A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Katona Imre: Pápa város 1660. évi összeírása

gyakorlását, de templomon kívül. E megszorítás következtében helyezték át istentiszteleteiket a templomuk helyén álló fedeles színbe. 1719. április 2-án itt kezdték el istentiszteleteiket, míg a régi, a kollégium udvarán álló templomukat ettől a diákok raktárjául használták. 1752-ben végleg beszüntették a pápai reformátusok vallásgyakorlatát és intézményeiket becsukták. A rendelet intézkedett a reformátusoktól elvett épületek felbecsülésére s a hivatalosan megállapított becsár megtérítése iránt.E jegyzőkönyvekben „a templom és torony, (melyet 1705-ben építettek) mint alig valamit érő kőhalmaz szerepel". Nem kétséges, hogy ez az a templom, mely a kollégium udvarán állt, hiszen az ideiglenes fedeles hodály, melyet 1719-ben emeltek istentiszteletek tartására, nemesi telken épült, s így nem volt kibecsülési eljárás alá vonható. 1753. július 9-e után, amikor az épületek felbecsülése is megtörtént, a régi templom és a torony már nem képezte becsű tárgyát, mert ekkorra azt széthányatta a gróf és köveiből a közben szintén lerombolt temetőtemplom helyére, katolikus templomot építtetett, „Szent Anna tisztességére". Ekkor már az iskola-épületben a pap és a tanítókéban is a gróf tisztviselői laktak. Tehát, míg az iskola-épület 1752-ig nem változott, tehát a mai Petőfi-utcai Ókollégium, a közbenső adásztevelei száműzetés helyét is figyelembe véve, a református iskola csupán harmadik, és nem az ötödik épülete. Ezzel szemben a mai ref. templom — az ideiglenes fedeles színt is külön épületnek számítva — a hatodik a pápai református templomok sorában. Érdekes, míg az 1660-as években — abból kiindulva, hogy a város többsége már katolikus — a városi intézményeiket próbálják elvenni tőlük, a XVIII. század elején a másik, nyilván a várhoz tartozó parochiájukat vesztik el. Ebből lesz kisebb átalakításokkal a római katolikus plébánia épülete. Érdekes, még csak meg sem kísérlik ennek az épületnek a visszakövetelését. A Teleki Blanka utcai épületek mindeddig elkerülték a kutatók figyelmét, pedig a fentiekből is nyilvánvaló, hogy egyikük-másikuk szerény külsejük ellenére is a XVII., esetleg a XVI. században épült. Már említettük, hogy 1752-ben a pápai reformátusoknak is megtiltották vallásuk szabad gyakorlatát, templomukat elvették, valamint iskolájukat, parochiájukat és professzoraik lakásait is. A királyi rendelet szerint elvett objektumaik ellenértékét köteles a földesúr megtéríteni. „A reformátusok 4 féle tervet nyújtottak be Esterházy Károlyhoz a kibecslés elintézésére. Erre Esterházy Károly 1763. február 3-án azt a választ adja, hogy ő becsárral nem tartozik s különben is, ha fizetni akarna, sem tudná, hogy kinek fizesse a pénzt. Majd Galgóczy pápai plébános nyilatkozatot ad be a megyéhez az iránt, hogy a pápai reformátusoknak semmi becsár nem jár, mivel azon a helyen — olvashatjuk a furcsa érvelést —, ahol templomukat építették, állott régebben a Zápolya János által Mária tiszteletére emelt kápolna, melyet a pápai reformátusok elpusztítván, annak helyére építették templomukat". Ezen feljelentés folytán újabb tanúkihallgatásokra került sor. A kérdés... az volt, igaz-e, hogy a kálvinista templom helyén azelőtt kápolna volt. Ezt némelyek azzal látták igazoltnak, hogy midőn a reformátusok egy templom-ablakot vágtak, annak helyén a falon szent kép volt látható, s a kihallgatott 4 tanú vallja, hogy a dolog nincs másként, amely vallomásoknak felsőbb helyre felterjesztését kívánja Tyukos János vaszari plébános. Mindezek az 1763-dik évben történtek, nem mondható valami nagy gyorsaságnak, hogy 1767. december 7-én szólal meg a helytartótanács, és értesíti a megyét, hogy Esterházy Károly földesúr és Galgóczy Ferenc plébános állításuk igazolására csakis katolikus tanúkat hallgattak ki, így vallomásukra pártatlanság tekintetében alapítani nem lehet, tehát a reformátusoknak járó becsár kifizetendő.

14 Első elolvasásra nyilvánvaló, hogy Tyukos János vaszari plébános szereplése az ügyben indokolatlan. Semmi köze nincs és nem is volt a pápai református iskolához és ennek udvarán álló kőtemplomhoz. Másrészt, a bejelentés nem akkor és nem úgy vált ismeretessé, amikor a reformátusok a templomon ablakot vágtak, s annak helyén szent kép volt, hanem úgy és akkor, amikor a templomot az 1752-es rendeletre a katolikusok lebontották. Az ügyben elrendelt tanúvallomásnál a Liszkay-féle kiadvány

15 390 számú oklevélre hivatkoznak. Ezért ezek szövegét az alábbiakban szó szerint adjuk : „389 Takácsi, 1765. febr. 18. Tanúk hallgattatnak ki a kérdés felett: tapasztalta, vagy hallotta-e a tanú, hogy a most kálvinista compossessorok által bírt templomban, a hol a kis ablak azelőtt néhány esztendőkkel kivágatott volna, valami szentnek képe volt-e, és azt miképpen rejtették el ? A kihallgatott négy tanú vallomása a reformált egyház ellen bizonyít". "390 Vaszar, 1765. febr. 20. Tyukos János Sándor vaszari plébános és címzetes kanonok, észrevételeket tesz a teljesített vizsgálatra, melynek felsőbb helyre felterjesztését kéri a nemes megyétől". A két oklevélkivonat előzményei is megtalálhatók Liszkaynál.

16 Ennek dátuma 1762. szeptember 20, míg Galgóczy pápai plébános nyilatkozata egy évvel későbről, 1763-ról keltezett. Már önmagában ez is kizárttá teszi, hogy Galgóczy plébános nyilatkozata alapján elrendelt tanúvallomás eredményének felterjesztéséről intézkedik Tyukos János vaszari plébános. Az oklevélkivonat pedig kereken kimondja, hogy nem a pápai, hanem a takácsi református templom ügyében lefolyt vizsgálatról van szó. íme a Liszkay által közölt kivonat : „385 Pozson, 1762. Szept. 20. A takácsi reform, templomhoz jogot tartottak a római katholikus hívek, mert abban szenteltvíztartót fedeztek fel ; és mert a fal levakarásakor több szent képet ? egy ablak kibontásakor pedig épen Mária szobrát találták meg a dolgozó kőmívesek. Vizsgálatot rendel hát a helytartótanács, mely a győri megyéspüspök által kinevezendő képviselő jelenlétében fog a hely színén működni". A mondottak alapján annyi egészen bizonyos, hogy nem egy, hanem két egymástól független, bár sokban 343