A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Balassa Iván: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből

miatt sem, de meg az ekét egy ember még megmozdítani is nehezen bírta volna. Sajnos ez a lelet is elveszett és még csak rajzot sem közölt róla.

77 Egy teljes római kori ekefelszerelést (ekevas, csoroszlya, ekehúzólánc) őriz a keszthelyi Helikon könyvtár (26. kép). A hagyomány azt tartja róla, hogy ez annak az ekének volt a tartozéka, amellyel József nádor 1801ben a próbaszántást végezte. E hagyomány ellen szól, hogy az 1801. évi ekevas alkatrészeit bearanyozták, illetve beezüstözték, márpedig a fenti határozottan római kori ekemaradványokon, ilyennek nyomát sem lehet találni.

78 így közelebb járunk az igazsághoz, ha feltételezzük, hogy a vasak semmi kapcsolatban nincsenek a József nádor-féle ekével, hanem a fenékpusztai rómaikori lelőhelyről származhatnak, amely a Festetics család tulajdonát képezte. Mindezt alátámasztja az a tény, hogy ekehúzóláncot Fenékpusztán is ekevassal és csoroszlyával együtt találtak és Kuzsinszky B. kétségtelenül felismerte, hogy ezek a karikák valamilyen módon az ekével vannak kapcsolatban.

79 Az ekének és az eketalyigának egészen hasonló alakú lánccal való összekapcsolódását a recens anyagban is megtaláljuk. Hasonló fordul elő Csehszlovákia területéről,

80 ilyet ismerünk Észak-Olaszországból a 15. és 17. századi ágyekéken,

81 a magyar nyelvterütelen csak hasonlókat tudunk felmutatni,

82 míg a legfontosabb megfelelőjét Svájcból ismerjük.

83 Mindezek kétségtelenül bizonyítják, hogy ezek a láncok az eketalyiga és a gerendely összekapcsolására szolgáltak. A Balaton környéki ekeláncok három tagból állanak. Ezek közül a legnagyobb az, amelyiket az ekegerendelyre húznak rá és a szántás mélységének kívánalma szerint a kakatszeg segítségével előbbre vagy hátrább rögzítenek. A lánc utolsó tagja különböző módon köti össze a gerendelyt a talyigával : vagy úgy, hogy egyszerűen beakasztják vagy pedig külön erre a célra szóló kampóba megerősítik. A második tagban való megerősítés esetén a gerendelyt közelebb húzzák a talyigához és így a szántás sekélyebb lett. A Balaton környékéről az alábbi ekeláncokat ismerjük. Ekehúzólánc. Gölle-Somogyhetény. Rippl-Rónai Múzeum Kaposvár. Ltsz: 62.274.1. (27. kép). A nagy karika lapos, a két piskótaalakú láncszem közül a végső a nagyobb. Hoszsza: 52,0 cm, a nagy karika hossza: 22 cm.

84 Ekehúzólánc. Szentgyörgyvár. Veszprém m. Balatoni Múzeum Keszthely. Ltsz: 64.927.1. (28. kép) A nagy karika hoszszúkás, a középső szem egészen kicsi. Hossza: 57,8 cm, a nagy karika hossza: 27,5 cm.

85 Ekehúzólánc. Fenékpuszta. Veszprém m. Balatoni Múzeum Keszthely. Ltsz: 60.3.45. (29.ép). A középső tag sokkal kisebb, mint az utolsó. Jó megtartású. Hossza: 62,4 cm. Ekehúzólánc. Keszthely környéke. Veszprém m. Balatoni Múzeum Keszthely. Ltsz. nélkül. (30. kép). Csak nagy karika. Jó megtartású. Hossza: 23,5 cm. Ekehúzólánc. Padrag. Veszprém m. Bakonyi Múzeum. Ltsz: 55.267.2. (31. kép). Nagy karikája erősen nyújtott, a két láncszem közel egyenlő nagyságú. Hossza: 56,0 cm, a nagykarika hossza: 29,0 cm.

86 Ekehúzólánc. Nemesvámos-Balácapuszta. Veszprém m. Bakonyi Múzeum Veszprém. Ltsz: 63.124.4. (32. kép). A nagykarika kapcsolódásánál a sok használattól egészen bevágódott. Az utolsó tag lényegesen hosszabb, mint a középső. Hossza: 58,2 cm, a nagy karika hossza: 22,5 cm. A Balaton környéki ekehúzóláncok, ha van is közöttük méretben kisebb különbség, mégis láthatóan egyformák. A Magyar Nemzeti Múzeumban található négy olyan példány, amelyeknek utolsó tagja kampó formában kapcsolódott az eketalyigához. Sajnos ezeknek lelőhelye ismeretlen. Előkerültek továbbá olyan példányok is, melyeknek nagykarikája kör alakú (Komló—Mecsekjánosi. Janus Pannonius Múzeum Pécs. Ltsz: 60.124.1.), ezek mérete általában kisebb. Ilyen kisméretű példányt közöl Kuzsinszky is Fenékpusztáról,

87 amellyel a fénykép alapján részletesen foglalkozik Brantanic, B. egyik munkájában,

88 és arra a megállapításra jut, hogy olyan, a végefelé elvékonyodó gerendelyről húzhatták, amelynek metszete minden bizonnyal köralakú lehetett. Az ekelánc pedig nem a gerendelyt kötötte össze a karikával, hanem a gerendelyt közvetlenül a vonórúddal. Ez a példány a háborúban elpusztult, így alaposabb megvizsgálásra nem volt lehetőségem, de megerősítési módja annyira megegyezik a többi bemutatott példánynyal, hogy azonos használatukban nincsen okunk kételkedni. A fenti ekehúzóláncok tehát kétségtelenül amellett tanúskodnak, hogy a Balaton környékén és az attól délre eső területeken i. sz. 2—5. században használták az eketalyigát, ami egyik jelentős előfeltétele az ágyeke kialakulásának.

89 A csoroszlya feltűnésével már a La Téne kor végétől számíthatunk, de a pannóniai leletek bizonytalan kormeghatározása miatt, egyetlen leletünket sem tudjuk kétséget kizáróan erre a korszakra helyezni. Ezért az alábbiakban valamennyi Balaton környéki csoroszlyát itt mutatom be az 5. század végéig, vállalva annak kockázatát, hogy ezek közül egyik vagy másik i. e. évszázadból származik. A külföldi irodalom részletesen foglalkozik e korszak ekevasaival, de alig találunk utalást a csoroszlyákra. Ennek oka egyrészt az, hogy formájuk nem mutat nagy változatosságot, másrészt számuk sokkal kisebb, mint amazoké. A csoroszlyák alkalmazása csak bizonyos talajfajtákon indokolt. így nem volt szükség rájuk könynyű, homokos földeken, hasonlóképpen nem mindig alkalmazták olyan területeken, amelyeken örökszántóként éltek, vagyis minden évben felszántottak. Nem lehetett különösebb szerepük az irtásos és égetéses irtásos földeken sem, mert itt a sok gyökér és tuskó akadályozta volna munkájukat. Általánosan alkalmazták azonban a fűvel, alacsonyabb bozóttal benőtt területeken, mert itt a gyökereket átvágja és megkönnyíti az ekevas munkáját. A csoroszlyát használták egy vagy két évig pihentetett földeken is, így megjelenését a rendszeres földművelés egyik fontos jelének lehet tekinteni. Alkalmazása kétségtelenül szerkezeti átalakulást is okozott az ekén. A gerendelybe erősített csoroszlyára nehezedő nyomás ugyanis a gerendely és a szarv összecsapolását nagyon hamar kilazította volna. Ezért vált szükségessé a talpnak és a gerendelynek köldökkel tör372