A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Balassa Iván: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből

73. Faeke. Somogy m. Rippl-Rónai Múzeum Kaposvár. Ltsz. 5591. 73. Holzpflug. Komitat Somogy. Rippl-Rónai-Museum, Kaposvár Inventarnummer 5591. 73. Charrue en bois. Dép. de Somogy, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár No 5591 73. Депевииый плуг. Комитат Шомодь. Музей им. Ригтал-Ронаи Капошвар. Инв. н. 5591. ' A fentieken kívül még a Néprajzi Múzeum rendelkezik egy közelebbről meg nem határozott Somogy megyei ekével (ltsz: 59295.), melynek különlegessége, hogy a talpat és a két szarvat egyetlen fából faragták. Ennek eredetileg volt csoroszlyája.

184 Az eddigiekhez teljesen hasonló egyenes gerendelyű címervassal, ekevassal és csoroszlyával felszerelt ekét közöl Seemayer is, sajnos anélkül, hogy közelebbi lelőhelyét megjelölné.

180 Ha a fenti néhány példány formáját, sőt méreteit összevetjük, azok rendkévül közel állanak egymáshoz és ezek alapján a Balatontól délre a 19. században a faekék használata idején egy meglehetősen egységes területet sejthetünk, amely keletre Baranyához csatlakozott. Elterjedésének nyugati határát a jelenlegi adatok alapján nem tudom megvonni. Az azonban kétségtelen, hogy Nagykapornakon már nyugat-magyarországi ekeformát használtak.

186 A nyugat-magyarországi eke trapéz alakú talpát egy vagy két fából faragták. Ebbe csapolták be elöl a köldököt és hátul a két szarvat. A gerendely viszonylag mélyen ékelődik a szarvba. Ez az ekeforma a 18. század végétől jelentős változáson ment át, mert először a három szögletű talpat vassal vonták be, később a vas vázát külön készítették el a stájer huták és ebbe illesztették a vastag deszkából készült talpat.

187 Ehhez a típushoz tartozó ekét egyet találtam vizsgált területünkön, sajnos, azt is közelebbi helymegjelölés nélkül: Faeke. Veszprém m. Bakonyi Múzeum Veszprém. Ltsz. nélkül (74. kép). Gerendelye lefelé enyhén hajlított. Talpváza, köldöke vasból készült. Címervasa van, csoroszlyája eredetileg sem volt. Átmeneti forma a faeke és a félvaseke között. E formának legjellegzetesebb tulajdonsága a görbe gerendely és feltehetően erre vonatkozik Nagyváthy János feljegyzése is, akiről köztudomású, hogy a Balaton nyugati felének kiváló gazdasági szakértője volt: ,,A' görbét a' Dunántúl valók, Rátz-Gerendelynek nevezik, és nem régen vették-bé, 's élnek-is vele közönségesen, sokkal jobbnak tartván, mint az egyenest. Nagyon nehezedik azzal az Eke, hogy a' Gerendely nem a' tengely közepén fekszik: mert így a' teher, a' mely az Eke fejében van, az Ekének tsak a' jobb oldalát nyomja. A' Rátz-Gerendely ezenn a' fogyatkozáson segíteni tapasztaltatik".

188 Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Balaton környékének északi és déli részében a szarvtalpas ekét használták, északon görbe, délen egyenes gerendellyel. A nyugati részeken ezzel szemben olyan talpas ekével szántottak, amelyeknek két szarvát az eketalpba ékelték. Ez utóbbinak jellegzetes hátraugró szárnyú ekevasa és görbe csoroszlyája volt. Használata nagyjából fedi az ún. bakhátas szántás elterjedését. A Balaton környékén a faekéket, fél- és egész vasekéket egyaránt, mint általában az egész Kárpát-medencében, talyiga segítségével használták. Ezt Jankó János a Balaton-mellékről így írja le: „Szántáskor az ekét a taligához a kakát szeg köti. A(z) eketaligának van két kereke; ennek agya, küllői (6—8), singvasa, agy- és sípkarikája; részei továbbá a tengely, agytok, borítékvagy vánkosfa, czuppánt; a régi eketaligákon vasalás nem volt, még a keréktalpon se volt singvas. A tengely jobb feléből indul ki a rúd, melynek töve a tengely és a taligavánkos közt fekszik, de úgy, hogy egy kicsit jobbra is, balra is mozoghat; a tengely bal feléből s ugyancsak a tengely és vánkosfa közül indul ki a vezér fából vagy vasból, 3—4 lyukkal a vezérszeg számára, mely a vezér szabad végét a rúddal kapcsolja össze; ha a vezért tágra eresztem, az eke is nagyobbat fog, ha szűkre húzom, kisebbet. A rúd vége vagyis a rúdfej két ágú, a kétágat a rúdszeg hajtja át".

189 Ilyen formájú eketalyiga az alábbi : Eketalyiga, Balatonakaii. Veszprém m. Bakonyi Múzeum Veszprém. Ltsz: 55.137.1. (75. kép). Feltűnően hosszú fa tengelyére csak vékony vánkost erősítettek, mely a rudat és a váltót (itt vezér a neve) leszorítja. A rúdfejből az látszik, hogy ökörfogathoz szolgált. A tengely hossza: 139,0 cm, a rúd hossza: 120,0 cm.

190 388