A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Balassa Iván: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből
metrikus a jobb oldalra, a bal váll elcsenevészesedése láthatóan megindult. Köpűje széles ugyan, de nem szélesebb a pengénél. Hossza: 24,0 cm, szélessége: 18,0 cm. Ugyaninnen származik a múzeum egyik ekehúzó lánca is. Feltehetően a római korban használták. Ekevas, Csabrendek. Veszprém m. Balatoni Múzeum Keszthely. Ltsz: 64.959.1. (39. kép). Jobbfelé kissé aszimmetriára hajlik (válla 1,7—2,2 cm). Köpűje kifelé szélesedik. Közepes megtartású. Hossza: 25,7 cm, szélessége: 13,7 cm. Ugyaninnen nagyméretű csoroszlya és szimmetrikus ekevas is került a múzeumba. Feltehetően római kori. Ekevas. (Fenékpuszta) Veszprém m. Balatoni Múzeum Keszthely Ltsz: 58.722.2. (40. kép). Jobb oldalán erőteljesen aszimmetrikus, belső oldala V-alakban nádolt. Jó megtartású. Feltűnően hosszú köpűvel. Hossza: 16,7 cm, szélessége: 14,1 cm. Feltehetően a római korból. Ekevas. (Fenékpuszta?) Veszprém m. Balatoni Múzeum Keszthely. Ltsz. nélkül (41.kép). Határozottan aszimmetrikus, hátrafelé szélesedő köpűje több mint felét teszi az ekevasnak. Jó megtartású. Hossza: 19,5 cm, szélessége: 11,5 cm. Feltehetően a római korból. Ezenkívül megemlítem még, hogy Tácról (Fejér m.) is ismerünk egy keskeny aszimmetrikus ekevasat (István király Múzeum Székesfehérvár. Ltsz: 60.739.1.) a 2—4. századból. Továbbá egyet Szolnok-Szandáról, mely nagyjából a 4. századból származtatható (Damjanich János Múzeum Szolnok. Ltsz: 63.254.1.). Már nehezebben bizonyítható a kettős szarv és az egyoldalon rögzített kormány megléte, hiszen ezek fából készültek és ennek következtében nem maradtak meg. Itt csak a római auctorok munkájából meríthetünk. Ezek (Vergilius, Palladius és mások) a kormánnyal kapcsolatban mindig többes számot használnak, hiszen ebben a korban az ekéken általában mind a két oldalt erősítették a kormánydeszkát (aures aratri). Annál inkább feltűnő, hogy Plinius egy helyén az egyes szám fordul elő (tabula aratro adnexa). Ez az egyetlen bizonyíték az egy oldalon rögzített kormánydeszkára. Nem lehet az sem véletlen, hogy ez éppen annál a szerzőnél fordul elő, aki olyan részletesen leírta az eketalyigát, a csoroszlyát és a fordítani képes ekevasat. 114 Sajnos még kevesebbet tudtunk a kettős szarvról, amely ugyancsak i. е. a II. évezredben ismert volt Mezopotámiában és Egyiptomban, de Európában nem találjuk a nyomát. Sem a modellek, sem az ábrázolások, sem pedig az auctorok (Varró, Columella, Ovidius, Plinius) nem adnak semmi támpontot vagy legalábbis mindezideig ilyen nem került elő. Tudjuk azt, hogy milyen nehéz a szimmetriáról az aszimmetriára áttérni és így feltételezhetjük, hogy ez az ekén is csak fokozatosan következett be. A fenti adatok mégis egyértelműen amellett szólanak, hogy a római korszakban a Balaton környékén használták az aszimmetrikus ágyekét és így kétségtelen az, hogy ez a terület a római birodalom egyik legfejlettebb mezőgazdasági területének számíthat. Feltevésem szerint Pannoniában a talyigás ágyeke jelentős kelta előzményekre támaszkodva önállóan fejlődhetett ki, esetleg kapcsolatot tartva Észak-Itália egyes területeivel. Az ágyeke alapvetően megváltoztatta a szántás technikáját. A karcoló ekékkel keresztben és hosszában egyaránt szántottak, mert csak így tudták a föld minden részét megmozgatni. A túró eke mindig ugyanazon a nyomon tért vissza és a szántásban a két barázda között barázdafal maradt. Az ilyen síkszántást váltotta fel az ágyszántás. Mivel az eke csak egy oldalra fordította a földet, ezért vagy középen kezdték el a munkát és ugyanazon a nyomon visszatérve a két földhasábot összevetették, így a barázdák mindig távolodtak egymástól (összeszántás). Máskor a két szélén kezdték meg a munkát és így folyton közelebb kerültek egymáshoz, míg végül a középen egy mélyebb árok maradt (szétszántás). Ez a kétféle szántásmód egészen napjainkig megmaradt. A földcsík szélességének meghatározásában a föld nedvességének jelentős szerepe volt. A nedvesebb földeket kisebb ágyakban szántották, mert így a felesleges vízmennyiséget jobban el lehetett vezetni. 115 A szántás változása magával hozta a szántóföldek formájának átalakulását is. Sajnos ilyen vonatkozású régészeti kutatásokat eddig nem végeztek nálunk, úgyhogy itt csak a külföldi analógiákra és az auctorok leírására vagyok kénytelen támaszkodni. Az ún. kisméretű, négyszögletes kelta földeket csak könnyű ekékkel lehetett megművelni. 116 Időszámításunk kezdete táján ezek a kis négyzet, esetleg téglalap alakú földek általánosak voltak. így Varró ezzel kapcsolatban azt írja: „Iugum vocant, quod juncti boves uno die exarare possint. Versum dieunt centum pedes quoquoversum quadratum". 117 Columella azonban már nagyobb méretű földekről is beszél, amelyek nem is minden esetben négyszögletesek, hanem vannak közöttük téglalap alakúak is. így a 120 X120 lábnyi területek mellett szól a 30 XI80 négyzetlábnyi területekről is. U8 A szántóföldnek a négyzetesből a téglalapalakúvá való válásával kapcsolatban az angol, francia és dán kutatók végeztek érdekes megfigyeléseket. így pl a francia Marc Bloch a földformákat a kétféle ekéhez és a kétféle szántásmódhoz kötötte. A négyzetes kisméretű földeket egyszerű karcoló ekékkel (araire) művelték, míg az ágyekéket (charrue) a hosszú szalagföldeken használták. A római korszakban az előbbiek a bennszülött lakosság földjein voltak általánosak, az utóbbiakat a római villagazdaságokban alkalmazták. 119 Itt csak az eszközváltás alapján gondolhatunk arra, hogy a Balaton környékén is valami hasonló változás mehetett a szántóföldek alakjában végbe. A mélyebben szántó eke azonban nemcsak a földek formáját változtatta meg, hanem a vonójószággal kapcsolatban is fokozott követelményeket támasztott, amint arra Columella egy helye is rávilágít: „...aegreque terrae summám partem levi admodum vomere sauciant. Et ideo minoribus aratris moliantur, qui non valent alte perfossam novalium terram rescindere: quod cum sit, omnibus, virentibus plurimum confert. Nam penitus arvis sulcatis majore incremento segetum foetus grandescunt et in hoc igitur a Celso dissentio, qui reformandis impensam, quae scilicet largior est in amplioribus armentis, senset exiguis vomeribus et dentalibus terram subigere, quo minor is formae bubus administrari id possit: ignorans, plus esse reditus in ubertate frugum, quam stipenoii, si maiora mercamur arment... " 12 ° A nagyobbtestű marhák előretörése a magyrországi rómaikori csontmaradávnyokban is megfigyelhető. A szarvasmarhák átlag marmagassága (ez a megállapítás egye375
