A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Balassa Iván: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből

48. Ekevas. Keszthely környéke. KBM. Ltsz. nélkül. 48. Pflugschar. Die Umgebung von Keszthely, Balaton-Museum, Keszt­hely, ohne Inventarnummer 48. Fer de charrue. Environs de Keszthely, KBM, sans cote 48. Лемех. Окрестности Кестхейя. КБМ. Инв. н. отсутствует. Az eke fa alkatrészeit ezen a területen is, mint ahogy máshol is, maguk a parasztok faragták ki és így azt viszonylag könnyen lehetett pótolni. Az ekevas és a csoroszlya azonban rendkívül nagy értéket képviselt. Ez kitűnik egyéb hatalmaskodások leírásából is, mert pl. 1360-ban az újlaki (Balatonújlak) királynői jobbá­gyok a veszprémi káptalan két görgetegi jobbágyát Újlakra vitték nyolc ökörrel együtt, majd az ökröket, az ekét és a jobbágyokat visszaengedték, de a vasalkat­részeket megtartották. 149 A vas megszerzése minden bizonnyal nagy probléma lehetett, bár az újabb kutatás a nyugat-magyarországi vasvidéket és annak jelentőségét egyre jobban hitele­síti és feltárja. Az Árpád-korban nagyszámban fordul­tak elő olyan falunevek: Verő, Tömörd, Csatár, Me­csér, Vashegy stb., amelyek a vas megmunkálására utalnak. 150 Az eke vonójószága a koraközépkorban csaknem kizárólag — területünkön éppen úgy, mint az egész Kárpát-medencében — az ökör volt. Ezek számából következtethetünk az eke nagyságára és teljesítőképes­ségére. A legtöbb esetben nyolc ökröt fogtak egy eke elé, mint arra már fentebb rámutattam, elszórva azon­ban tíz ökörről is szólnak a források, ami minden bi­zonnyal nehéz ekét jelentett. Lehettek azonban olyan ekék is, melyeket négy ökör vontatott, tehát ezeknek kisebbnek kellett lenniök, ha pontosan nem ismerjük is a két szerszám közötti különbséget. 151 Elvétve azonban az is előfordult, hogy lovak vontatták az ekét vagy pe­dig az ökrök elé még két lovat akasztottak. 152 Egy-egy ekefogathoz munka közben többnyire há­rom ember kellett, amint ez abból is kitetszik, hogy ál­talában három háztartás látott el egy ekét, így feltehe­tően mindegyik családot legalább egy ember képviselte. A fentebb ismertetett és a további adatok a hatalmasko­dások alkalmával arról tanúskodnak, hogy az eke mellett általában három és ritkábban két embert talál­tak. Ezek közül egy az eke szarvát tartotta, míg egy­kettő az ökröket hajtotta, irányította. A Balaton környékéről az eke vasalkatrészeit csak a későközépkorból ismerjük, akkor sem valami nagy 49. Ekevas. Veszprém m. VBM. Ltsz. nélkül. 49. Pflugschar. Komitat Veszprém, Bakony-Museum, Veszprém, ohne Inventarnummer 49. Fer de charrue. Dép. de Veszprém, VBM, sans cote 49. Лемех. Комитат Веспрем. ВБМ. Инв. н. отсутствует. számban. Az ekevasak részben szimmetrikusak, rész­ben aszimmetrikusak, jelezvén azt, hogy túró- és ágy­eke ebben a korban egymás mellett lehetett használat­ban. Ekevas. Balatonalmádi-Bauxitkutató. Veszprém m. Ba­konyi Múzeum Veszprém. Ltsz: 65.41.19. (43. kép). Köpűje rövid és kifelé szélesedő. A szimmetrikus penge válla erő­teljesen kiképzett. Jó megtartású. 1964-ben építkezés során más vaseszközökkel együtt (2 kapa, 2 horog, 1 nádvágó) ta­lálták. Feltehetően a 16. század második feléből származik, amikor a török ezt a területet elfoglalta és a települések egy részét feldúlta. Hossza: 30,3 cm, szélessége: 16,3 cm. Min­denképpen túró eke tartozéka, nem fogadható el az a felte­vés, hogy váltó eke vasa lenne, mert ilyet ezen a területen sem ebben a korban, sem későbben nem használtak. 153 50. Alsóőrs falupecsétje 1693. VBM. Ltsz. 50. Das Siegel des Dorfes Alsóörs, 1693. Bakony-Museum, Veszprém, Inventarnummer 50. Seux de village Alsóőrs (1693.) VBM. 50. Алшоёршъкая берегенская печать (1693 г.). ВБМ. Инв. н. 379

Next

/
Oldalképek
Tartalom