A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Balassa Iván: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből

delkezett.

28 Ha nem is nagy mennyiségben, de a nagybirtokok eladásra is termeltek. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy számos szakmunka a „római földművelés" és „római eke" kifejezést használja. Ez félrevezető, hiszen a hatalmas birodalomban a föld megművelésének egymástól nagyon távoleső módszereit alkalmazták és éppen így az ekéknek is számos helyi többé vagy kevésbé fejlett változata élt. Magam római jelzővel csak a Róma környéki földművelést és ekét illetem, amelyről köztudomású, hogy sokkal fejletlenebb volt, mint pl. a galliai eke vagy az, amit a Pó síkságon használtak. Ez utóbbinak kétségtelenül hatása lehetett Aquileján keresztül a pannóniai eke kialakulására is. Helyesebb tehát a római korszak földműveléséről, ekéjéről beszélni, hiszen Panonniában is túlnyomó többségben a leigázott vagy a betelepített barbárok dolgozták meg a földeket és jelentős részük volt annak technikai alakításában is. Az eke fejlődésében különös jelentősége van a vasércbányászatnak, a kohászatnak és a kovácsok munkájának. A kard és az ekevas kovácsolása egymással párhuzamosan fejlődött.

29 A keltáknál, de Itália és Pannónia lakóinál is a kovácsokat különös tisztelet övezte. Szerepük az új ekevasak, csoroszlyák elterjesztésében sokkal nagyobb lehetett, mint azt az eddigi kutatás feltételezi. Pannoniában a vasat részben Noricumból, részben az északra lakó barbároktól szerezték be és abból a fegyverek, házi és gazdasági eszközök többségét helyben készítették.

30 így feltételezhető az is, hogy az ekevasak, csoroszlyák többsége Pannoniában készült. Az ekét és szántást a római korszakban a Balaton környékén csak a feltárt vas ekealkatrészekből ismerhetjük meg, mert nem maradtak ránk ábrázolások vagy éppen modellek, mint Európa más részeiből. De a vas alkatrészek is alkalmasak arra, hogy abból az egész eke szerkezetét több-kevesebb biztonsággal meg lehessen állapítani és ha ehhez a távolabbi ábrázolásos és modellpárhuzamokat, valr.mint az auctorokat is hozzávesszük, úgy vizsgálódásunk már sokkal biztosabb alapokon állhat. Két egymástól alapvetően különböző ekeforma lehetett használatban a Balaton környékén. Az egyik szimmetrikus talyiga nélküli, a másik aszimmetrikus talyigás eke. Természetesen emellett feltétlenül számolnunk kell átmeneti formákkal is, melyek minden bizonnyal talyigás szimmetrikus változatok lehettek, de a könynyebb áttekinthetőség érdekében elegendőnek látszik, ha itt csak két nagy csoportot különböztetek meg. a) SZIMMETRIKUS TALYIGA NÉLKÜLI EKÉK Itt két nagy ekevas típust lehet megkülönböztetni. Ezek közül kezdetlegesebbnek látszik az ún. dárdaalakú forma. Ennek a legnyugatibb előfordulása éppen Fenékpuszta : Ekevas. Fenékpuszta. Balatoni Múzeum Keszthely. Ltsz: 64.919.1. (7. kép). Hegye és pengéje kissé töredezett. Köpűje két oldalról borított. Hossza: 27,6 cm, a nyél hossza: 10,8 cm, szélessége: 10,8 cm. Ekevas. Lelőhelye ismeretlen. Balatoni Múzeum Keszthely. Ltsz: nélkül. (8. kép). Pengéjének mindkét oldala töredezett. 5. Ekevas. Csabrendek. KBM. Ltsz. 64.960.1. 5. Pflugschar. Csabrendek. Balaton-Museum, Keszthely, Inventarnummer 64.960.1. 5. Fer de charrue. Csabrendek, KBM, No 64.960.1 5. Лемех. Чабрендек. КБМ. Инв. н. 64. 960. I. Hossza: 30,7 cm; szélessége: 11,0 cm. A múzeum kiégett és még meg nem határozott anyagából. Ezt a formát pontos lelőhellyel más magyar múzeumból nem sikerült kimutatnom, de egyes példányai Győr, Esztergom, Pécs vidékéről ismeretesek. Annál gyakrabban találkozunk azonban vele a Dráva alatti területeken (Lovcic, Vinkovci, Növi Banovci),

31 bár a Száva környéki előfordulásáról egyelőre nincs tudomásom. A tőlünk északra elterülő szlovák vidékekről is előkerült két példány. Az egyik Puchovból származik (hossza: 28,0 cm), a másik pontos lelőhelyét nem ismerjük, de a Turóczszentmártoni (Martin) Múzeumban lévén, valószínű e környéken találták (hossza : 40,6 cm). Az előbbi példányt első közlője kvád eredetűnek gondolta, majd az anyag kellő ismeretének hiányában kelta származásúnak is mondták, ezt azonban a magyarországi kelta ekevasak ismeretében nyugodtan kizár6. Ekevas. Csabrendek. KBM. Ltsz. 64.958.1. 6. Pflugschar. Csabrendek. Balaton-Museum, Keszthely, Inventarnummer 64.958.1. 6. Fer de charrue. Csabrendek, KBM, No 64.958.1 6. Лемех. Чабрендек. КБМ. Инв. н. 64. 958.

1. 361