1966] 387—388.), legutóbb pedig Szakály F. (VMMK 10 [1971] 470.) felhívta a figyelmet a helynévelemzés felhasználásának jelentőségére. A nyelvészet eredményeinek felhasználása itt még indokoltabb lett volna, mint a korábbi kötetek bármelyikénél. Nagy számban vannak ugyanis olyan középkori települések, melyekről régészeti anyaggal nem rendelkezünk és korukat csak az írásos források alapján 466 határozhatjuk meg. Ezen a területen is bebizonyosodot hogy a település keletkezése többszáz évvel is megelőz" heti az első okleveles említést. Pl. 70/1 (229.) és 75/7 (245.). Emellett ez a munka egy korábbi hiányt is pótolhatott volna. Па В.—Kovacsics J. : Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bp. 1964. с munkája csak a ma is élő falvak nevének elemzését adja. Az okleveles adatok bőséges ismertetése mellett lett volna lehetőség pár szóban kitérni az elpusztult falvak nevének eredetére is. Mint ahogy néhány esetben hivatkozik is a munka IIa В.—Kovacsics J. könyvére. Pl. 3/1 (25.), 63/1 (209.) és 72/1 (234—235.) lelőhelyek esetében. Különösen a korai helynveknél kellett volna hivatkozni a helynévelemzésre. Példaként a X—

XI. századra keltezett foglalkozásnévvel jelölt ill. törzsi nevet viselő településeket említjük. 4/2 (28.) Ordó (Erdőóvótelek): régészeti anyag nincs, első okleveles említése 1240. X—

XI. századi helynév {Heckenast G.: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban. Bp. 1970. 93. a. 13.). 22*** (86.) Ács: régészeti anyag nincs, első okleveles említése 1465. Korai helynév {Heckenast G. im. 91. A. 12.). 4/2 (54.) Szűcs: régészeti anyag nincs, első okleveles említése 1249. Bizonytalanul sorolható csak a korai helynevek közé {Heckenast G. im. 124. Sz. 9.). 36/1 (124.) Hőgyész: régészeti anyag nincs, első okleveles említése 1290. Korai helynév (Heckenast G. im. 106. hl. 2.). 52/1 (172.) Esztergár: Csak jellegtelen középkori kerámiatöredékek, első okleveles említése 1270. Korai helynév {Heckenast G. im. 99. E. 1.). 64/3 (212.) Csatár: régészeti anyag nincs, csak dűlőnévként maradt fenn az emléke, első okleveles említése 1340. Korai helynév {Heckenast G. im. 97. Cs. 31.). 26/4 (95.) Egyházaskesző : csak jellegtelen középkoii kerámiatöredékek, első okleveles említése 1398. A Keszi törzsnévből képzett helynév X—

XI. századi {Győrffy Gy.: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. 1959. 26.). 77/1 (252.) Várjobbágykeszi : régészeti anyag nincs, a település helyét csak a helyi hagyomány őrzi, első okleveles említése 1361. Törzsnévből képzett helynév, korai {Győrffy Gy. im. uo.). 32/1 (111—112.) Gyarmat: régészeti anyag nincs, első okleveles említése 1267. Törzsnévből képzett helynév, korai {Győrffy Gy. im. uo.). 8/8 (39.) Likivarsány: Árpád-kori kerámiatöredékek, első okleveles említése 1237—39. A törzsnévből képzett helynevekhez hasonló elterjedést mutató X—

XI. századi helynév) Győrffy Gy. im. 27.). 9/1 (40.) Ság: Árpád-kori kerámiatöredékek, első okleveles említése 1332. A törzsnevet viselő helynevekhez hasonló képzésű és elterjedésű X—

XI. századi helynév {Győrffy Gy. im. 27.). Mint említettük, az erdővel borított területeken kilátástalan a települések felderítése. Ezzel kell magyaráznunk, hogy több falu határában egyáltalán nem találtak középkori településnyomokat. Ahol az őskorban és a XVIII. században meg tudtak telepedni, ott joggal feltételezzük, hogy a későközépkori népesség is megélhetett. Nincs középkori település Borzavár (71.), Iharkút (115.), Lókút (141.), Németbánya (183.) és Pénzesgyőr (215.) határában. Bizonyos körülmények között meg is határozható, hogy középkori településnek kellett lenni egy területen. Erre alkalmas a faluhatárok