A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Bándi Gábor: A mészbetétes edények népe északdunántúli csoportjának kialakulása és elterjedése

két nép találkozásának és összeolvadásának biológiai törvényszerűségeit is figyelembe kell venni. A Balatonfelvidék ÉK-i részének és a veszprémi me­dencének speciális helyzete volt ebben az időszakban. Mint korábban említettük, ezen a területen önálló litzen­kerámiás lelőhelyet nem ismerünk, ugyanakkor 17 korai mészbetétes kerámiás adat szerepel a topográfiai gyűj­tésben. Ezeket valószínűleg, egy részüket azonban min­den bizonnyal, már a DNy—felől érkező, kialakult új csoportoknak kell tekintenünk. Az egyik kialakító elem hiánya, újabb, ma még megoldatlan problémát vet fel; az őslakosság és a már kialakult kultúra kapcsolatának kérdéseit. Úgy látszik, hogy számolnunk kell a litzen­kerámiás és zóki nép közvetlen érintkezése és feloldó­dása mellett ezzel a szituációval is, amely a mészbetétes edények népe észak-dunántúli csoportján belül új színt kell hogy jelentsen a további formálódás során, e kér­déses terület társadalmi viszonyaiban vagy esetleg anyagi kultúrájában is. A mészbetétes edények népe észak-dunántúli csoport­jának kialakulási folyamatát vizsgálva, határozott előre­lépésnek kell tekintenünk a litzenkerámiás és a korai mészbetétes kerámiás népesség emlékanyagának és hatá­rozott időbeli egymásutániságának különválasztását. A történeti és genetikai folyamat két lépcsőjének topog­ráfiai szempontú vizsgálata azonban nemcsak az új kul­túra területi kibontakozására adhat választ. A litzenke­rámiás népesség közvetlen és közvetett hatásának vizs­gálata a Dunántúl kora bronzkori kultúráiban több év­tizedes témája hazai kutatásunknak. 77 E most vázolt vizsgálat a téma K-Dunántúlt érintő legfrissebb ered­ményei tekintetében is lehetőséget nyújt a kapcsolatokat és eseményeket tovább finomítani. 78 A hatvani kultúra tokodi- és a nagyrévi kultúra Szi­getszentmiklós—kisapostagi csoportjának feldolgozásai­nál vetődtek fel legutóbb a litzenkerámiás elemek szere­pének, illetve azok Duna-menti feltűnésének kérdései. 79 Mindkét népcsoport esetében az anyakultúrától való elkülönítés régészeti bizonyítéka többek között a hatá­rozottan kimutatható tekercselt pálcikás technikával dí­szített, mészbetétes karámia volt. 80 Ezen meghatározó elemek közvetett kapcsolatát a litzenkerámiás Guntrams­dorf—drassburgi csoport felé, a most rendezett nyugat­dunántúli anyag alaposabb ismerete nélkül, csak igen bizonytalanul láthattuk. 81 a) Kérdéses volt az előzmény nélkül fellépő, új mész­betétes díszítési technika kialakulási területe, annak ellenére, hogy rokonsága és a kerámiaformák, me­lyeken ez a díszítés megjelent, kétségtelenül Bur­genland felé mutattak. b) Ismertük a litzenkerámia ÉNy-Dunántúlra beju­tott emlékanyagát és sejtettük hatását a mész­betétes edények népe kialakulására is. Nem ismerve azonban e kultúra kialakulási folyamatának fázi­sait, nem volt megfelelő bizonyíték arra sem, hogy ezekkel valamilyen történeti összefüggésbe hozzuk, a Duna menti események régészetileg rokonságban álló adatait (pl. a tokodi és szigetszentmiklós— kiasapostagi csoport tekercselt pálcikás díszítésű kerámiáját). Kiindulásul a lehetséges feloldásokhoz, idézzük az ÉNy—felől érkező litzenkerámiás nép elterjedését muta­tó topográfiai helyzetet. A népcsoport elmozdulása, mint láttuk, csak DK—felé követhető. Önálló megtelepedése, sőt még leleteinek szórványos előfordulása sem ismert a Duna vonalán, ahol a nagyrévi kultúra élt ebben az időben. 82 Ez a Ny—K-irányú útvonal csak a kialakuló mészbetétes kerámia népének korai időszakában nyíl­hatott meg a már csak közvetett formában, átalakult anyagi kultúrával rendelkező új műveltség népei szá­mára. A leletanyag formai és díszítésbeli összevetése alapján ma már úgy látszik, hogy a korai mészbetétes kerámiás kultúra egyik, Kisalföldön kialakult és meg­telepedett ága indulhatott el a Duna partvidékén ke­let felé. Az elmozdulás okait, hasonlóan a Balatonfelvi­dékhez, a végbemenő etnikai átalakulás társadalmi és biológiai problémái is előidézhették. Feltételezhető azonban az is, hogy a Fertő—vidéken kialakuló Gáta— wieselburgi kultúra közelsége késztette mozgásra ezeket a csoportokat. 83 Ezt az elképzelést erősíti a későbbi észak-dunántúli csoport és a gátai kultúra konkrét kapcsolatainak hiánya is, ami a két nép kedvezőtlen viszonyát mutatja. Ez a Ny—K-irányú korai mészbetétes kerámiás népmozgás követhető tehát nyomon a kiala­kuló tokodi és szigetszentmiklós—kisapostagi csopor­tok régészeti anyagában olyannyira, hogy azok egyik ki­alakító tényezőjét, formálódásuk befolyásolóját láthat­juk benne. 84 Az új Duna menti csoportok közvetve litzenkerámiás rokonságú, jellegzetes tekercselt pálcikás technikával díszített mészbetétes leletanyaga és az azt hozó nép­elemek kialakulási területe tehát minden bizonnyal a Kisalföld lehetett. A korai mészbetétes kerámia kétirányú kialakulási folyamatát és e Ny—K-i kisebb vándorlás időpontját a tokodi csoport és a nagyrévi kultúra, illetve hatvani népesség kronológiájával szinkronban, a Bóna I.-féle Korai Bronzkor III. periódusára tehetjük, ami lényegé­ben a MH III időszakkal párhuzamosítható, i. e. 1700— 1650 között. 85 A korai mészbetétes elemek további sorsa a Duna menti népek életében eltérő módon alakult. A sziget­szentmiklós—kisapostagi csoportból kibontakozó va­tyai kultúrában teljesen feloldódott ez az eredetileg is erősen másodlagos, genetikailag elhanyagolható vo­nás. 86 A Középső Bronzkor elején (MH III— LH I. fordulója, Reinecke В. Al kezdete) tovább élő tokodi csoportban használatban maradt s jellegzetes korai mész­betétes kerámiaművesség. A speciális díszítőtechnika azonban elvesztette eredeti vonását a mészbetét alkal­mazása mellett. 87 AZ ÉSZAK-DUNÁNTÚLI ETNIKAI CSOPORT KIALAKULÁSA ÉS ELTERJEDÉSE A mészbetétes kerámia népének kialakulási és elterje­dési kérdéseihez, a korai időszak lelőhelyeinek topográ­fiai értékelésén keresztül közelítettünk. A népesség klasszikus formában megjelenő két nagy etnikai cso­portjából, most az észak-dunántúli egység lelőhelyeit 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom