A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Nagybákay Péter: Újabban előkerült Veszprém megyei tárgyi céhemlékek

14. A pápai molnár (kovács ?) céhkanna angyalfejes gömblába. 14. Der mit Engelskopf verzierte runde Fuß der Zunftkanne der Müller (Schmiede?) von Pápa 14. Pied en boule, orné de tête d'ange du pot de la Corporation des meuniers (forgerons?) de Pápa. 14. Ножка кувшина, украшенная головой ангела, цеха папайских мельников (кузнецов?). férfialak talán eredetileg sem volt rajta. Oldalán, körben pontozott technikával készített virágdíszítés látható, a virágdíszek között pedig egy zömök, jobbjában háromhegyű lándzsát tartó férfi, fején nagyszélű tollas kalap, lábán sarkantyús, csattos csizma. Térdnadrágja vádliján bojtos szalaggal elkötve, egy tipikus „landsknecht", a XVII. századi ónkannák és tányérok kedvelt díszítő figurája.

14 Alsó szegélyébe F N kezdőbetűket véstek, hajlított fülének külső oldalán az ugyancsak bevésett 1657-es évszám fölött látható az ónjel: Kerektalpú pajzs ötször vízszintesen vágva, mellette tárcsapajzsban két nyílvesszővel átlőtt szív fölött G és S betűk. Az első pajzs a város címere, ahol az óntárgy készült. Ez feltehetően Besztercebánya,

15 esetleg Kassa, a másik pajzs a mester jelét és monogramját jelzi. A kannán semmiféle olyan véset nincs, amely arra utalna, hogy az valamelyik céh számára készült volna, de hogy egy pápai céh használatában volt, ez minden kétséget kizáróan megállapítható róla. Alakja, stílusjegyei angyalkafejes golyólábai, méretei és vésete után pontosan beleilleszthető a XVII. század derekán készült magyarországi fedeles óncéhkannák sorába

16 (12—15. kép). 2. Ugyancsak a Kapossy Lucián-féle előbb már többször idézett munkában tesz említést Kis Ernő a pápai kovácscéh ezüst poharáról. Ennek hollétéről nincs tudomásunk. A következőket írja róla:

17 „Poharuk (mármint a pápai kovácsoké) újabb, ti. 1803-ból való; ez különben igen érdekes pohár, mert a régebbi poharat az egyik céhmester és két társa eladták, az árát maguk között elosztották, de a titok kitudódott és a céh egyebeken kívül ezen újabb pohár megvételére ítélte őket." A poharat 11 frt 30 kr-ért adták el. Az 1803. január 27-i gyűlés határozata szerint hasonló értékű ezüst poharat kellett csináltatniok, a céhmestert leváltották, úgy, hogy soha többé meg nem választható, végül mindhármukat 48 óráig tartó áristomra ítélték. 3. A dudari református egyház is őriz egy céhjel vényes ónkannát. A kanna ugyanolyan szárnyas angyalfejekkel díszített három gömblábon áll, mint a fentebb ismertetett pápai molnár (vagy kovács?) céhkanna. Alakja és méretei is hasonlók hozzá. Az igen rossz állapotban levő kanna felfelé keskenyedő, hengerded testének közepére egy nyitott, régi típusú szabóollót véstek, körülötte G S I — NM betűk és az évszám: 1705. A kanna eredetére nézve pontos felvilágosítást ad Török Pál egykori dudari református lelkész 1823. március 1-én készült és ma is az egyházi iratok között őrzött — a dudari gyülekezet történetének leírását tartalmazó —• feljegyzése. Két helyen is, a prédikátorok és a kegyszerek felsorolásánál is megemlékezik erről a 15. A pápai molnár (kovács?) céhkanna „Landsknecht" ábrázolása. 15. Landsknecht-Darstellung auf der Zunftkanne der Müller (Schmiede?) von Pápa 15. Figure de „lansquenet" sur le pot de la corporation des meuniers (forgerons ?) de Pápa. 15. Изображение ландскнехта на оловянном цеховом кувшине папайского цеха мельников (кузнецов?). 407