A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Balassa Iván: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből
21. Ekevas. Rezi. KBM. Ltsz. 64.920.1. 21. Pflugschar. Rezi. Balaton-Museum, Keszthely, Inventarnummer 64. 920.1. 21. Fer de charrue. Rezi, KBM, No 64.920.1 21. Лемех. Рези. КБМ. Инв. и. 64. 920. I. Ekevas. Rezi. Veszprém m. Balatoni Múzeum KeszthetLtsz: 64.920.1. (21. kép). A keskeny ekevas válla kissé csapott, de határozottan kiképzett. Feltűnően rövid köpűjét a háromszögletű lemezből bevágással alakították ki. Megtartása jó. Hossza: 24,0 cm, a penge szélessége: 14,3 cm, a köpű hossza: 4,6 cm. Rezin (Bakonycserpuszta) van még egyelőre feltáratlan római kori telep, innen származhat a szórványlelet. 46 A Balatontól délre elterülő vidékről is ismerünk néhány, feltehetően római korból származó ekevasat : Ekevas. Kaposujlak. Somogy m. Balatoni Múzeum Keszthely. Ltsz: 64.957.1. (22. kép). Erősen vállas ekevas, a kifelé szélesedő köpűt bevágással alakították ki. Jó megtartású. 22. Ekevas. Kaposujlak. KBM. Ltsz. 65.957.1. 22. Pflugschar. Kaposujlak. Balaton-Museum, Keszthely, Inventarnummer 65.957.1. 22. Fer de charrue. Kaposujlak, KBM, No 65.957.1 22. Лемех. Капошуйлак. КБМ. Инв. н. 65. 957. 1. 366 Hossza: 26,8 cm, a penge szélessége: 16,8 cm, a köpű hoszsza: 8,6 cm. A környékről ismerünk hosszú kelta ekevasakat, a két forma egymáshoz való viszonya térben és időben nincs tisztázva, ebben a kérdésben csak hitelesítő ásatás dönthet. 47 Ekevas. Nagyberki—Szálacska. Somogy m. Balatoni Múzeum Keszthely. Ltsz: 64.929.1. (23. kép). Válla erősen kiképzett, köpűje hátrafelé erősen tágul. Pengéjének mindkét oldala megerősített. Megtartása jó. Hossza: 17,8 cm, a penge szélessége: 17,8 cm, a köpű hossza: 6,7 cm. A fentebb bemutatott szalacskai példánynál sokkal kimunkáltabb forma, ezért feltételezhető, hogy már a római korból származik. 48 Ekevas. Somogy m. Rippl-Rónai Múzeum Kaposvár. Ltsz: 1461 /III. 6. (24. kép). Határozottan kiképzett válla van, köpűje hátrafelé szélesedik, az egyik éle megerősített, a másik töredezett. Közepes megtartású. Formája teljesen megegyezik a fentebb bemutatott szalacskai ekevassal. Hoszsza: 17,0 cm, a penge szélessége: 16,0 cm, a köpű hossza: 7,5 cm. Feltehetően római kori. Ekevas. Somogy m. Rippl-Rónai Múzeum Kaposvár. Ltsz: 4918. (25. kép). Csapott válla van. Köpűje kifelé szélesedik. Erőteljes pengéje mindkét oldalán megerősített, hossza: 19,0 cm, a penge szélessége: 13,5 cm, a köpű hoszsza: 7,0 cm. Feltehetően római kori. 23. Ekevas. Nagyberki—Szálacska. KBM. Ltsz. 64.929.1. 23. Pflugschar. Nagyberki—Szálacska. Balaton-Museum, Keszthely, Inventarnummer 64.929.1. 23. Fer de charrue. Nagyberki-Szalacska, KBM, No 64.929.1 23. Лемех. Надьберки — Салачка. КБМ. Инв. н. 64. 929. I. A viszonylag szépszámú és egész Pannoniában meszsze legjelentősebb rómaikori szimmetrikus ekevasgyűjtemény bizonyos megállapításokra is lehetőséget ad. Elöljáróban azonban le kell szögezni, hogy a szimmetrikus lapátalakú ekevasakat nem lehet valamely néphez vagy népcsoporthoz kötni, mert olyan technikai újítás ez, amely viszonylag rövid idő alatt rendkívül nagy területet hódított meg, de a terjedés üteme koránt sem volt egyenletes. így feltűnő az, hogy Ausztria nyugati felében alig találjuk nyomát, míg a keleti részeken annál gyakrabban fordul elő. 49 A közvetlen Pannoniához kapcsolódó leletek közül megemlíteném a schandorfit, 50 a rotenturmit 51 és a 2—3. századból származó carnuntumit. 52 Ezek nagyságban és formában nagyon hasonlítanak azokhoz a példányokhoz, amelyeket a Balaton környékéről ismerünk. Noricumból a frauenhofit, a zewetendorfit, a frauenbergit, 53 Karinthiából a magdalensbergit 54 és a gurinit 55 lehet felsorolni, az utóbbiak formájukat tekintve észak-itáliai kapcsolatokról vallanak.
