A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Poór Ferenc: A közigazgatási nyelv ügye Zala vármegyében a XVIII. század végén és a XIX. század elején

így az 1811—12. évi országgyűlésen sűrűsödött a magyar nyelv térhódítása érdekében minden erő, minden tevékenység. A megyék követutasításaikban a magyar nyelvért való kiállást szabták feladatul küldötteiknek. Az országgyűlés az ország sérelmeinek összegyűjtésére bizottságot küldött ki, amely a magyar nyelv vonatkozásában a következőket rögzítette követelmények gyanánt : A helytartótanács magyarul tárgyaljon és magyar rendeleteket adjon ki a magyar törvényhatóságoknak. A törvényeket latin és magyar nyelven kodifikálják. A magyar nyelvet az ország minden iskolájában rendes tantárgyként tanítsák. 1815. január 1-től számított 6 év alatt a magyar nyelvet szóban és írásban használják valamennyi kormány- és törvényszéknél. 1812. január 1-től számított hat éven belül minden tárgyat magyarul adjanak elő az ország valamennyi iskolájában. A pesti színházakban felváltva játsszanak magyar ésnémet nyelvű drámákat. Továbbá az egyes pontok horvát tartományokra vonatkozó érvényességéről szól.

112 A sérelmi bizottság előterjesztését a többi sérelmektől különválasztva terjesztették fel 1811. december 19-én. A kezdeményezésre a király teljes elutasítással válaszolt 1812. április 24-i leiratában.

113 Az udvar szinte görcsösen ragaszkodott a központi kormányzati szervek latin nyelvű ügyintézéséhez, mintha ez a hatalom alapját képezte volna. Olyan helyzet alakult ki az országgyűlést követően, hogy az adott időszakban a közigazgatás magyarnyelvűségének továbbviteléért nem lehetett többet tenni. Mind Zala, mind a többi megyék saját területükön igyekeztek a teljességre, néhány megye esetében immár a nemzetiségi lakosok sérelmére is. A 19. század húszas éveiben a megyei igazgatás terén teljessé vált a lehetőségek mértékében a magyar nyelv használata. A bírósági anyagban általában magyarok az iratok, azonban itt érezhető még az 1805. évi megyei határozat érvényesítése s akad még 1825-ben is néhány latin nyelvű irat, sőt német is, ezek azonban főként mellékletek. A fő írásbeliség minden esetben magyar nyelvű. Erezhető a tiszti szótár használatának kiszélesedése is, ugyanis a formaságok, szakkifejezések korábbi óhatatlan latin használata is elmaradt.

114 A szolgabírók gyakorlatában a korábbi években is túlnyomó volt már a magyar irat készítés, most azonban azt tapasztalhatjuk, hogy a vegyes nyelvű anyagok tán itt éltek legtovább. Erre természetesen az ad magyarázatot, hogy kis területen más nyelvű lakossága is volt Zalának s mint utaltam már rá az erőszakos magyarosításról itt nem beszélhetünk. A húszas években keletkezett irományok jelentős része e területen is magyar, azonban még 1825. évi keltezésű is akad vegyes használattal, sőt

115 az 1821. évi anyagban fellelhető még két ügy iratanyaga, amely teljes egészében latin nyelvű.

11

" A helyi igazgatásban a magyar nyelv volt korábban is az uralkodó. A húszas években elvétve akad még latin nyelvű irat felsőbb szervektől, illetve német nyelvű a seregtől, azonban annak is tanúi lehetünk, hogy az alsó fokról induló felsőbb szervnek írt panasz teljesen magyar nyelven maradt ránk, mint a keszthelyi lakosok 1820. évi helytartótanácsnak szóló panasza a gróf Festetics uradalom ellen.

117 A közigazgatás nyelvéért való tevékenységnek kevés nyomát találjuk a 19. század tízes éveitől a megyei iratok közt, a többi megyékkel való véleménycsere is szerényebb e témában, mint korábban volt. Az 1822. évi június 10-i közgyűlésen azonban ismét megmozdultak a zalaiak, hogy a felsőbb kormányszékek is éljenek a magyar nyelvvel. A következőket találjuk a közgyűlés anyagában : „Ezen közben az egyben gyűlt Karok és Rendek az eziránt való Szives Örömüket nyilatkoztatván ki, hogy ezen Köz Gyülekezeten kihirdetett K. Intimatumok közt némellyek Magyar nyelve és igen szép magyarsággal adattattak ki ugyan, mivel azonban az 1805. esztendei 4. törvény Ágazat azt rendelné, hogy azon vármegyéknek, amellyek a hazai nyelvvel élnek a Nagy Méltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanács is hazai nyelven válaszoljon, a Nagy Méltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanácsot különös felírás által alázatossan meg kérni el végeznék, hogy a Vármegyének Magyar nyelven teendő minden felirataira kegyes válaszait és rendeléseit ugyan azon a nyelven kiadni méltóztasson."

118 A megye e megnyilatkozása azt bizonyítja, hogy a küzdelem folyamatos e téren és sérelemként a következő országgyűlésen ismét találkozunk vele. A közigazgatás felsőbb szerveinek magyar nyelvhasználatáért folyó küzdelmét nem adta fel Zala, azonban ennek eredményesssége nem tőlük függött. Igyekeztek viszont a magyar nyelv fejlesztése érdekében tevékenykedni. Ott találjuk őket az országos kezdeményezések pártfogói körében, de van saját kezdeményezésük is. Az 1820. évi május 29-i közgyűlésen terjesztették elő Kilényi Dávidnak, a „Nemzeti Szin Játszó Társaság Igazgatója"-nak kérelmét a megyében működő állandó társulat támogatására. Fő céljaként az igazgató a „nemzeti nyelvnek tsinosittására", felemelésére, virágzására való törekvést jelölte meg. A közgyűlés lelkes hangulatban elhatározta, hogy a járási főszolgabírók útján levélben fel kell szólítani a földesurakat, nemeseket, hogy „ezen a Magyar Literaturának elöl mozdittására törekedő jártasságot adakozásaik által elöl segélleni és ilyformán annak állandossá való tételét eszközölni ne terheltessenek hathatósan buzdittani törekedjenek." A határozat kifejti azt is, hogy az adományokat Nagy Antal főbíró kezelje s adja ki kamatra a nagyobb adományokat. „Az Anyai Nyelvhez viseltető hazafiúi indulatjuktól és buzgóságoktul ösztönöztetvén" Mező Szegedi Szegedy Ferenc császári kamarás 100 forintot azonnal át is adott a főbírónak, hogy példát mutasson a kezdeményezés pártolására.

119 A szolgabírók viszonylag gyorsan végrehajtották a megye utasítását. Keszthely város levéltárának anyagában 1820. július 17-i keltezéssel megtaláljuk Forintos György járási szolgabíró felhívását, amelyben a „Nemzeti nyelv tsinositására fel állított társaságot" anyagilag segíteni kérte. Úgy rendelkezett, hogy a biró „mindenik Nemes társát fejenként megkérdezze, hogy Nemzeti Nyelvének pallérozása elöl mozdittásán Kilényi Ur Társaságának mit ajánl."

120 A júliusi közgyűlésen Vas megye megkeresésével találkozunk, amelyben kezdeményezi a Székesfehérváron létesítendő színjátszó társulat támogatását a többi megye példájára 2000 forinttal. Kifejti, hogy ha közelebb alakul ilyen „intézet", akkor ők arra fordítják a felajánlott összeget. Vas megyének javasolják, hogy a felajánlott összeggel Kilényi Dávid társulatát pártfogolják.

121 Nincs adatunk arra, hogy miként válaszolt Vas megye a kezdeményezésre, azonban a szeptember 18-i közgyűlés anyaga alapján következtethetünk rá. Kilényi Dávidnak, kérése alapján, 2000 forintot adnak a szomszédos megyébe való utazásához. Nincs írásos nyoma annak, hogy ez Vas megye volna, azonban erre kell gondolnunk. Az itt idézett közgyűlésen elhatározták, hogy mivel a folyósított 2000 forint megyei támogatás a társulat működését biztosítja, az adományokból befolyó összeg kezelőjét, Nagy Antalt arra utasították, hogy abból Zalaegerszegen vásároljon a társulat számára házat és biztosítsák ezzel a nyelvművelő együttes végleges megtelepedését.

122 A Kilényi Dávid vezette színjátszó együttes további sorsát a zalai iratok eddig ismert együtteséből nem sikerült tisztázni, azonban az a nemes gesztus, ami a nyelv ügyében a megyék részéről tapasztalható, igen dicséretes. Az előbbiekben kifejtett tevékenység nem a közigazgatás magyarnyelvűségét szolgálta ugyan közvetlenül, de a minden feladatra alkalmassá tételéhez, csiszolásához az irodalom terjesztése, a színház is hozzátartozott. Nem sikerült bár a felsőbb kormányszékek magyar nyelvű gyakorlatát kiharcolni, de az ehhez vezető úton minden kitérőt megragadott Zala megye, de a többi megyék is, hogy ezzel is közelebb hozza az anyanyelv győzelmét, a tényleges államnyelvvé válást. A magyar nyelv uralma érdekében folyó tevékenység a 18. század végén és a 19. század elején egyes területeken sérelmessé válhatott az ott élő nemzetiségi lakosok számára, bár korántsem tekinthetjük ekkor a tudatos elnyomó eszközök sorában a magyarosítást. Több nemzetiségiekkel lakott megye levelét ismerjük a zalai levéltári anyagból, ame428